Shadow in France

Június 3., kedd

A mosómedve-mentes éjszakának köszönhetően másnap reggel hajnali három helyett “csak” hatkor eszméltünk fel.

A fejem ugyan még mindig fájt egy kicsit, de már sokkal jobb volt, mint tegnap. Lassan ébredeztünk, nehéz volt elhagyni a selymesen puha ágyat… a fiúk még aludtak odakinn. Aztán egyszer csak beóvakodott a Középső, és bekuckózta magát közénk. Most, hogy nincs itt a két kisebb, élvezi, hogy ő a “kicsi”.

Kezdődjék hát a real time napló!

Június 30., hétfő

Nina első, bemutatkozó látogatása az új bölcsiben! Férj is elkísért minket, mert nagyon kíváncsi volt rá, hogy milyen az új hely… örültem, hogy ketten megyünk, így legalább ő is mindent tudni fog, ha én nem is vagyok ott, plusz beszélgethet helyettem a gondozókkal, mert semmi kedvem újra elmondani, hogy a gyerek mikor alszik és mit eszik.

Június 1., vasárnap

Másnap hajnali háromkor ismét a mosómedvékre ébredtünk. Ez már a második olyan hajnal volt, hogy rájuk keltünk fel – de ez alkalommal mintha nem is csak a tetőn (vagy a padlástérben?) rohangásztak volna, hanem a padlóban is… ez talán még félelmetesebb volt, mint a fejünk feletti, folyamatos kaparászás (lelki szemeimmel már szinte láttam magam előtt, ahogy egyszer csak ránk zuhan a plafon és vele együtt az egyik kis drágaság… azt hiszem, akkor kaptam volna tényleg szívrohamot).

Hajnali öt múlt… legalább egy picit tovább aludtunk, mint tegnap. A fiúk még horpasztottak… nem is csodálkoztam rajta, nagyon kimerültek előző nap.

Kedves olvasóim,

Miután a többség megint úgy szavazott, hogy legyen nyáron is napló, úgy döntöttem, hogy tényleg legyen, mégpedig – ahogy már régóta ígérem – nem retrospektív, hanem valós idejű (még ha nem is percről percre rovat 😅).

Úgy gondoltam, hogy a nyári szünet nyolc hete legyen megénekelve, vagyis július elejétől augusztus végéig – ez pont nyolc hét. Heti egy rész biztosan meglesz (de ismertek, úgyis több lesz :D).

Arra gondoltam, hogy 3500 Ft (9 euró) talán nem elrugaszkodott összeg… szóval aki szeretne továbbra is előfizetni, azt arra kérem, hogy ennyivel járuljon hozzá a bloghoz. (FIGYELEM: a forintos utalásokat már nem lehet arra a számlára küldeni, aki így szeretne utalni, az írjon rám az új adatokért!) Az összegyűlt összeget a gyerekek emeletes ágyaira fogom fordítani, amit a falusi házikóba veszünk nekik a nyárra 🙂

Aki most nem szeretne hozzájárulni, azzal sincs harag… még jön egy rész Kanada, aztán – előreláthatólag vasárnap este – kezdődik is az új napló.

Végtelenül jól esik, hogy ennyire szeretitek a kalandjainkat olvasni… nem tudok elég hálás lenni nektek és értetek. Kívánok tehát mindenkinek pihentető, élményekkel teli nyarat – és hogy senki se kapjon hőgutát ebben a buggyant melegben 😊😊

üdv

Shadow

Május 30., péntek – Az indulás napja

Az éjszakába nyúló fotóválogatás után nehéz volt a 4:40-es, hajnali kelés. Hányingerem volt és semmi kedvem nem volt még felkelteni magamat… de az élet megoldotta, mert ahogy a telefonomra néztem, azonnal belém állt az ideg, mivel a 7:05-ös indulás HELYETT azt írta az értesítés, hogy 6:25-kor szíveskedjek felsorakozni a beengedőkapunál.

– Na akkor csipkedjük magunkat – mondtam férjnek, aki erre nekiállt kávét melegíteni magának.

Május 24., szombat.

Dél. Elegem van! Már most uuutálom az egész napot… férjnek igaza lett: ez nem egyszerűen szívás, hanem ULTRAszívás… de kezdjük az elején.

Este 11-kor férj rám szólt, hogy feküdjek le, mert nem fogom bírni a holnapot. Tudtam, hogy igaza van, de mivel – hála a be nem tervezett pénteki garázspakolásnak – egy szót se haladtam az írással, még elszöszöltem egy darabig, míg beláttam, hogy ez most nem fog menni, mert nincs agyam hozzá.

Május 11., vasárnap

Pusztítóan borzalmas migrénre ébredtem hajnali fél öt tájban.

Atya ég!! Soha többé nem iszok bort – fogadtam meg magamban, pedig talán ha egy decinyit tettem a sportfröccsömbe, amit tegnap este kivételesen, a nyárias időre való tekintettel afféle “évadnyitóként” megittam. De úgy tűnik, ez is elég volt a fejfájáshoz.

Április 29., kedd

Tegnap este a színház után úgy elaludtunk, mint a kő. A hetek óta tartó éjszakai virrasztások, a sok későn fekvés-korán kelés és a mindenféle izgalmak után muszáj volt végre pótolni valahogy a kimaradt pihenést… reggel mégis korán ébredtem – és amint magamhoz tértem valamennyire, már neki is álltam írni, hogy tartani tudjam az ígért határidőt. Tudtam, hogy aznap még sok dolgom lesz, és minden perc számít, mert

Április 22., kedd

Másnap reggel (viszonylag) kipihenten ébredtünk. Mivel a fiúk mind itt-ott voltak vendégségben, Nina volt a ma reggeli ébresztőnk. Átvettük kicsit magunkhoz az ágyunkba – de a kisasszonynak szokás szerint rengeteg “dolga” volt, úgyhogy egy kis szülői simogatás után már ment is hangos “papa, papa” felkiáltással a szüleim szobájába.

És indult a reggel, hiába volt még csak hat óra.

Április 13., vasárnap

Ma két ikonikus filmet néztünk végig: reggel az Oroszlánkirályt, délután pedig a Végtelen történetet. A Kicsi csak úgy itta mindkettőt magába.

Mikor vége lett az Oroszlánkirálynak, bementek a szobájukba és ott a testvéreivel újrajátszották az egész mesét a Kicsi oroszlános plüsseivel. Mindannyian részt vettek benne… még Nina is kapott egy minioroszlánt a kezébe. A hiénákat kutyás plüssök helyettesítették, a majom egy régi mackó lett. Állati aranyosak voltak.