Egy blog arról, milyen az élet négy gyerekkel Franciaországban. Posztok a franciákról, az agymenéseikről – meg néha az enyémekről – és úgy általában a kisgyerekes életről.
Izgalmakban teli héten vagyunk túl. Nem akarlak a poszt végéig bizonytalanságban tartani titeket, úgyhogy inkább rögtön az elején megírom, hogy aztán nyugodtan lehessen olvasni: túlestünk a vizsgálaton és MINDEN RENDBEN!!!
Haladunk előre a várva várt, jövő hét keddi vizsgálat felé – amit nemcsak azért várok egyre jobban, mert szeretném, ha már véget érne ez a bizonytalanság, hanem azért is, mert egyre nehezebben sikerül inkognitóban maradnom a munkahelyemen.
A hányinger köszöni szépen, még mindig megvan. Próbálom pozitívan venni, hiszen jó jel, de azért most már nagyon kezd elegem lenni belőle. És hogy teljes legyen az örömöm, felzárkózott mellé még a reggeli hascsikarás is. Tudom, hogy a legtöbben pont, hogy székrekedéssel küzdenek a terhesség alatt – nekem ilyen problémám egyetlen egyszer volt, mikor vastablettát szedtem a szülés előtt egy jó hónappal, de egyébként sose. Arra gyanakszom, hogy ahogy nő a hasam, valami nyomja az epémet, és ez produkálja ezeket az enyhe epegörcs-szerű tüneteket. Remélem, súlyosbodni nem fog.
A mai egy panaszkodós naplóbejegyzés lesz, ne haragudjatok. Úgy érzem, valahogy elfogyott az év végén és az ünnepek alatt még meglévő lendületem, és január második hetére kicsit kifulladtam. Még mindig kínoz az egész napos rosszullét….az agyammal tudom, hogy ez jót jelent és örülnöm kéne neki, de nagyon nehéz türelemmel viselni az obligát hányingert.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer még hivatalos terhesnapló-szerzővé lépek elő a Bezzeganyán, de ha már az élet így hozta, akkor engedjétek meg, hogy egy kicsit bemutatkozzam, mielőtt belevágnék.