Április 16., csütörtök.
– Neeem, anyát akartaaaam! – ébredtem fel Nina nyűgös sírására.
– Itt vagyok Nina, itt vagyok! – mondtam neki álmomból felriadva, miközben láttam, hogy a Kicsi kígyóként kúszik be a szőnyegen a szobánkba.
Pontosan hat órát és egy percet aludtam – néztem az órámra. Még fél hét se volt… és aaah, nem mehetek ki velük, mert akkor mindenkit felébresztenek!
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Vissza Franciaországba” bejegyzéshez 19 hozzászólás