Shadow in France

Augusztus 5., szerda

6:15-kor ébredek. Férj már nincs mellettem, és a szobában sem… halkan kimegyek.

Látom, hogy a házban sincs, hanem odakint, a kertben locsol… nem zavarom, leülök inkább írni. Hamarosan aztán bejön, és nekiáll vizet ereszteni a kádba.

Augusztus 3., hétfő

Másnap reggel arra ébredtem, hogy férj bejön a szobába, és szépen kitereli a félhomályban a három kicsit: Kornél ment elől, Ninát a karjában fogta, A. meg totyogott utánuk. Sóhajtottam, aztán én is felkeltem… mire kimentem, már mind együtt ültek, mint három veréb a villanydróton, és mellettük két oldalról a két apuka, merthogy eddigre férj komája is megjelent. A Toy story-t nézték…

Augusztus 1., szombat

Másnap reggel 6:30-kor, ahogy előre sejtettük is, valóban felébredt mindkét kicsi.

Egy darabig próbáltuk visszatartani őket férjjel, nehogy az unokabátyámat is felverjék – de 6:50-kor már muszáj volt megpisiltetni őket, és a fürdő felé haladva Nina szünet nélküli, nem éppen halk magyarázatai Zs-t is felébresztették… Hétkor tehát álmosan pislogva, de már teljesen felébredve jött utánunk a konyhába, és választott velem együtt teát, hogy aztán szívecskés bögréinkkel a kezünkben kiüljünk férj mellé a teraszra, ébredezni.

Július 30, csütörtök

Álmomban babafotózásra készülődtem… egymás után vettem elő és szedtem ki a dobozaimból a kellékeket: a kis ruhácskákat, a kötött anyagokat, a fejdíszeket. Emlékszem, mennyire izgatott voltam, hogy végre kislányt hoznak, mert eddig, isten tudja miért, de mindig csak fiúk jöttek, úgyhogy duplán is vártam, hogy nekikezdjünk. A kisbabákat amúgy is imádom: törékeny, pici testüket és a világra hunyorgó, vaksi szemüket egyszerűen nem lehet nem imádni – de hogy még lány is jön hozzám és használhatom a gondosan gyűjtött fejpántokat meg más lányos kiegészítőket, hát ez egészen feldobott még álmomban is.

Július 27., hétfő

6:15. Valaki a vállamat bökdösi.

Felnézek. Kornél az…

– Anya, viszket a fejem – suttogja.

Nagyszerű. Félálomban előkeresem az Octeniseptet, aztán nekiállok alaposan befújni vele a fejét.

Július 26., vasárnap

Másnap reggel negyed nyolckor ébredtem. Azt hittem, tovább fogok aludni, ha nem keltenek fel – de úgy tűnik, mostanra ráálltam a hét körüli kelésre, bármi is van. Gyorsan megnéztem, mit ír az órám, hány százalékot kaptam az alvásomra… aztán csak tágra nyílt szemekkel néztem, hogy életemben először 99 százalékos lett az éjszakám! Hát ilyen nincs is!! Még soha nem történt velem ilyen! – hüledeztem.

Július 23., csütörtök

Háromnegyed hét. Hallom, hogy férj kioson az ajtón… nem sokra rá a Kicsi is felébred és kimegy utána a teraszra. Nina viszont még alszik… csoda! Nagyon elfáradhatott tegnap szegény, hogy ma nem ő kelt elsőnek…

Pár perc után magam is felkelek, és a lehető leghalkabban kimegyek a mosdóba. Félek, hogy felébresztem Ninust a zajjal, de egy ennyire kis házban sajnos a legnagyobb jószándék mellett sem tud az ember néma csöndben maradni.

Ninus azonban erre sem ébred fel.

Július 20., hétfő

Hiába feküdtem le későn, mert reggel hat után egyszerűen kipattant a szemem. Egészen kipihentnek éreztem magam… talán a ház teszi, vagy az erdő közelsége, de itt mindig sokkal mélyebben alszom, és ettől most igazán frissnek éreztem magam.

Egy ideig álom és ébrenlét mezsgyéjén egyensúlyoztam, de aztán győzött az ébrenlét – felkeltem, és szép halkan írni kezdtem.

Július 18, szombat

Szörnyű éjszakám volt. Mint írtam, éjfélkor elaludtam a fáradtságtól – de csak hogy egy óra múlva egy szúnyog dünnyögésére ébredjek.

Persze az éjszakai sötétben semmit sem láttam, és mivel az ablak is nyitva volt, hogy legalább valami kis levegő jöjjön be, nem akartam felkapcsolni a villanyt, nehogy még több szúnyog szálljon be a fényre. Egy darabig csak csapkodtam a sötétben, amerre a hangot hallottam, hátha sikerül leütnöm a dögöt… de egy idő után beláttam, hogy ez nem fog menni, úgyhogy új taktikát választottam, mégpedig azt, hogy nyakig betakaróztam, remélve, hogy így nem csíphet meg.

A rohadék szúnyog azonban csak dünnyögött, csak nyervogott a fülem mellett, úgyhogy nem bírtam visszaaludni.

Július 16., csütörtök

A tegnap esti, jól sikerült kiruccanás után másnap reggel fáradtan, de annál jobb kedvűen ébredtem. Anyám már elment dolgozni, és bár természetesen megint felébredtem a készülődésére, de sikerült valahogy visszaszundítanom utána.

Hét előtt öt perccel aztán bejöttek a gyerekek és felébresztettek.