Hónap: 2026. július

Július 27., hétfő

6:15. Valaki a vállamat bökdösi.

Felnézek. Kornél az…

– Anya, viszket a fejem – suttogja.

Nagyszerű. Félálomban előkeresem az Octeniseptet, aztán nekiállok alaposan befújni vele a fejét.

Július 26., vasárnap

Másnap reggel negyed nyolckor ébredtem. Azt hittem, tovább fogok aludni, ha nem keltenek fel – de úgy tűnik, mostanra ráálltam a hét körüli kelésre, bármi is van. Gyorsan megnéztem, mit ír az órám, hány százalékot kaptam az alvásomra… aztán csak tágra nyílt szemekkel néztem, hogy életemben először 99 százalékos lett az éjszakám! Hát ilyen nincs is!! Még soha nem történt velem ilyen! – hüledeztem.

Július 23., csütörtök

Háromnegyed hét. Hallom, hogy férj kioson az ajtón… nem sokra rá a Kicsi is felébred és kimegy utána a teraszra. Nina viszont még alszik… csoda! Nagyon elfáradhatott tegnap szegény, hogy ma nem ő kelt elsőnek…

Pár perc után magam is felkelek, és a lehető leghalkabban kimegyek a mosdóba. Félek, hogy felébresztem Ninust a zajjal, de egy ennyire kis házban sajnos a legnagyobb jószándék mellett sem tud az ember néma csöndben maradni.

Ninus azonban erre sem ébred fel.

Július 20., hétfő

Hiába feküdtem le későn, mert reggel hat után egyszerűen kipattant a szemem. Egészen kipihentnek éreztem magam… talán a ház teszi, vagy az erdő közelsége, de itt mindig sokkal mélyebben alszom, és ettől most igazán frissnek éreztem magam.

Egy ideig álom és ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyoztam, de aztán győzött az ébrenlét – felkeltem, és szép halkan írni kezdtem.

Július 18, szombat

Szörnyű éjszakám volt. Mint írtam, éjfélkor elaludtam a fáradtságtól – de csak hogy egy óra múlva egy szúnyog dünnyögésére ébredjek.

Persze az éjszakai sötétben semmit sem láttam, és mivel az ablak is nyitva volt, hogy legalább valami kis levegő jöjjön be, nem akartam felkapcsolni a villanyt, nehogy még több szúnyog szálljon be a fényre. Egy darabig csak csapkodtam a sötétben, amerre a hangot hallottam, hátha sikerül leütnöm a dögöt… de egy idő után beláttam, hogy ez nem fog menni, úgyhogy új taktikát választottam, mégpedig azt, hogy nyakig betakaróztam, remélve, hogy így nem csíphet meg.

A rohadék szúnyog azonban csak dünnyögött, csak nyervogott a fülem mellett, úgyhogy nem bírtam visszaaludni.

Július 16., csütörtök

A tegnap esti, jól sikerült kiruccanás után másnap reggel fáradtan, de annál jobb kedvűen ébredtem. Anyám már elment dolgozni, és bár természetesen megint felébredtem a készülődésére, de sikerült valahogy visszaszundítanom utána.

Hét előtt öt perccel aztán bejöttek a gyerekek és felébresztettek.

Július 14., kedd

Másnap reggel nyolckor arra ébredtem, hogy anyám meg férj alattam beszélgetnek a konyhában. Azt nem tudtam kivenni, miről folyik a csevej, de azt igen, hogy anyám nagyon mondja a magáét…

Nem volt kedvem felkelni, úgyhogy a másik oldalamra fordultam – de ekkor megjelent az ajtóban Nina.

– Anyaaa! Felkeltél? – kérdezte édesen csilingelő hangon.

– Még nem – válaszoltam fahangon, de addigra már mindegy volt, mert rám mászott az ágyban.

Július 10., péntek

Egész jól indult a másnap reggel. Nina és a Nagy épp a konyhában reggeliztek, mikor kimentem hozzájuk.

– Milyen nap van ma, Nina? – kérdezte a Nagy a húgától.

– Ma megyek utoljára az oviba! – jelentette ki erre ő, miközben szép szabályosan kanalazta a müzlijét.

Július 6., hétfő – A nyelvvizsga napja

Másnap reggel férj szokás szerint hétkor keltett, mert ment futni.

Hirtelen azt se tudtam, hol vagyok. Odakint már tűzött a nap, nekem meg bántotta a szememet a hirtelen jött, sok fény.

5:44 perc – összesen ennyit aludtam az órám szerint – de azt is egy nagy lyukkal a közepén. Fantasztikus.

Július 2., csütörtök – A kermesse napja

A reggel a szokásos mederben zajlott: hét előtt ébredtem, férj a kezembe nyomta a teámat, aztán elment futni. Nina és Kornél voltak csak fent: épp Szimatolókat néztek a tévében. Ez Nina kedvenc sorozata jelenleg, és ha rajta múlna, egész álló nap az “állati nyomozókat” nézné – akik közül ő maga egyébként Kate ügynök, mint az apjának bizalmasan elárulta.