Hónap: 2025 január

December 12., csütörtök

Érdekes fejlemények. Férj reggel hétkor azzal ugrasztott ki az ágyból, hogy az előbb hányt és jöjjek gyorsan, mert a Kicsit valakinek reggeliztetnie kell.

Hirtelen azt se tudtam hol vagyok, de persze ugrottam ki az ágyból és mentem – amitől aztán jól elkezdtem szédelegni. Isteni volt.

December 7., szombat

Alighogy felébredtem, már hallottam is, hogy kint boldogan kiáltoznak a gyerekek. Ezek szerint megtalálták az ajándékokat – ugrottam ki az ágyból.

Siettem, hogy lássam, mi történik – a megtalálás pillanatait már így is elmulasztottam.

December 3., kedd

Ma már tényleg elkezdem a naptárazást. Nincs több kifogás – gondoltam magamban reggel.

Aztán felhívott a nagynéném, hogy utólag megköszöntsön a szülinapomon, és míg én a fényképeket válogattam, másfél órán át elcsacsorásztunk. Pont kitartott ebédig a dolog! Csak sajnos megint nem sokat haladtam…

November 30., szombat

5:20. Ninusra keltünk… sírdogált, úgyhogy adtam neki enni meg egy cumit, amivel sikerült visszaaltatni.

Legközelebb hét előtt öt perccel jelentkezett… akkor az apja ment be hozzá helyettem, mert én már csak a sírására ébredtem fel. Mire odaértem, az apja már épp pelenkázta. Szegénykém lázas volt.

Nov 25. hétfő

Tegnap este megmostam a fiúk haját – minek következtében a Nagy reggel egy igazi kakastaréjjal a fején ébredt. Szeptember óta növeszti ugyebár a séróját, és most már elég nagy ahhoz, hogy kialakuljon ez a ‘képződmény’ – amit aztán semmiféle módszerrel se bírtam letapasztani.

Semmivel.

Erőfeszítéseimnek és a fiókban fellelt, kétféle zselének hála, végül nem felfelé, hanem inkább oldalra, nagyjából 90 fokos szögben megdőlt hajjal ment aznap az iskolába… de legalább nem állt égnek az egész.

November 16., szombat

Másnap reggel a Középsőre ébredtem. Ott állt az ágyam mellett, és azt mondta:

– Anya!

– Mi a baj?

– Rosszat álmodtam…

– Gyere, mondd el, mi volt az az álom? – mondtam neki, miközben arrébb csúsztam, hogy odafekhessen mellém az ágyba.

November 8., péntek

Ma reggel a bölcsiből hazafelé menet egy bolond öregasszony majdnem rám húzta a kormányt az autópályán. Csak a jóistennek – meg a mellettem lévő üres sávnak – köszönhetem, hogy nem történt baleset – de nagyon félelmetes volt, hogy a kis sárga Citroen-jét minden index vagy akár csak egy balra nézés nélkül elkezdte rám húzni – és én reflexből húztam szintén balra a kocsit.

November 1. péntek

Másnap reggel 9 után ébredtem. Több mint 10 órát aludtam egyhuzamban – de mégis ugyanolyan fáradt voltam, mint előtte.

Mocskosul kicsinál ez a hülye szünet… teljesen leszívja minden energiámat. Már azt se tudom, milyen nap van épp, mert olyan, mintha örökös vasárnap volna, és minden egyes nap egy végtelenített szolgálat lenne a gyerekek mellett, amiből nincs kiszállás… estére, mikor lefeküdnek pedig annyi erőm se marad, hogy egy sort leírjak.