Egy blog arról, milyen az élet négy gyerekkel Franciaországban. Posztok a franciákról, az agymenéseikről – meg néha az enyémekről – és úgy általában a kisgyerekes életről.
2020. 12. 30.
19. hét
Az ünnepeket nem részletezem – úgyse lehetne leírni, hogyan tornáztattuk a fiúkkal és anyukámmal közösen a Kicsit, hogyan visítoztak és pukkadoztak a nevetéstől századszorra is a fiúk Fekete Péterezés közben a Papával (akinek három kezet növesztve közben még Kornélt is sikerült az ölében fognia), hogyan sütöttünk anyukámmal kétszer is süteményt (pedig már amúgy is volt egy tonnányi), milyen volt a nagy családi mozizás a nappaliban,
“És eljött a karácsony…” bővebben2020. 11. 24.
Miután vasárnap este megérkezett a rossz hír, hogy a barátnőm tesztje pozitív lett, és túltettem magam az első sokkon illetve dühöngtem egy sort, igyekeztem a gyakorlati teendőkre koncentrálni: ha ez igaz, teszteltetni kell magunkat, hogy mi is elkaptuk-e. Még aznap este foglaltunk időpontot a közeli tesztközpontba, hogy másnap kora délután beszambázhassunk egy, a helyi kézilabda-stadionból átalakított PCR-mintavételi helyre.
2020. 12. 10.
17. hét
A dupla szülinapi ünneplés után másnap még hátra volt a Mikulás érkezése. Mi magyar szokás szerint tartjuk a Mikulást, vagyis december hatodikán kipucoljuk a csizmákat, és várjuk, hogy jön-e ajándék és/vagy virgács. A franciák viszont úgy tartják, hogy Père Noël (vagyis Karácsony apó, ahogy ők hívják) hozza a karácsonyfát, amit épp ezért általában december első napjaiban vesznek meg és díszítenek fel (vagyis december közepe után karácsonyfát találni a boltokban lehetetlenség, 16-ával elszállítják még a maradékot is megsemmisíteni), ajándékot pedig nem 6-án, hanem karácsony este hoz.
2020. 12. 02.
16. hét
Ma egy éve, hogy elkezdtem írni a Bezzeganyára… Hova tűnt el ez a 12 hónap?? Olyan távolinak tűnik már, mikor a pozitív teszttel a kezemben korán reggel beosontam a hálószobánkba… Mintha egy másik életben lett volna.
“Két szülinap és egy blogévforduló” bővebben