Egy blog arról, milyen az élet négy gyerekkel Franciaországban. Posztok a franciákról, az agymenéseikről – meg néha az enyémekről – és úgy általában a kisgyerekes életről.
2020. 11. 27.
15. hét
Kornélnak életében először leszívtuk az orrát. Eleinte nem szólt egy szót sem, csak meglepődött, a fél perces process végén pedig sírt egy kicsit méltatlan bánásmódom miatt.
Úgy tűnik, ez az elsőzések hete, mert egy nappal később megkapta élete első kúpját is, egy orrkidugítós fajtát, hogy éjszaka rendesen kapjon levegőt.
2020. 11. 16.
14. hét
A Nagy ma reggel boldogan jött ki ébredés után a konyhába, mert ÁLMÁBAN úgy érezte, hogy mozog az egyik foga. Az apja megpróbálta megmozgatni az inkriminált szemfogat, de szerinte még nem mozog, a gyerek viszont magabiztosan állítja, hogy igen. A Kicsi persze rögtön belekotyogott, hogy akkor most jönni fog a Fogtündér?
2020. 10. 31.
12. hét
Véget ért az őszi szünet. A Nagy már alig várta, hogy újrakezdődjön az iskola. Eddig is szeretett járni, de most aztán pláne lelkes. Új barátja van ugyanis, Raphael, aki egy egészen új világot tárt fel előtte: beszervezte a dragon ball-os kártyák cserélgetésébe. Azt hittem, ez a divat az öcsém gyerekkorában már kifutott, de ezek szerint (itt) még nem, úgyhogy most minden nap kártyalázban égünk.
“Csomókban hullik a hajam” bővebben