Nyári kalandok – kilencedik rész

Másnap reggel már csak fél szívvel voltam a házban. A csomagokat ugyan összeraktam már tegnap este, de azért így is volt mit pakolnom: rendet kellett rakni és kitakarítani magunk után – miközben a két kicsi is ott lábatlankodott mellettem.

Aztán olyan kilenc óra után egy kicsivel – az indulás tízre volt kitűzve – megérkeztek D.-ék.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – kilencedik rész” bővebben

Nyári kalandok – nyolcadik rész

Augusztus 19., hétfő

Kiderült, hogy Nina NAGYON szereti a szőlőt.

És sajnos az is kiderült, hogy fosik tőle – aminek áldásos következményeit napjában legalább háromszor tapasztalhatjuk. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – nyolcadik rész” bővebben

Nyári kalandok – hetedik rész

Augusztus 15., csütörtök

Férjjel még a reggeli kerítésfestés közben megbeszéltem, hogy ma nem itthon ebédelünk, hanem bemegyünk a közeli városba, és ott fogunk pizzázni a gyerekekkel.

A “Gyilkos pizzák” c. epizód ugyanis tegnap úgy megihlette a két nagyot, hogy ma mindenáron pizzát akartak enni – nekem meg nem volt kedvem se főzőcskézni a negyven fokban, se mélyhűtöttet enni, úgyhogy helyettök is eldöntöttem a dolgot.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – hetedik rész” bővebben

Nyári kalandok – hatodik rész

Augusztus 12., hétfő

Másnap reggel Nina 5:45-kor ébresztett minket.

Hiába etettük meg, már nem aludt vissza, úgyhogy hatkor kimentünk férjjel és vele hármasban a már bejáratott helyünkre, a konyhaajtó előtti kis placcra. Szeretem azt a helyet… gyerekkoromban mindig ült ott legalább egy “mama” a falnak támasztott hokedlin, és épp munkálkodott valamin – ha máson nem, a rózsafüzérén.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – hatodik rész” bővebben

Nyári kalandok – ötödik rész

Augusztus 9., péntek

Az előző esti tűzrakás után másnap mindannyian kissé korainak találtuk a reggel hatos ébresztőt… márpedig Nina ekkor kelt fel, és utána már nem lehetett visszaaltatni.

Hogy ne verjen fel mindenki mást is az elsőszobában, kivittük a konyha elé fellógatott kis babahintájába. Amit egyébként nagyon szeret.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – ötödik rész” bővebben

Nyári kalandok – negyedik rész

Augusztus 5., hétfő

Hétfőn a Nagy lovastáborba ment. Reggel nyolcra.

Természetesen hiába keltegettem már negyed nyolc óta, hogy siessünk, egyen, öltözzön, mosson fogat, induljunk el, mert ő bizony nem sietett… ráérősen eszegette a reggelijét, aztán keresgélte össze a lovaglócuccát – miközben egypercenként mondtam el újra és újra, mint egy papagáj, hogy “El fogunk késni!!”. Teljesen mindegy volt, mennyire sürgetem, mert végül pontosan 8 előtt 8 perccel sikerült kilőnünk vele – de csak miután az egész nyaralótelep végigasszisztálta, ahogy lázasan igyekszünk kiszedni a bicikliket a hátsó sufniból, ahova férj tegnap este a szokásos mindent-el-fognak-lopni-mindent-be-kell-zárnom parájában besuvasztotta őket.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – negyedik rész” bővebben

Nyári kalandok – harmadik rész

Augusztus 3., szombat

Hála az égnek, hogy tegnap mégsem beszéltem rá a szüleimet, hogy aludjanak valahogy mégis a faházban… éjfélkor ugyanis arra ébredtünk, hogy a Nagy megáll az ágyunk mellett és sír, hogy fáj a füle. Egy kicsit megijedtünk, de aztán előtúrtam a fájdalom-csillapítót, adtunk neki egy adagot, ő pedig szépen visszaaludt.

4:38-kor Ninus ébresztett minket. Megetettem, aztán már csak ébren forgolódtam… egyszerűen nem bírtam visszaaludni.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – harmadik rész” bővebben

Nyári kalandok – második rész

Augusztus 1., csütörtök

Mától hivatalosan is elkezdődött a balatoni nyaralás! Reggelre kelve már mind a hatan itt ébredtünk a faházban, úgyhogy én bizony innentől számolom csak a családi “nyaralást”.

A kicsik közül az első ébredő 6:15-kor jelentkezett… már nem emlékszem, melyikük volt az, a Kicsi vagy a húga, de azt tudom, hogy onnantól kezdve mi ketten már nem aludtunk az apjukkal, főleg, hogy pár perc múlva a Középső is csatlakozott a kvartettünkhöz.

Egyedül a Nagy volt az, akit alig lehetett felébreszteni még nyolc után is. Pedig még két nap hátravolt a vitorlástáborból és erősen készülődniük kellett volna, nehogy elkéssenek.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – második rész” bővebben

Nyári kalandok – első rész

2024. június 19. szerda

Álljon itt hivatalosan is, az örökkévalóságnak dedikálva: ma jött el a napja annak, hogy Nina egyedül felállt és megtette élete első önálló lépéseit!!

Először a Középsővel, aztán velem, aztán az apjával játszotta el pontról pontra ugyanazt a forgatókönyvet, ami kb így nézett ki: épp letettem volna a karomból a földre, mert mindkét kezemre szükség lett volna valamihez egy pillanatra – ám ahelyett, hogy ő leült volna a földre, mint ahogy ilyenkor szokott, most nem engedte, hogy leültessem a fenekére. Helyette megragadta a kezemet, erősen belekapaszkodott, és ebből az álló pozícióból nekiindult a folyosón, aztán meg sem állt vagy tíz lépésig! Annyira cuki volt!! 

Gyorsan hozzá is teszem, hogy e jeles alkalom után heteken át nem ismételte meg újra a nagy attrakciót… hiába várta mindenki. Helyette buzgón négykézlábazott és a világért nem állt volna fel.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyári kalandok – első rész” bővebben

1,2,3, Recommence-moi!

Drága olvasóim!

Most, hogy túl vagyunk a tanévkezdés izgalmain (remélem mindenki viszonylag épp ésszel élte túl a 865. különórára beiratkozást-szülői értekezletre loholást-utolsó pillanatos ebédbefizetést-orbitális reggeli késéssel iskolába rohanást-illetve rézfaszú bagoly kell holnapra pillanatokat 😅), és a műtétemen is túlestem (napról napra jobb és hála az égnek, még élek!), úgy érzem, itt a megfelelő pillanat, hogy ismét írásra adjam a fejemet és véget érjen a napló-szünet 😉

Bár eleinte nagyon jól esett, hogy nem kell minden nap írnom, aminek köszönhetően júliusban (kvázi terápiás jelleggel) nagyjából egyetlen sort se írtam (pedig bőven lett volna miről :P), a hónap végén mégse bírtam megállni, hogy (legalább vázlatosan) le ne írjam magyarországi hazautunk viccesebb pillanatait. Természetesen nem is mi lettünk volna, ha nem fogunk ki egy bombariadót a reptéren és egy okvetlenkedő utast a gépen, akire a leszálláskor majdnem ráhívták a rendőröket 😅

Innen pedig nem volt megállás – főleg, mert az idei nyár tele volt élményekkel, amiket szerettem volna nem csak fényképen, hanem írásban is megörökíteni… persze a gyerekek mellett nem volt időm rendes naplóba kezdeni, úgyhogy csak jegyzeteltem, amennyire tudtam.

– Ugye nem napló? – kérdezte férj egyik este, mikor a kanapéra ledobva magát látta, hogy már megint a laptopon kopácsolok.

– Áááá, dehogy, épp csak leírom ezt meg ezt, nehogy elfelejtsem – mondtam neki védekezően, mire ő belenyugvó sóhajjal (és kajánul röhögve) legyintett… persze, hogyne, “csak” leírom.

Majd jött a nyár végi visszaút, az évkezdés és millió meg egy apróság, amit már nem is csak vázlatosan a nap végén, hanem azon melegében körmöltem le, úgy, ahogy megtörtént. Hisz ismertek 😅😅

És bár megígértem férjnek, hogy nem kezdek újra hosszas naplóírásba, mert ez most nem az a periódus, hisz alig pár hónap maradt rá, hogy összerakjuk a weboldalam és a stúdiom, illetve beharangozzuk az induló vállalkozást, azt még neki is sikerült beemelnie, hogy “egy kis visszatérés” a lábadozásom alatt beleférhet 😉 Jelenleg úgy gondolom, hogy kb 12-15 rész (vagy több, mert sajnos mindig alultervezem a mondanivalóm hosszát :D) lesz, a történések pedig júliustól az őszi szünetig tartanak majd. Tudom, hogy ez kevesebb a “szokásos” 45 résznél, de jelenleg ennyit tudok lelkiismeret-furdalás nélkül bevállalni… az eddigi tempómat – és a folyton beeső váratlan akadályokat – tekintve szerintem így is kitart adventig, míg megírom 😅

Az olvasásért cserébe egy 2500 Ft-os, egyszeri hozzájárulást szeretnék kérni. A befolyt összeget teljes egészében a stúdióm berendezésére és a weblapra fogom fordítani. Előre is hálásan köszönöm nektek, ha úgy döntötök, szeretnétek ezúttal is támogatni. El sem tudom mondani, mekkora segítséget jelentett ez nekem már eddig is ❤️ Adományozni a szokásos módokon lehet:

akik forintos utalással szoktak élni: minden részlet változatlan (ha esetleg időközben elvesztek az adatok, írjatok értük nyugodtan privátban). Akik eurós utalást kérnek, azok a korábbi gofundme-linken tudnak hozzájárulni: https://gofund.me/eefd8c82

És miután ezen bejegyzés írása közben az idei nyár szinte már rojtosra játszott, nyomokban Celine Dion-ra is emlékeztető, kellemes kis francia slágerét hallgattam (ami nem mellesleg Ninus egyik kedvence – imád rá a kis fenekét rázva táncolni, főleg, ha még a kezembe is veszem, és pörgetem a levegőben, miközben ő a haját reptetve kacag), úgy érzem, stílusosan ezzel illik búcsúzom, hátha a ti péntek reggeleteket is feldobja majd. Szóval:

Un, deux, trois, recommence-moi! (Egy-két-hát, Kezdj újra!)

Shadow