Július 13., vasárnap
Borzalmas éjszakán vagyunk túl… megint. Nina egyrészt félóránként-óránként felsírt, amire én is folyton felriadtam – és minden egyes alkalommal, mire visszabóbiskoltam volna, megint felsírt. A szobánkban ráadásul rémesen meleg volt, hiába szellőztettünk és hiába ébresztett fel férj kétszer is azzal, mikor a lánya épp aludt, hogy izmosan becsukta, aztán meg kinyitotta a teraszajtókat… ráadásul valaki járkált a fejünk felett az emeleten, és a régi ház gerendái minden egyes lépésére fájdalmasan megnyikordultak. Egyszóval: egy szemet se sikerült pihennünk.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.