December 12., csütörtök
Érdekes fejlemények. Férj reggel hétkor azzal ugrasztott ki az ágyból, hogy az előbb hányt és jöjjek gyorsan, mert a Kicsit valakinek reggeliztetnie kell.
Hirtelen azt se tudtam hol vagyok, de persze ugrottam ki az ágyból és mentem – amitől aztán jól elkezdtem szédelegni. Isteni volt.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Mi lettünk a koripálya ördögei (és nem csak átvitt értelemben)” bejegyzéshez 69 hozzászólás