Shadow in France

Március 20., péntek

Mire másnap reggel felébredtem, a többiek már mind ébren voltak, férj pedig a teámat a kezembe nyomva rögtön a lényegre tért: rá tudok-e tenni egy medencét a képekre a házunk mellé, hogy leadhassuk látványtervnek?

Naná, hát mire való a photoshop?

Március 16., hétfő

Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy borzalmasan fáj a gyomrom. Hm, valami rosszat ettem? Már elalváskor is éreztem a diszkomfortot, de azt hittem, majd kialszom. Hát nem így lett… nagyjából két órán keresztül látogattam a mosdót, mielőtt ismét el tudtam volna aludni.

Másnap reggel annyira rosszul voltam, hogy moccani is alig bírtam. A hányinger – ha nem is teljesen – de legalább elmúlt, viszont minden izületem és izmom fájt. Annyira, hogy még feküdni is rosszul esett.

Március 14., szombat

Szombat. A kilenc órás bébitorna előtt pontosan 32 perccel ébredtem…. aaaah, semmi kedvem elmenni rá! – gondoltam át, míg felültem az ágyban.

Nina azonban már pisilés közben rám nyitott, és miután rám nevetett – milyen vicces, hogy anya is pisil néhanap – rögtön azt mondta, hogy “Megyünk bébitornára???” Úgyhogy összekapartam magam és mentünk.

És milyen jól tettük!

Március 10., kedd

2:42.

A Kicsi bömbölésésre ébredek.

Mivel férj füldugóval alszik mellettem, felkelek és bemegyek a szobájába. Semmi erőm, csak a kötelességtudat visz.

– Kornél!! Kornél, fáj valamid???

Március 5., csütörtök

Arra ébredtem, hogy Nina a wc-ről kiabál.

Mivel két zárt ajtó választott el minket egymástól, először azt hittem, azt akarja mondani, hogy “kész vagyok!” – de mikor benyitottam hozzá, kezében egy kis könyvvel azt ismételgette, hogy “leeszett a kereke”. Hm.

A nappaliba belépve a pizsamás Kicsibe botlottam.

– Gazdag vagyok! Gazdag vagyok! – mondogatta, miközben fel és alá járkált, kezében egy kupac monopolis játékpénzzel. – Gazdagabb mind Dagobert bácsi! A leggazdagabb a világon!

Milyen cuki, hogy ő még komolyan is gondolja…

Február 28., szombat

Ismét szombat, ismét egy végtelenül hosszú hétvége… pedig szinte még véget sem ért a szünet, még alig hagytuk magunk mögött az iskolamentes szerdát, amikor mindenki itthon lógott – és tessék, már megint itthon van az egész banda.

Nem mintha nem szeretnék időt tölteni a gyerekeimmel, de azért ez már egy kicsit kezd sok lenni… elsősorban azért, mert a hét 168 órájából csupán 14 olyan óra van, amikor egyik gyerekem sincs itthon, és ez azért valljuk meg, elég kevés ahhoz, hogy feltöltődjön az ember.

Február 24., kedd

Másnap délelőtt, miközben a Kicsiért gyalogoltam az oviba, hogy még ebéd előtt elhozzam, megcsapott a tavasz illata… az az igazi, valódi tavaszi illat, amiben már érezni lehet az éledező föld szagát és a kihajtani készülő, zsenge növényekét. Az éltető nap aranyszínű ragyogása mindent bevont… ez már tényleg tavasz volt.

Február 20., péntek

Nina hajnali három felé egyszerre apró és sietős léptekkel megjelent az ágyunk mellett, aztán bemászott, és onnantól kezdve kettőnk közt aludt (bár hogy tényleg aludt-e, az irányban erős kétségeim vannak… de legalább nem mocorgott és csendben volt).

Valamikor hat után aztán végleg felébredt. Az apja felkelt vele helyettem… nagyon fáradt voltam az egész hetes távollét és az utazás után, amit az is jól mutatott, hogy egészen háromnegyed nyolcig (skandallum!!) aludtam.

Február 16., hétfő 

– Jó reggelt! Hogy aludtatok? Itt szakad az eső tegnap este óta – írta férj reggel fél nyolc után.

– Újat mondj, itt amióta csak megjöttünk, esik – írtam neki vissza. Eddigre már egy órája fenn voltam, Kornél ugyanis hajnalban azzal ébresztett fel, hogy bepisilt. Nem hiszem el!!! Ilyenre száz éve nem volt példa… mindenesetre egy élmény volt félkómában hajnali kettőkor lehámozni róla a pisis nadrágot és száraz ruhát keresgélni neki.

Február 13., péntek – folytatás

– Megérkeztünk B.-ba! – jelentették be a repülő hangosbemondójába a stewardess-ek. K. már ébren volt, és érdeklődve nézelődött ki az ablakon… nem mintha túl sok szépet látott volna odakint: B.-ban még a miénknél is acélszürkébb ég és sűrű, esőt ígérő felhőréteg fogadott minket, a gépből kiszállva pedig a hideget is rögtön megéreztük. Brrr.