Shadow in France

Július 14., kedd

Másnap reggel nyolckor arra ébredtem, hogy anyám meg férj alattam beszélgetnek a konyhában. Azt nem tudtam kivenni, miről folyik a csevej, de azt igen, hogy anyám nagyon mondja a magáét…

Nem volt kedvem felkelni, úgyhogy a másik oldalamra fordultam – de ekkor megjelent az ajtóban Nina.

– Anyaaa! Felkeltél? – kérdezte édesen csilingelő hangon.

– Még nem – válaszoltam fahangon, de addigra már mindegy volt, mert rám mászott az ágyban.

Július 10., péntek

Egész jól indult a másnap reggel. Nina és a Nagy épp a konyhában reggeliztek, mikor kimentem hozzájuk.

– Milyen nap van ma, Nina? – kérdezte a Nagy a húgától.

– Ma megyek utoljára az oviba! – jelentette ki erre ő, miközben szép szabályosan kanalazta a müzlijét.

Július 6., hétfő – A nyelvvizsga napja

Másnap reggel férj szokás szerint hétkor keltett, mert ment futni.

Hirtelen azt se tudtam, hol vagyok. Odakint már tűzött a nap, nekem meg bántotta a szememet a hirtelen jött, sok fény.

5:44 perc – összesen ennyit aludtam az órám szerint – de azt is egy nagy lyukkal a közepén. Fantasztikus.

Július 2., csütörtök – A kermesse napja

A reggel a szokásos mederben zajlott: hét előtt ébredtem, férj a kezembe nyomta a teámat, aztán elment futni. Nina és Kornél voltak csak fent: épp Szimatolókat néztek a tévében. Ez Nina kedvenc sorozata jelenleg, és ha rajta múlna, egész álló nap az “állati nyomozókat” nézné – akik közül ő maga egyébként Kate ügynök, mint az apjának bizalmasan elárulta.

Június 28., vasárnap

7:10.

Férj ébreszt, mert menne futni… Nehezen térek magamhoz, rövid volt az éjszaka, mert éjfélig a naplót írtam.

A nagyok még alszanak, a kicsiknek az apjuk betette a Vili, a verebet…

– Tessék itt a teád – mondja, miközben magára kapkodja a futócuccát és már el is megy.

Legdrágább olvasóim!

Ismét itt a nyár – ismét itt a nyári napló! 😎

A mostani, tavasszal kezdett sorozatból még három rész maradt, és aztán véget ér a történet – reményeim szerint két részt teszek ki még ezen a héten, és az utolsót a rákövetkezőn. Ez viszont azt jelenti, hogy legkésőbb július elsejével befejeződik a mese, úgyhogy elgondolkoztam rajta, hogy mi legyen utána?

Mivel pont július elseje lenne a forduló, és mivel már magamat is szörnyen unom, hogy folyton csak ígérem a ‘real time’ naplót – de aztán mindig közbejön valami és elúszok, végül pedig mardos a lelkiismeret, amiért megint nem sikerül betartanom a szavamat – arra gondoltam, hogy ezúttal kezdjünk bele ott, ahol épp vagyunk, és tényleg legyen real time, amennyire csak lehetséges, mint a régi szép időkben.

Igen ám, de utána az is eszembe jutott, hogy kár lenne kihagyni a májusi eseményeket… hisz akkor volt a Középső elsőáldozása, a londoni utazásunk, meg még egy csomó minden más, ami érdekes lehet… de akkor mit csináljak?

Végül arra jutottam, hogy – jobb megoldás híján – az lenne a legjobb, ha elindítanám a valós idejű írásokat, és ezzel párhuzamosan a májusi részeket is kiraknám, amikor épp időm jut rá, csak hogy megmaradjon a kontinuitás. Így lehetne egy retrospektív május és egy zanzásított június, amiben csak a legfőbb eseményeket foglalom össze, illetve ezzel párhuzamosan egy valós idejű július és augusztus – nektek meg rengeteg olvasnivaló a meleg napokra 🙂 Mit szólnátok ehhez?

Aki továbbra is szeretné követni az eseményeket, az a szokásos módokon tud hozzájárulni a bloghoz – én 6400 Ft-ra vagy 18 euróra gondoltam. Fontos: az eddigi cib-es számla sajnos már nem él, helyette másik alternatíva lesz! A gofundme linket ideteszem: https://www.gofundme.com/f/nina-naploja

A befolyt összeget teljes egészében a Zöldablakos ház további csinosítására fordítom majd.

Mindenkinek kívánok nagyon szép, pihentető nyarat, és sok felejthetetlen pillanatot 😊💦🏖️🌅💖

Shadow

Ui: Július 14-től Magyarországon leszek, aki esetleg szeretne jönni fotózni, az írjon és megbeszéljük a részleteket! 😘

Április 24., péntek

Nina egész éjjel úgy pörgött, mint a grillcsirke. Bár újabb lázcsillapítót nem kellett neki adni, de így is szörnyű volt, amit művelt… aludni szinte alig lehetett mellette.

Mikor másnap reggel felébredtem, nagyon nem éreztem jól magamat… lehet, hogy Nina betegségét kaptam el, lehet, hogy a borzasztó éjszaka szívott le – de az is lehet, hogy csak a másodszorra is elhibázott nyelvvizsga miatti érzelmi súly nyomott, vagy mindezek együttesen – de tény, hogy már reggel hányingerem volt és abszolút nem éreztem a topon magam.

Április 19., vasárnap

Másnap reggel már a szokásos kerékvágásban haladtak a dolgok… nem győztem eléggé hálás lenni, hogy előbb elindultunk, mint ahogy eredetileg terveztük, és így nem kutyafuttában kellett felkészülnünk a hétfői iskolára, hanem volt időnk normálisan összekészülni. Mennyivel rosszabb lett volna, ha pénteken éjfél körül (után) érkezünk meg, szombaton halálosan fáradtan, fel-alá tángálódva igyekszünk rendet vágni a káoszban, hogy aztán vasárnapra telítődjünk az egésszel és megfogadjuk, hogy soha többé nem utazunk sehova.

Április 16., csütörtök.

– Neeem, anyát akartaaaam! – ébredtem fel Nina nyűgös sírására.

– Itt vagyok Nina, itt vagyok! – mondtam neki álmomból felriadva, miközben láttam, hogy a Kicsi kígyóként kúszik be a szőnyegen a szobánkba.

Pontosan hat órát és egy percet aludtam – néztem az órámra. Még fél hét se volt… és aaah, nem mehetek ki velük, mert akkor mindenkit felébresztenek!

Disclaimer: ez a hely mindig is politikától mentes hely volt – ám elég nehéz egy választásról úgy írni, hogy a politikát nem említi az ember 🙂 Úgyhogy ebben a részben minimális kivételt teszek – de csak azt írom le, amit megfigyeltem ezekben a napokban, márpedig ezek a megfigyelések nyilván nem tények és általános igazságok, hanem személyes benyomások és élmények. Teljesen rendben van, ha valaki másképp élte meg az április 12-ei történéseket – de arra kérlek titeket, hogy a politikai véleményeteket a témában ti se itt osszátok meg, a kommentek lehetőség szerint ne forduljanak át az egyik vagy másik oldal szidásába, személyeskedésbe, stb. Ismervén titeket nem hiszem, hogy erre a külön figyelmeztetésre szükség van, de jobb biztosra menni 🙂

Április 12., vasárnap

A választás napja.

Az éjszaka megint eléggé hektikusra sikerült, mert miután férjjel végre lefeküdtünk és elaludtunk a túl kicsi rekamién, Nina három körül úgy döntött, hogy akkor ő most felébred.