Ötvenötödik rész – Hazatérés

Január 6., szombat

Egy szomorú és esős szombat reggel indultunk vissza Franciaországba.

Én alapvetően nagyon szeretem az ilyen csendes, esős időt, és utazni is jobb így, mint negyven fokos hőségben (vagy épp dermesztő hidegben, amitől a kocsi összes ablaka bepárásodik) – de most még az eső se tudott jó kedvre hangolni. Annyira szürke és locs-pocs idő volt, hogy az embernek az élettől is elment a kedve, nemhogy attól, hogy egész napra a kocsiba zárkózzon a gyerekekkel.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvennegyedik rész – A karácsonyi szünet

December 26., kedd

10:03. Elindultunk.

Útrakelésünk leginkább a Reszkessetek betörők! vonatkozó jelenetét idézte – annyi különbséggel, hogy nekünk nem KÉT kisbuszba kellett bezsúfolódni, hanem EGY kocsiba, és nem négy felnőtt jutott a 8+ éves gyerekekre, hanem csak kettő, akiknek egy csecsemő, egy kisóvodás és két kisiskolás gardírozása mellett még a házat is (viszonylagos) rendben kellett (volna) maga mögött hagynia.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a csomagok, télikabátok, pelenkák, az orrszívó, a babakocsi, a négy gyerek számára bekészített úti játékok, szendvicsek, gyümölcsök, kulacsok meg minden egyéb MELLÉ még egy hűtőtáskát is be kellett szuszakolni az autóba, benne a hűtőnk egész (karácsonyi) tartalmával. 

Priceless volt, nekem elhihetitek.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

KARÁCSONYI KÜLÖNSZÁM – A nap, mikor se nem ebédeltünk, se nem vacsoráztunk

December 24., vasárnap

Arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Aaaa, megjött a melegfront!! Még tíz óra se volt, de már 11 fokot mértünk. Karácsonykor. 

Pompás… – gondoltam magamban. – Jó lesz így, fájdalomtól félhülyén levezényelni az egész napot – morogtam tovább, miközben fájdalomcsillapító után matattam a fürdőszobai szekrényben. Ez a nap már önmagában is iszonyatosan fárasztónak ígérkezett, nem hiányzott hozzá még a migrén is.

Miután bevettem a gyógyszert, épp csak annyi időm volt, hogy valamennyi életet verjek magamba, bekapjak egy falatot és felöltözzek, aztán már kezdhettem is hajkurászni a fiúkat, hogy öltözzenek-készüljenek ők is mind a hárman, mert mennünk kell a betlehemes előadás próbájára. A Kicsit is vittük magunkkal, hogy míg mi nem leszünk otthon, férj a legnagyobb titokban felállíthassa és feldíszíthesse a karácsonyfát.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenharmadik rész – Szar-ügy

December 18., hétfő

Szerintem még SOHA nem kezdtem neki ilyen későn a karácsonyi készülődésnek… a gyerekek ajándékai sehol, a családnak és barátoknak szánt naptárak sehol. És alig maradt hat nap… ahhh, elegem van!!!

Nem akartam én ennyire későre hagyni ezt az egészet, de mindig volt valami, ami miatt nem értünk rá… de most már tényleg nem húzhattuk tovább sem a készülődést, sem a karácsonyi bevásárlást – úgyhogy addig rágtam férj fülét, míg szabaddá nem tette a hétfő délutánját, és el nem indultunk a fiúk ajándéklistáival, a cégemtől kapott ajándékcsekkekkel és természetesen Ninával felszerelkezve a játékboltba beszerezni a karácsonyi ajándékokat.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én szó szerint rosszul leszek az olyan boltoktól, ahol ennyi játék van összeömlesztve. Már a bejárat után három lépéssel azt éreztem, hogy nekem innen ki kell rohannom, de azonnal, még mielőtt a 3000 négyzetméternyi helység összes, polcokra halmozott, csiricsáré és szemet kápráztató játéka rám nem dől és maga alá nem temet.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenkettedik rész – Pörgünk, mint a búgócsiga (minden értelemben)

December 14., csütörtök

A magyarországi kis “kiruccanás” után visszatértünk a régi kerékvágásba. Férjnek már megint háromnapos online képzése volt. Én nem hiszem el, hogy ezek a hülye képzések mindig a legrosszabbkor vannak és mi mindig megszívjuk velük. Eredetileg ennek is novemberben kellett volna lennie, csak lebetegedett az oktató, és ezért mostanra tették át… nyilván, hogy karácsony előtt tíz nappal kell tartani, mikor máskor.

Nina nagyon élvezi, hogy a tegnapi repülőzős nap után most végre szabadon gurulászhat ide-oda a padlón. Alig pár nap alatt annyira felfejlesztette ebbéli tudását, hogy most már gurulva közlekedik egyik helyről a másikra. 

– Nina feje hátulról pont olyan, mint a tiéd – fejtette ki az apja a képzés egyik szünetében, míg végignézte a lánya produkcióját, aztán csókokkal hintette a boglyas fejét. Nem győz betelni vele, mióta hazajöttünk – meg velem sem. Egyfolytában a közelünkben akar lenni és folyton ölelget-puszilgat minket – szerintem legszívesebben összevarrná magát velünk, ha tehetné.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenegyedik rész – Home sweet home

December 12., kedd

A temetés utáni másnapon meglátogattuk Nina keresztszüleit. Az ötéves kis “keresztnővére” óvodába sem ment aznap, annyira várta, hogy láthassa az ő “kereszt-testvérét”.

Elképesztő, hogy T. mennyit komolyodott nyár óta…. okos és kedves ötévessé cseperedett. Nina pedig annyi csókot, ölelést és szerelmes nézést kapott tőle és a keresztanyjától, hogy alig bírta a szeretet eme kitörő megnyilvánulásait fogadni – pedig szokva van a naponta többszáz puszi fogadásához a tesóitől és persze tőlünk.

A keresztapjától viszont kétszer is elsírta magát, mikor közelíteni merészelt hozzá. Nem derült ki, mi a baja vele – lehet, hogy túl sok volt neki tegnap a temetésen az idegen (férfi)arc, és így jött ki rajta a dolog (vagy csak a szemüvege volt túl ijesztő).

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.