Hónap: 2022 október

13. hét 

Október 23., vasárnap. Nem akarom elkiabálni, de mintha múlóban lennének a hányingerek… ami tök jó! Cserébe egy borzasztó hosszú és kényelmetlen napot kellett túlélnem… mivel ma is a sakkversenyen ülhettem, csak most már a Középsővel gyarapodva.

Az ő korosztálya ugyanis túl kicsi egy háromnapos versenyzéshez (ha engem kérdeztek, a Nagy is, mert még csak 8 éves), ezért nekik rövidített játszmák voltak és két nap alatt lezavarták az összeset.

12. hét

Október. 17., hétfő. A Kicsi a napot a fül-orr-gégésznél (itteni nevén ORL) kezdte. Végül férjem vitte el, hogy ne kelljen megint bemásznom vele a városba. Inkább lemondta 1-2 meetingjét, mert én nem értem volna vissza munkakezdésre – plusz az üzemanyaghiány miatt elindulni se tudtam volna a kocsival, mert nincs benne elég benzin. 

Szerencsére jó hírekkel jöttek haza: minden rendben, mindkét fülében benne van még a “diabolo”, és kis szerencsével márciusig benne is marad, így pedig elkerülhetjük a téli fülfájós időszakot. “Ez most a mézeshetek korszaka” – nyilatkoztatta ki a doki – de ez bármikor megváltozhat,

10. hét 

Okt. 2. vasárnap. Pár napja észrevettem, hogy kezd kerekedni a hasam. Furcsa érzés…  persze jó értelemben. Nosztalgikusan simogattam pár másodpercig a tükör előtt – aztán siettem is tovább a dolgomra. Negyedik gyerek sors, hiába… azért ha kibújik, ennél biztosan több időt követel majd magának 😉

Vasárnap megjöttek a szüleim. A Kicsi persze pont aznap hajnalban ébredt ugatós köhögéssel és minimális hőemelkedéssel, úgyhogy extra törődést igényelt. Ebédet kellett volna főznöm, hogy azzal várjuk őket, de arra se nagyon volt időm, hogy rendesen reggelizzek és a pizsamát háziruhára cseréljem. A férjem

11. hét 

Október 10. hétfő. Fúúú de leszívott mindenkit a Disneyland-es hétvége. De végre hétfő (hahaha), itthon próbálok kicsit töltődni, míg a gyerekek iskolában vannak, és már azt is mérhetetlen mód értékelem, hogy nincs nonstop zsivaj, hanem csöndben üldögélhetek a virágágyás helyett a kanapén. 

A szüleim már hajnalban elindultak Magyarországra, alig tudtunk két szót váltani éjfélkor, mielőtt lefeküdtünk volna aludni. Azt mondták, hogy a Kicsi nagyon aranyos volt a hétvégén, néha voltak ugyan összezördülések, és mikor észrevette, hogy elmentünk, nagyjából tíz percig sírt is a bejárati ajtóban állva a kilincset rángatva – de alapvetően nagyon élvezte, hogy ő a sztár és végre csak és kizárólag vele foglalkoznak a felnőttek.

9. hét folytatás

Szept. 30. Csütörtök. Én nem tudom, miért viselem ezt a terhességet ilyen nehezen. Lehet a férjemnek van igaza, és már túl “öreg” vagyok hozzá fizikailag. Tagadhatatlan, hogy nagyon megvisel… minden nap fáj valamim, nehéz a sok rosszullét, hasogat a derekam, stb.

De legalább a bőröm makulátlan (a sok rossz mellé azért ennyi jó kijár). A terhespárna és a terhesnadrág is jelentősen megkönnyíti az életem – bár ez utóbbiból lehet tényleg vennem kell majd eggyel nagyobb méretet, mert folyton le akar csúszni. Ebből két következtetést vontam le: a) kitágult vagy b) a fenekem lett nagyobb