Nyolcvanhetedik rész – Házassági évforduló, anyák napja és egy bónusz pihenőnap a végére

Május 24. péntek

Ismét vége egy újabb hétnek… kettőt se pislogtam, és máris itt a hétvége. Én ezt nem hiszem el! Egyetlen nap volt a héten, mikor úgy-ahogy tudtam haladni a dolgaimmal, az összes többin meg csak ide-oda rohanok.

A ma délelőtt például azzal fog elmenni, hogy Ninust kocsiba teszem, elmászunk az iskoláig, ott felszedjük a Középsőt és elvisszük a logopédushoz, ahol várunk rá fél órát, aztán mehetünk haza – hogy onnan ismét visszamásszunk fél óra múlva az iskolához. És hipp-hopp, már dél is elmúlt!

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Nyolcvanhatodik rész – Tombolaárusok, mini tornászok és sötétben epret termesztők hete

Május 19., Pünkösdvasárnap 

Hogy mi hogy csináljuk, hogy egész reggel a gyerekek nyomában járunk, folyamatosan azt mantrázva, hogy “öltözzetek-készüljetek-mostál már fogat?- menj pisilni” – és mégis valahogy mindig késve indulunk el a végén?! Egyszerűen érthetetlen – töprengtem magamban, miközben erősen szaporáztam a lépést a templom fel.

A fiúknak ugyanis – Pünkösdvasárnap révén – kötelező mise volt. És bár alapból csak a két nagynak kellett volna mennie, úgy döntöttem, a Kicsit is magammal viszem – egyrészt azért, mert tudtam, hogy otthon úgyis csak összeveszne az apjával, másrészt meg azért, mert most már elég nagy hozzá, hogy elkezdjük az ő templomba szoktatását is.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvanhatodik rész – Tombolaárusok, mini tornászok és sötétben epret termesztők hete” bővebben

Nyolcvanötödik rész – Hogy jön össze a wc-deszka és a planetárium?

Május 13., hétfő

Hiába volt rendkívül fárasztó a tegnapi hazaút Belgiumból, éjszaka egyszerűen nem tudtam elaludni… először a gyomorsav nem hagyott nyugodni (hello, rendszertelen túlevés utazás közben), aztán mikor az végre elmúlt és elaludtam volna, akkor meg a Kicsi sírt fel fél egykor, hogy hol van apa és amúgy is, ő vizet kér.

Zombiként trappoltam ki neki vízért a konyhába – hogy ötkor meg Ninus kérjen enni. Mindennek folyományaképpen férj fél hetes keltegetésekor pokolian fáradt voltam, minden csontom fájt és egyszerűen húzott vissza az ágy.

De nem csak én voltam ilyen állapotban, hanem a gyerekek is: szokásuktól eltérően fél nyolckor még egyikük se jelentkezett, mert mind horpasztott. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvanötödik rész – Hogy jön össze a wc-deszka és a planetárium?” bővebben

Nyolcvannegyedik rész – A Manneken Pis, aki sört pisil, és egyéb finomságok

Május 9., csütörtök

Másnap reggel a baba ébresztett, negyed hatkor. Megetettem, aztán – bár hezitáltam, hogy fölkeljek-e már most – mégis visszahúzott az ágy.

Háromnegyed hétkor férj ébresztett… egy ideje már kint ültek a Kicsivel a kanapén és már a reggelin is túl voltak. Becsatlakoztam hozzájuk… aztán kezdődött a szokásos, út előtti hajsza, hogy mindennel kész legyünk kilencig.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvannegyedik rész – A Manneken Pis, aki sört pisil, és egyéb finomságok” bővebben

Nyolcvanharmadik rész – Villával eszi a tortát, egyedül rajzol és hasít a motoron – egy éves lett a világ legédesebb kislánya

Május 4., szombat

Hétvége. Negyed 9-kor férj keltegetésére ébredtem… addigra ő már túl volt az első reggeli tornáján is. Tegnap nagyon rákapcsolt: elment úszni és legalább 5-6-szor nekiállt a gyógytornának is. Remélem, hogy lesz eredménye.

Tíz perc se telt el azután, hogy magamhoz tértem és máris bejelentkezett Nina… együtt mentünk be a szobájába, hogy összepuszilhassuk. Annyira édes ez a gyerek! És olyan hihetetlen, hogy mindjárt egy éves…

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvanharmadik rész – Villával eszi a tortát, egyedül rajzol és hasít a motoron – egy éves lett a világ legédesebb kislánya” bővebben

Nyolcvankettedik rész – “Anya, gyereeeee! Szétromboltaaaa!”

Április 29., hétfő 

Még jó, hogy 11 körül lefeküdtem – Nina ugyanis hajnali egykor sírva ébredt. Adtam neki fájdalomcsillapítót, mert csúnyán köhögött, és meg is etettem, aztán mindketten visszaaludtunk. 

Legközelebb arra ébredtem, hogy férj kelteget. Fél öt múlt… magamra kaptam a ruháimat, aztán én is lementem utána a konyhába. Eddigre már megcsinálta a teámat, úgyhogy ittam egy kicsit, ettem hozzá egy falatot, majd nekiláttunk felkelteni a gyerekeket is. Felébresztettük a nagyokat, aztán a Kicsit – aki annyira nem volt magánál, hogy félig alva öltöztettem át – végül a baba következett. Szegénykém azt se tudta, hol van… hálózsákostul repült a kocsiba.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvankettedik rész – “Anya, gyereeeee! Szétromboltaaaa!”” bővebben

Nyolcvanegyedik rész – Egy kis dráma nélkül nem is lenne az igazi az otthonlét

Április 27., szombat

Hét óra környékén arra ébredtem fel, hogy egy picike kis pizsamás alak érkezett a szobámba, aki megállt az ágyam mellett, és szemrehányóan azt mondta:

– Anya, hol voltál??? Miért nem jöttél?

– Jöttem mókuskám, ott voltam nálad – mondtam neki az igazsághoz híven – csak aztán Nina sírt az éjszaka, és át kellett mennem hozzá. Gyere, bújj ide hozzám – tettem hozzá békítően.

– Jó – mondta, és bebújt mellém a takaró alá.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvanegyedik rész – Egy kis dráma nélkül nem is lenne az igazi az otthonlét” bővebben

Nyolcvanadik rész – Az ördögűzésbe torkolló családi vacsora

Április 22., hétfő

3:42. Nina ébreszt.

Nyögdécsel… biztos megint fáj a foga.

Felkelek, megnézem, van-e cumija. Van, úgyhogy csak simogatom kicsit a fejét…. a fejem még mindig ólmosan nehéz a tegnap után, nem segített rajta az alvás sem. 

Kint halkan, de ütemesen kezd esni az eső… aha, akkor ezért fáj a fejem, mert front van. Nina is nyugtalan… hallja, ahogy az eső egyre jobban veri a tetőt.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvanadik rész – Az ördögűzésbe torkolló családi vacsora” bővebben

Hetvenkilencedik rész – Megvolt az első igazi stúdiós fotózásom

Április 19. péntek

A kimerítő, 17 órás kocsiút után végül éjfélkor feküdtem le – hogy hajnali háromkor Nina sírására ébredjek. Azt hittem, összeesek a fáradtságtól… nem volt erőm hozzá, hogy tutujgassam, így – jobb ötletem nem lévén – lecsattogtam a konyhába, csináltam neki egy adag tápszert, és megetettem, remélve, hogy ez visszaaltatja. Bejött.

Legközelebb hat után kelt fel (és én is) a Középső köhögésére és a Kicsi beszédére. Ő kelt a legkorábban – de fél hét előtt már mind a hatan lent ültünk a nappaliban. Nem mondhatnám, hogy nagyon ki voltunk pihenve… mindenkin látszott, hogy fáradt és ennek megfelelően kellőképpen ingerlékeny is. Egyedül a Kicsi mondta nekem lelkesen, hogy “én nagyon jól kialudtam magam, mert jóóó nagyot aludtam”. Igaz, tényleg ő aludta hatunk közül a legtöbbet – de az se volt több, mint 8-9 óra, a szokásos 10-11 helyett.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Hetvenkilencedik rész – Megvolt az első igazi stúdiós fotózásom” bővebben

Hetvennyolcadik rész – Akkor se töltöm a takarítással az időmet, ha mákos jégkockák potyognak az égből

Április 14, vasárnap 

– Nem az enyém!!!! – ordította mérgesen a Nagy.

Egy kis darab papíron ment a veszekedés, amit tegnap valaki otthagyott a teraszon, mikor a dínós papírrepülőjüket összerakták – és most természetesen 15 perce azon ment a vita, hogy ki dobja ki. Mivel egyikük sem akarta: se a Kicsi, se a Középső, se a Nagy.

Pedig biztos, hogy nem én és az apjuk, hanem ők hagyták ott – de mégis mindegyik a másikra mutogatott.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Hetvennyolcadik rész – Akkor se töltöm a takarítással az időmet, ha mákos jégkockák potyognak az égből” bővebben