Hónap: 2026. április

Április 24., péntek

Nina egész éjjel úgy pörgött, mint a grillcsirke. Bár újabb lázcsillapítót nem kellett neki adni, de így is szörnyű volt, amit művelt… aludni szinte alig lehetett mellette.

Mikor másnap reggel felébredtem, nagyon nem éreztem jól magamat… lehet, hogy Nina betegségét kaptam el, lehet, hogy a borzasztó éjszaka szívott le – de az is lehet, hogy csak a másodszorra is elhibázott nyelvvizsga miatti érzelmi súly nyomott, vagy mindezek együttesen – de tény, hogy már reggel hányingerem volt és abszolút nem éreztem a topon magam.

Április 19., vasárnap

Másnap reggel már a szokásos kerékvágásban haladtak a dolgok… nem győztem eléggé hálás lenni, hogy előbb elindultunk, mint ahogy eredetileg terveztük, és így nem kutyafuttában kellett felkészülnünk a hétfői iskolára, hanem volt időnk normálisan összekészülni. Mennyivel rosszabb lett volna, ha pénteken éjfél körül (után) érkezünk meg, szombaton halálosan fáradtan, fel-alá tángálódva igyekszünk rendet vágni a káoszban, hogy aztán vasárnapra telítődjünk az egésszel és megfogadjuk, hogy soha többé nem utazunk sehova.

Április 16., csütörtök.

– Neeem, anyát akartaaaam! – ébredtem fel Nina nyűgös sírására.

– Itt vagyok Nina, itt vagyok! – mondtam neki álmomból felriadva, miközben láttam, hogy a Kicsi kígyóként kúszik be a szőnyegen a szobánkba.

Pontosan hat órát és egy percet aludtam – néztem az órámra. Még fél hét se volt… és aaah, nem mehetek ki velük, mert akkor mindenkit felébresztenek!

Disclaimer: ez a hely mindig is politikától mentes hely volt – ám elég nehéz egy választásról úgy írni, hogy a politikát nem említi az ember 🙂 Úgyhogy ebben a részben minimális kivételt teszek – de csak azt írom le, amit megfigyeltem ezekben a napokban, márpedig ezek a megfigyelések nyilván nem tények és általános igazságok, hanem személyes benyomások és élmények. Teljesen rendben van, ha valaki másképp élte meg az április 12-ei történéseket – de arra kérlek titeket, hogy a politikai véleményeteket a témában ti se itt osszátok meg, a kommentek lehetőség szerint ne forduljanak át az egyik vagy másik oldal szidásába, személyeskedésbe, stb. Ismervén titeket nem hiszem, hogy erre a külön figyelmeztetésre szükség van, de jobb biztosra menni 🙂

Április 12., vasárnap

A választás napja.

Az éjszaka megint eléggé hektikusra sikerült, mert miután férjjel végre lefeküdtünk és elaludtunk a túl kicsi rekamién, Nina három körül úgy döntött, hogy akkor ő most felébred.

Április 7., kedd

A Középső szerint nyitott szemmel aludtam éjszaka.

Nem mernék rá megesküdni, hogy tényleg így volt – bár ha igen, akkor az elég vicces – de a gyerek váltig állítja, hogy ő LÁTTA az emeleteságyból lenézve rám, hogy nyitva a szemem. Hm. Az mindenesetre biztos, hogy a két kicsi éjszakai ébresztései nélkül egész jól kipihentük magunkat reggel hétre.

Április 5., húsvétvasárnap

6:27. Férj felém fordult az ágyban és suttogva azt kérdezte: hol vannak a tojások?

Beletelt pár másodpercbe, míg megértettem, mit akar… Gyorsan elsuttogtam neki, hol találja a nyuszicsomagokat a konyhában, mire kisettenkedett, hogy szép halkan elrejtse őket a kertben.

Április 4., szombat

Éjszaka férj kiköltözött a nappaliba, mert nem fértünk el a túl kicsi ágyon hármasban. Nina ugyanis fél kettő tájban felsírt, és csak akkor nyugodott meg, mikor magam mellé vettem – ám az egyhuszas heverő ehhez már nem volt elég széles.

Másnap reggel tehát Ninussal kettesben ébredtem. Hat óra múlt nem sokkal – és ahogy kinyitottam a szemem, egyből az jutott az eszembe, hogy ma van az esküvő, vagyis készülődni kell!!

Április 1., szerda

Másnap reggel korán keltem és korán is indultam el otthonról. Ma tartották K. barátnőm anyukájának a temetését, és mivel véletlenül pont úgy jött ki a lépés, hogy itthon voltam Magyarországon és apám vállalta, hogy vigyáz a gyerekekre, míg én ott leszek, semmi akadálya nem volt, hogy elmenjek.

Március 29., Virágvasárnap

Reggel, hosszú idő után először megmértem magamat a fürdőben.

64,5 kg… nem is tudom, mikor láttam utoljára ezt a számot a mérlegen – morfondíroztam magamban.

– Na majd én kezelésbe veszlek és lefogyasztalak – mondta férj nevetve, mikor később büszkélkedve elmondtam neki a hírt a konyhában.