Hónap: 2022 szeptember

9. hét

Szeptember 26. hétfő Ha van valami, ami rosszabb az első trimeszteres hányingernél, hát az a hányinger+migrén egyben. Eddig szerencsésen elkerült, de most teljes súlyával csapott le rám ez az iszonyat. 

Három napja szinte folyamatosan fáj a fejem. Szombaton kezdődött, vasárnap folytatódott és még hétfőn reggel is kitartott. Miután gyógyszerből csak a paracetamol engedélyezett jelen állapotomban, az meg kb. halottnak a csók, eléggé megszenvedtem a dolgot. Az émelygés és a “semmi-sem-jó-de-ennem-kéne-valamit” már csak a hab volt a tortán.

8. hét

Szept. 19 hétfő. Még mindig nagyon gyötör a hányinger. A férjem gyömbéres-citromos italt hozott nekem, azzal kúrálom magam több-kevesebb sikerrel. Még jó, hogy itthonról dolgozhatok (hála legyen a távmunkáért!) úgyhogy hálóingben leffegve töltöm a délelőttöt, fél szemmel az angol királynő temetését is követve.

Ahogy nézem a menetet és azt, ahogy a királyi család tagjai bevonulnak a gyerekeitől a dédunokákig, elkap a sírhatnék – ezek az érzelemhullámok elég váratlanok. Mondjuk az is igaz, hogy a saját nagymamám temetése is még nagyon közeli, lehet ezért is reagálok így.

Délután a Nagynak lovaglása volt, de hál’istennek a férjem vitte, így nem kellett az istállószagban öklendeznem… a Kicsi egyébként,

7.hét 

Szept 12. hétfő. Az első UH napja. Rémes ez a koraterhesség… a hányinger továbbra is megvan, és a savanyú, illetve krumplis kaják utáni vágy is. Ami segít egy kicsit, az a jeges víz, annyi jégkockával, amennyi csak a pohárba belefér. Sokszor megkívánom és iszogatom nap közben is.

Mára volt betervezve az ultrahangos vizsgálat ideje, amire a múlt heti férfibába beírt minket a feleségéhez. Ismét elcaplattunk hát férjjel a tőlünk gyalogtávra lévő rendelőbe, ahol csekélyke 20 perces csúszás után már fogadtak is. Mivel mindketten dolgoztunk és az ebédidőnket áldoztuk rá, hogy eljöhessünk, nem volt mindegy, mennyi időnket veszi el a dolog, és már épp kezdtünk idegeskedni, mikor szólítottak. 

6. hét

Szept 4., vasárnap. Hajnali ötkor a Kicsire ébredek….. “Anaaaa!” – mondja, de mikor bemegyek hozzá, meggondolja magát és inkább a “mamamát” kéri, aki az apja, majd előzékenyen hozzáteszi azt is, hogy kokokó, hátha nem értenénk, miért van ránk szükség, engem pedig elutasítása jeleként hátra tol.

Na jó, ha már így esett, elkocogok inkább pisilni, mert nagyon kell már. Ez a terhespisilés hosszú távon nagyon demoralizáló… és hiába nem én etetek, persze már nem bírok visszaaludni, főleg, hogy a hasam alja is úgy feszül és nyom, mintha épp most akarna az összes belsőségem előtörni belőle egy ponton keresztül. Nagyon kellemetlen érzés… hogy okozhat ekkora fájdalmat valami, ami a terheskörlevél szerint még csak akkora, mint egy rizsszem?

5. hét

Aug. 30. kedd. Pokolian fáj a vállam. A Kicsi fél éjszaka fent volt – isten tudja mi lelte – és ezért kellőképpen fáradtak vagyunk a férjemmel együtt – meg persze ő is. Ma már két órát megy bölcsibe – ennyi időm jut majd a nyugodt munkára. Éljen az ismételt beszoktatás!

A Nagy szintén itthon van, mert délután gasztroenterológiára kell vinnem, így nem mehetett a tesójával napközis táborba. Borzasztóan idegesítő formáját hozza mostanában: mást se hallani tőle napok óta, mint hogy minden “uncsi”. Ja de, mégis: kb. ötpercenként azt, hogy “Mikor megyünk már a boltba???” A tanszerlistáról ugyanis már csak egyetlen tétel hiányzik neki: az agenda, vagyis az iskolai naptár, amibe beírja majd a feladatait.