Hónap: 2024 december

Október 28., hétfő

Elkezdődött az őszi szünet második hete… nem hiszem el, hogy még csak egy hete vannak itthon, nekem pont olyan érzésem van, mintha nem is egy hét, hanem egy hónap telt volna el azóta, hogy utoljára iskolában voltak. Valahogy nagyon megterhelő most ez a két hetes szünetezés.

J. ma kivételesen korán felkelt, hét után már a konyhában tüsténkedett, később pedig – kérésemre – segített nekem szétválogatni a tegnapi zsibvásárról visszahozott ruhákat, mielőtt újra bedobozoltam volna őket.

Október 25., péntek

Lakásunkat mostanra lassan, de biztosan elárasztja a halloween-i dekoráció.

Először csak a saját szobájukat és ajtajukat díszítették fel a gyerekek a maguk által készített színezőkkel, meg azokból kivágott dolgokkal. Mikor ezzel megvoltak, az ablakaik jöttek, majd mikor azok is beteltek a műremekekkel, a nappali üveges ajtaja és a teraszajtók összeragasztása. Sőt, a Kicsi még a mi hálószobánk ajtaját is kidekorálta egy pár kivágott figurával.

Október 19., szombat

Másnap reggel kilenc előtt ébredtem. A Nagynak tíztől sakkversenye volt, a szokásos, évente egyszer megrendezett regionális hepaj – ehhez képest a legnagyobb lelki nyugalommal ült a tesóival a kanapén, és a “Dinoszaurusz felszabadítási front” küzdelmeit nézték a tévében. Megvártam, míg befejeződik az adott epizód, aztán kikapcsoltam a tévét és mindenkit reggelizni tereltem.

Október 14., hétfő

Megint úgy érzem, hogy agyonnyomnak a tennivalók és soha semminek nem érek a végére… annyi mindent kéne csinálom egyszerre, hogy egyszerűen nincs erőm hozzáfogni a dolgokhoz – úgyhogy az egyszerűség kedvéért mit csinálok? Igen, jól tippeltetek, inkább naplót írok.

Méghozzá annyira írtam, hogy elfelejtettem a Kicsi logopédusát, meg hogy érte menjek az oviba ebéd után… a francba, most megint büntetni fog minket a logopédus és az óvónő is bolondnak néz, amiért nem voltam sehol!

Október 12., szombat

Hiába van szombat, mert a gyerekek ma sem aludtak tovább, mint hétköznapokon szoktak – ami azt jelenti, hogy reggel nyolc órakor már kivétel nélkül mindenki felkelt a házban.

8:50-re úgy-ahogy gatyába is ráztuk magunkat… én a két kisebb öltözését-fogmosását felügyeltem.

Október 7., hétfő

Férj reggel kiíratta magát betegszabira a fájós háta miatt.

Mindig vasárnap estére lesz neki a legrosszabb, ezt már megfigyeltük – és most hétfőn reggelre annyira szenvedett, hogy egyszerűen nem bírt volna bemenni a munkahelyére, és aztán órákig ülni az irodai székben, miközben ahelyett, hogy a munkájára koncentrálna, minden percben azt érzi, hogy üvölteni tudna a fájdalomtól. Így hát felhívta inkább a háziorvost, aki egy szó nélkül írta ki egész hétre.

Október 1., kedd

Durva, hogy már két hét telt el a műtétem óta! Igazából eszembe se jutott volna a dolog, ha ma nem kell megint elmenni a boltba vásárolni, mert ismét eltelt egy hét és kiürült a hűtő. Úgyhogy a délelőtt a heti nagybevásárlás jegyében telt – ahova megint apukám kísért el, hisz cipekednem és emelgetnem továbbra sem szabad.