Kedves – és legfőképp kitartó – olvasóim!
Azt hiszem eljött az a bejegyzés amire már mindannyian jó ideje vártok: itt az ideje, hogy új naplót indítsak!
Mint azt észrevehettétek, az elmúlt hetekben nem sok mindent írtam magunkról. Ennek két oka volt: az egyik az, hogy februárban fundamentális változások indultak el a családban, és hirtelen annyi minden történt, hogy nehéz lett volna egy-egy kommentben leírni, úgyhogy inkább hallgattam.
Annál is inkább, mivel február másodikától szép csendesen – mondhatni teszt-jelleggel – végigírtam az egész hónapot, csak hogy lássam, mennyire terhelne meg egy újabb napló a hétköznapokban. És a helyzet az, hogy nem terhelt meg annyira, mint ahogy tartottam tőle – igaz, nem is eresztettem olyan bő lére a bejegyzéseket, mint máskor. Nem terveztem ugyanis, hogy a jelenről írni fogok, csak a nyár végi bejegyzésekkel akartam haladni – de egyszerűen annyira telítődtem azzal a sok mindennel, ami ebben a hónapban történt, hogy muszáj volt kicsit kiengednem magamból azt, ami feszített, és míg leírtam, ami a fejemben járt, nem csak megkönnyebbültem, hanem tisztábban is láttam, merre kéne tovább haladnunk. És aztán másnap is leültem és akkor is írtam egy töredéket, meg harmadnap is – aztán azt vettem észre, hogy már egy teljes hét megvan, aztán a második, sőt, a harmadik is.
Reménykedtem benne, hogy március elejéig végleg ledolgozom a nyári lemaradásomat, de természetesen mindig túl optimista vagyok, és a (dupla) napló írása meg a minden más mellett mellett erre sajnos nem maradt elég időm. Ám a hétvégén publikált “Esküvő” rész után most már csak egyetlen hét maradt, amivel tartozom nektek (ez kb két rész), úgyhogy egyre többször kezdtem neki fejben megfogalmazni ezt a bejegyzést – ám a végső lökést férj tegnapi megjegyzése adta, mikor is este, miután befejezte az utolsó fejezet olvasását, hirtelen azt mondta: – Jó volt visszaemlékezni az esküvőre meg a készülődésre… mert azért az tényleg nem volt semmi – nevetett fel. – Olyan kár, hogy most már nem írsz naplót!
És hát ha már ő is így látja, akkor tényleg itt az ideje, hogy újra nekikezdjek 😛
Szóval úgy döntöttem, hogy a jövő héten indulunk 😉 Miután a február nagy részét már papírra vetettem, ezeket a részeket gyors egymásutánban, 1-2 naponta kitéve eljutunk a jelenig (csak hogy értsétek, hogy jutottunk el a mai helyzetig), és onnantól velünk együtt izgulhatjátok végig a következő hónapok történéseit, előreláthatólag a február-március-április vonalat lefedve. Ez három hónap, ami magamat ismerve kb 15 (vagy ki tudja :D) rész lesz. Részenként 1 eurós/400 Ft -os hozzájárulásra gondoltam, ami összesen 15 euró vagy 6000 Ft. Remélem ez nem túl sok 🙂 Fizetni a szokásos módokon lehet, de ha valakinek nincsenek meg az adatok, akkor sikítson!
Ugyanitt közérdekű információ: mivel március 30-án hazautazom Magyarországra, aki kacérkodik a gondolattal, hogy jönne fotózni, az most írjon, hogy biztosan találjunk egy közös időpontot 🙂
És akkor most, hogy mindezt leírtam, már nincs is más dolgom, mint hogy a maradék egy hétben végre teljesen ledolgozzam a nyári lemaradásomat. Wááá, megyek is írni!
Mindenkinek kívánok szép, napsütéses tavaszi napot,
Üdv
Shadow
