Az utolsó rész – legalábbis egy ideig biztosan

Szeptember 2., kedd

Borzalmas álmom volt éjszaka. Kint voltam a kertben a gyerekekkel, mikor egyszerre megszálltak minket az óriási, fekete alapon sárga csíkos afrikai darazsak és én velük együtt fejvesztve menekültem előlük, nehogy megcsípjenek minket. Az álombeli férj eközben nagy, dobozszerű csapdákat tett ki nekik, amikbe beleszálltak – de még így is volt olyan köztük, ami elrejtőzött.

Védekezésképp a fejemre borítottam a sárga pokrócot, és így próbáltam elhaladni mellette. Minden másodpercben azt vártam, hogy hosszú, fekete fullánkjával átszúrja a vastag pokrócot és rám támad – de az anyagot felhajtani mégsem mertem, hogy lássam, hol van, mert tudtam, hogy akkor lecsap rám. Csak abban reménykedhettem, hogy nem veszi észre, hogy áthaladok alatta… épp ezért aprókat lépegetve igyekeztem észrevétlen maradni, de hiába, mert már hallottam, hogy száll felém és közben zizeg…

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Az utolsó rész – legalábbis egy ideig biztosan” bővebben

Évnyitó, nem várt történésekkel

Augusztus 30., szombat

Az iskola előtti utolsó nyári hétvége pont úgy sikerült, ahogyan azt vártam: katasztrofálisan. Na de nézzük részletesen, miért is éreztem azt vasárnap estére, hogy ezt én még egyszer biztosan nem csinálnám végig… szombat reggel még úgy tűnt, hogy egy egész kellemes hétvégének nézünk elébe.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Évnyitó, nem várt történésekkel” bővebben