Kategória: Uncategorized

Augusztus 13., csütörtök

Másnap reggel negyed nyolckor meglepően kipihenten ébredtem Nina keltegetésére.

– Anyaaa!!! Reggel van!!! – közölte velem a kisasszony. Kornél és férj már nem voltak bent a hálóban, úgyhogy mi is kimentünk…

Odakint aztán a már a készülődés lázában égő J.-be botlottunk, aki – bár a vonatuk csak tíz után ment – már most teljes fokozaton pörgött, hogy a csomagjaikat összekészítse.

Augusztus 12., szerda

Másnap reggel hat harminckor arra ébredtem, hogy rezeg az órám a kezemen.

Sms.

Ki az isten lehet az ilyenkor? – gondoltam magamban mérgesen, amiért most, hogy kivételesen alhatnék, mert egyik gyerek se kelt még fel, felébresztenek.

Augusztus 10., hétfő

Éjszaka arra ébredtem, hogy Nina leesik az ágyából a földre és sír.

Hogy a francba tudott azon a kis lyukon, ami a leesésgátló rács mellett van, leesni? Mindenesetre azt sírta, hogy menjek és feküdjek mellé az ő ágyába… úgyhogy fogtam a párnám, és becuccoltam mellé, hogy megnyugodjon – de hiába, mert így is annyit forgott meg mozgott össze-vissza, hogy hamarosan ráébredtem, hogyan is eshetett le.

Augusztus 8., szombat

Hat óra tíz. Nina szokás szerint elsőként kelt fel és ahogy felébredt, keltett engem is…. aaah. De legalább a tegnapi 4 óra 40 perc helyett ma már sikerült 6,5 órát aludnom – tudom meg az órámtól.

Miután összekapartam magam annyira, hogy fel tudjak állni, csendesen kióvakodtunk Ninussal a hálóból, hogy legalább Kornél tudjon aludni – de tíz perc múlva már nyilván ő is kint volt velünk. Odakint nagyon borult volt az ég. Esőre állt az idő… nedves szél fújt és már a levegőben érezni lehetett a sok vizet.

Augusztus 5., szerda

6:15-kor ébredek. Férj már nincs mellettem, és a szobában sem… halkan kimegyek.

Látom, hogy a házban sincs, hanem odakint, a kertben locsol… nem zavarom, leülök inkább írni. Hamarosan aztán bejön, és nekiáll vizet ereszteni a kádba.

Augusztus 3., hétfő

Másnap reggel arra ébredtem, hogy férj bejön a szobába, és szépen kitereli a félhomályban a három kicsit: Kornél ment elől, Ninát a karjában fogta, A. meg totyogott utánuk. Sóhajtottam, aztán én is felkeltem… mire kimentem, már mind együtt ültek, mint három veréb a villanydróton, és mellettük két oldalról a két apuka, merthogy eddigre férj komája is megjelent. A Toy story-t nézték…

Augusztus 1., szombat

Másnap reggel 6:30-kor, ahogy előre sejtettük is, valóban felébredt mindkét kicsi.

Egy darabig próbáltuk visszatartani őket férjjel, nehogy az unokabátyámat is felverjék – de 6:50-kor már muszáj volt megpisiltetni őket, és a fürdő felé haladva Nina szünet nélküli, nem éppen halk magyarázatai Zs-t is felébresztették… Hétkor tehát álmosan pislogva, de már teljesen felébredve jött utánunk a konyhába, és választott velem együtt teát, hogy aztán szívecskés bögréinkkel a kezünkben kiüljünk férj mellé a teraszra, ébredezni.

Július 30, csütörtök

Álmomban babafotózásra készülődtem… egymás után vettem elő és szedtem ki a dobozaimból a kellékeket: a kis ruhácskákat, a kötött anyagokat, a fejdíszeket. Emlékszem, mennyire izgatott voltam, hogy végre kislányt hoznak, mert eddig, isten tudja miért, de mindig csak fiúk jöttek, úgyhogy duplán is vártam, hogy nekikezdjünk. A kisbabákat amúgy is imádom: törékeny, pici testüket és a világra hunyorgó, vaksi szemüket egyszerűen nem lehet nem imádni – de hogy még lány is jön hozzám és használhatom a gondosan gyűjtött fejpántokat meg más lányos kiegészítőket, hát ez egészen feldobott még álmomban is.

Július 27., hétfő

6:15. Valaki a vállamat bökdösi.

Felnézek. Kornél az…

– Anya, viszket a fejem – suttogja.

Nagyszerű. Félálomban előkeresem az Octeniseptet, aztán nekiállok alaposan befújni vele a fejét.

Július 26., vasárnap

Másnap reggel negyed nyolckor ébredtem. Azt hittem, tovább fogok aludni, ha nem keltenek fel – de úgy tűnik, mostanra ráálltam a hét körüli kelésre, bármi is van. Gyorsan megnéztem, mit ír az órám, hány százalékot kaptam az alvásomra… aztán csak tágra nyílt szemekkel néztem, hogy életemben először 99 százalékos lett az éjszakám! Hát ilyen nincs is!! Még soha nem történt velem ilyen! – hüledeztem.