December 24., vasárnap
Arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Aaaa, megjött a melegfront!! Még tíz óra se volt, de már 11 fokot mértünk. Karácsonykor.
Pompás… – gondoltam magamban. – Jó lesz így, fájdalomtól félhülyén levezényelni az egész napot – morogtam tovább, miközben fájdalomcsillapító után matattam a fürdőszobai szekrényben. Ez a nap már önmagában is iszonyatosan fárasztónak ígérkezett, nem hiányzott hozzá még a migrén is.
Miután bevettem a gyógyszert, épp csak annyi időm volt, hogy valamennyi életet verjek magamba, bekapjak egy falatot és felöltözzek, aztán már kezdhettem is hajkurászni a fiúkat, hogy öltözzenek-készüljenek ők is mind a hárman, mert mennünk kell a betlehemes előadás próbájára. A Kicsit is vittük magunkkal, hogy míg mi nem leszünk otthon, férj a legnagyobb titokban felállíthassa és feldíszíthesse a karácsonyfát.
“KARÁCSONYI KÜLÖNSZÁM – A nap, mikor se nem ebédeltünk, se nem vacsoráztunk” bejegyzéshez 33 hozzászólás