Egy blog arról, milyen az élet négy gyerekkel Franciaországban. Posztok a franciákról, az agymenéseikről – meg néha az enyémekről – és úgy általában a kisgyerekes életről.
2020. 04. 24.
24. hét
40. napja karanténban… de legalább úgy tűnik, a május 11-ei feloldás tényleg nem kamu. Egyre több hír jelenik meg róla, hogyan tervezik a feloldást. Pont ma láttam, hogy minden, a régióban élő lakos kap majd egy ingyenes, többször is használható maszkot, ezeket május elejétől kezdik majd kipostázni a 9 millió érintettnek.
“Cicát szült a kisfiam, és meg is szoptatta” bővebben2020. 04. 17.
23. hét
Újabb hét telt el a karanténból. Nem gondoltam volna, hogy a terhességemet így kell majd végigvinni… De azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így. Az biztos, hogy lesz majd mit mesélni 5-6 év múlva a kisfiamnak, amikor ő is elkezd a születéséről kérdezgetni – csak jussunk már el odáig!
“„Anya, nagyon hiányozik a papa, a nagyi – elegem van a vírusból!”” bővebben2020. 04. 10.
22. hét
26. napja ülünk a karanténban, és (bár a gyerekek nem nyilvánítottak véleményt, de esküdni mernék rá), hogy most már mindannyiunknak végletesen elege van belőle. Még mielőtt valaki félreértené: nem egymásból van elegünk, sőt – amikor elcsüggednénk, nagy erőt ad, hogy ott vagyunk egymásnak. Egy ölelés a férjemtől vagy a gyerekektől, egy vicces beszólás sokat dob az ember lelkiállapotán.
“Csendet akarok! Halálra kínoz a migrén!” bővebben2020. 04. 03.
21. hét
Mire ez a naplóbejegyzés megjelenik, már a 19. napunkat nyomjuk a karanténban. Bár az első pár hét nem volt vészes, a 15-16. napra eljutottunk arra a pontra (legalábbis mi ketten, felnőttek), hogy teljesen betompultunk… Az idő egy, a végtelenségig nyújtható masszává vált, semminek sincs tétje, minden súlytalanná vált.
“Nem kell tovább titkolni, hogy terhes vagyok” bővebben