Ötvenkilencedik rész – Nem is értem, hogy fér bele ennyi minden egy hétbe

Január 22., hétfő 

Az éjszakai ramazuri után más már nem történt, csendben és nyugalomban aludt a család minden tagja egészen 6:15-ig, mikoris Nina enni kért. Utána persze már nem aludt vissza, ami miatt 6:40-kor a Kicsi is végleg felébredt. Sírt, hogy éhes a pocakja, úgyhogy kidöcögtünk megetetni.

Mézes kalácsot kért. Kettőt. Mikor megkapta, akkor meg azért sírt, hogy nem tud enni, mert fáj a bobója (tegnap elesett és egy minimális, fél centis kis horzsolás lett az alsó ajka és az álla között). Sóhajtva kezembe fogtam hát a mézes kalácsot és nekiálltam falatonként etetni vele, miközben arra gondoltam, hogy kevés dolog van, amit jobban utálok a mézes kalácsnál… mindegy, mennyire próbál vigyázni az ember, utána a fél ház ragadni fog tőle. Most is: bár csak két ujjal csippentettem fel a kalácsot, már a fél kezem mézes volt (pedig nem folyt), és emellé a Kicsi keze, a ruhája egy része, az asztal és a fél fején a haj. Hogy mitől? Rejtély.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/shadow-babanaplo-2 oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvennyolcadik rész – Magániskola, vagy állami? A francia iskolarendszer bugyrai és egyéb finomságok

Január 19., péntek 

Reggel kivételesen én vittem a gyerekeket a suliba, hogy egyből mehessek is tovább megejteni a heti nagybevásárlást. Ninára férj vigyázott itthon – de ő az apai babusgatás ellenére is inkább rám várt már… mikor megjöttem, épp a kandalló előtt hentergőzött a játszószőnyegén, de ahogy meglátott, repesve kéredzkedett azonnal a karomba. Ott hozzámbújt és perceken át csak pihegtünk egymást átölelve, mint valami szerelmesek.

Annyira imádom ezt a gyereket! Az illatát, a selymes haját, a mosolyát, az egész kis lényét… úgy szeretem, hogy néha már fáj. Őszintén mondom, nem tudom, hova lennék nélküle. Annyira más az ő finomsága, simulékonysága a fiúk sokkal határozottabb és vérmesebb egyénisége után.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/shadow-babanaplo-2 oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenhetedik rész – Mellét, vagy combját? (pontosabban hasát)

Január 14., vasárnap

A szánkózásból hazafelé hallgatott Fehérlófia annyira megihlette a Középsőt, hogy ma reggel már rögtön ébredés után kérte, hogy tegyük be neki, majd spontán zenés-táncos műsort adott nekünk a konyhában, a szöveg nagy részét fejből énekelve.

A Kicsi és a baba bámulva nézték, mit művel… Nina szétnevette magát rajta, főleg, mikor a három királylány elváltoztatott, sápítozó hangján énekelte, hogy “Mit keresel itt, ahol a madár se jár?”. Az viszont már nagyon nem tetszett neki, mikor a bátyja az előadás hevében megfogta a húga száját és igyekezett a szöveg ritmusára mozgatni, mintha Nina beszélne a dalban.

Egy idő után a Nagy is előkerült és a 666. ismétlésnél már kórusban zengte az öccsével, hogy “hogy lehetsz ilyen szenyó, hogy lehetsz ilyen pronyó”. Ezen már én is könnyesre röhögtem magam, annyira komikus volt a két ugráló kisfiú, amint bőszen éneklik, hogy pronyó – miközben lövésük sincs, mit jelent.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenhatodik rész – Akarok egy kaméleont!

Január 10., szerda

Franciaországban ma elkezdődött a leárazás. A franciáknál ugyanis évente kétszer van leárazás: egy januárban, egy pedig júliusban, és mindegyik négy héten át tart. A négy hét alatt folyamatosan viszik lejjebb az árakat: először csak 20-30 százalékkal, aztán 30-50-el, végül 50-70-el – de van, ahol akár 90-el is. Így sikerült férjnek egyszer 90 százalékos árengedménnyel, 10 (!) euróért megvennie egy 100 eurós úszónadrágot (azóta is emlegeti, mint élete legjobb vételét).

Férjjel rögtön számba is vettük, hogy mire lenne szükségünk, mert ilyenkor sokat lehet spórolni az egyébként drága holmikon. Én elsőként a fényképezőgépet néztem meg, amire szükségem lenne a jövőben… hát, egyelőre maximum 20 euróval lenne olcsóbb, mint a leárazás előtt volt, szóval még várok, hátha lejjebb megy az ára. Útjára engedtem viszont újra a blogot… tegnap este egészen fél egyig írtam, készítettem elő a posztokat, és írtam Tündének is, aki pár nappal ezelőtt írt rám, hogy nem lenne-e kedvem ismét írni neki. Egyelőre még csak a brainstorming megy, hogy mit és hogy lehetne… meglátjuk, mi lesz belőle.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenötödik rész – Hazatérés

Január 6., szombat

Egy szomorú és esős szombat reggel indultunk vissza Franciaországba.

Én alapvetően nagyon szeretem az ilyen csendes, esős időt, és utazni is jobb így, mint negyven fokos hőségben (vagy épp dermesztő hidegben, amitől a kocsi összes ablaka bepárásodik) – de most még az eső se tudott jó kedvre hangolni. Annyira szürke és locs-pocs idő volt, hogy az embernek az élettől is elment a kedve, nemhogy attól, hogy egész napra a kocsiba zárkózzon a gyerekekkel.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvennegyedik rész – A karácsonyi szünet

December 26., kedd

10:03. Elindultunk.

Útrakelésünk leginkább a Reszkessetek betörők! vonatkozó jelenetét idézte – annyi különbséggel, hogy nekünk nem KÉT kisbuszba kellett bezsúfolódni, hanem EGY kocsiba, és nem négy felnőtt jutott a 8+ éves gyerekekre, hanem csak kettő, akiknek egy csecsemő, egy kisóvodás és két kisiskolás gardírozása mellett még a házat is (viszonylagos) rendben kellett (volna) maga mögött hagynia.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a csomagok, télikabátok, pelenkák, az orrszívó, a babakocsi, a négy gyerek számára bekészített úti játékok, szendvicsek, gyümölcsök, kulacsok meg minden egyéb MELLÉ még egy hűtőtáskát is be kellett szuszakolni az autóba, benne a hűtőnk egész (karácsonyi) tartalmával. 

Priceless volt, nekem elhihetitek.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

KARÁCSONYI KÜLÖNSZÁM – A nap, mikor se nem ebédeltünk, se nem vacsoráztunk

December 24., vasárnap

Arra ébredtem, hogy fáj a fejem. Aaaa, megjött a melegfront!! Még tíz óra se volt, de már 11 fokot mértünk. Karácsonykor. 

Pompás… – gondoltam magamban. – Jó lesz így, fájdalomtól félhülyén levezényelni az egész napot – morogtam tovább, miközben fájdalomcsillapító után matattam a fürdőszobai szekrényben. Ez a nap már önmagában is iszonyatosan fárasztónak ígérkezett, nem hiányzott hozzá még a migrén is.

Miután bevettem a gyógyszert, épp csak annyi időm volt, hogy valamennyi életet verjek magamba, bekapjak egy falatot és felöltözzek, aztán már kezdhettem is hajkurászni a fiúkat, hogy öltözzenek-készüljenek ők is mind a hárman, mert mennünk kell a betlehemes előadás próbájára. A Kicsit is vittük magunkkal, hogy míg mi nem leszünk otthon, férj a legnagyobb titokban felállíthassa és feldíszíthesse a karácsonyfát.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenharmadik rész – Szar-ügy

December 18., hétfő

Szerintem még SOHA nem kezdtem neki ilyen későn a karácsonyi készülődésnek… a gyerekek ajándékai sehol, a családnak és barátoknak szánt naptárak sehol. És alig maradt hat nap… ahhh, elegem van!!!

Nem akartam én ennyire későre hagyni ezt az egészet, de mindig volt valami, ami miatt nem értünk rá… de most már tényleg nem húzhattuk tovább sem a készülődést, sem a karácsonyi bevásárlást – úgyhogy addig rágtam férj fülét, míg szabaddá nem tette a hétfő délutánját, és el nem indultunk a fiúk ajándéklistáival, a cégemtől kapott ajándékcsekkekkel és természetesen Ninával felszerelkezve a játékboltba beszerezni a karácsonyi ajándékokat.

Nem tudom, mások hogy vannak vele, de én szó szerint rosszul leszek az olyan boltoktól, ahol ennyi játék van összeömlesztve. Már a bejárat után három lépéssel azt éreztem, hogy nekem innen ki kell rohannom, de azonnal, még mielőtt a 3000 négyzetméternyi helység összes, polcokra halmozott, csiricsáré és szemet kápráztató játéka rám nem dől és maga alá nem temet.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenkettedik rész – Pörgünk, mint a búgócsiga (minden értelemben)

December 14., csütörtök

A magyarországi kis “kiruccanás” után visszatértünk a régi kerékvágásba. Férjnek már megint háromnapos online képzése volt. Én nem hiszem el, hogy ezek a hülye képzések mindig a legrosszabbkor vannak és mi mindig megszívjuk velük. Eredetileg ennek is novemberben kellett volna lennie, csak lebetegedett az oktató, és ezért mostanra tették át… nyilván, hogy karácsony előtt tíz nappal kell tartani, mikor máskor.

Nina nagyon élvezi, hogy a tegnapi repülőzős nap után most végre szabadon gurulászhat ide-oda a padlón. Alig pár nap alatt annyira felfejlesztette ebbéli tudását, hogy most már gurulva közlekedik egyik helyről a másikra. 

– Nina feje hátulról pont olyan, mint a tiéd – fejtette ki az apja a képzés egyik szünetében, míg végignézte a lánya produkcióját, aztán csókokkal hintette a boglyas fejét. Nem győz betelni vele, mióta hazajöttünk – meg velem sem. Egyfolytában a közelünkben akar lenni és folyton ölelget-puszilgat minket – szerintem legszívesebben összevarrná magát velünk, ha tehetné.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenegyedik rész – Home sweet home

December 12., kedd

A temetés utáni másnapon meglátogattuk Nina keresztszüleit. Az ötéves kis “keresztnővére” óvodába sem ment aznap, annyira várta, hogy láthassa az ő “kereszt-testvérét”.

Elképesztő, hogy T. mennyit komolyodott nyár óta…. okos és kedves ötévessé cseperedett. Nina pedig annyi csókot, ölelést és szerelmes nézést kapott tőle és a keresztanyjától, hogy alig bírta a szeretet eme kitörő megnyilvánulásait fogadni – pedig szokva van a naponta többszáz puszi fogadásához a tesóitől és persze tőlünk.

A keresztapjától viszont kétszer is elsírta magát, mikor közelíteni merészelt hozzá. Nem derült ki, mi a baja vele – lehet, hogy túl sok volt neki tegnap a temetésen az idegen (férfi)arc, és így jött ki rajta a dolog (vagy csak a szemüvege volt túl ijesztő).

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.