Hónap: 2023 március

34. hét 

Március 19., vasárnap. Hajnali négykor arra ébredtem, hogy borzongok és borzalmas háyingerem van. Olyan gyenge voltam, hogy alig bírtam elvánszorogni a mosdóig. 

Nem hánytam, de a folyamatos inger rosszabb volt, mintha túlestem volna a dolgon. Kis idő múlva visszafeküdtem az ágyba, bevettem egy savlekötőt, hátha segít, de a borzongás a takaró alatt is folytatódott. Betegség… még csak ez hiányzott! 

33. hét – folytatás

Március 15., szerda. 5:40-kor arra ébredek, hogy kivételesen nem én, hanem férj megy mosdóba. Najó, ha már felébredtem rá, akkor én is. Hálistennek mióta elvettük a “kakkót”, azóta nincs hajnali kelés a Kicsinél (koppkopp), úgyhogy utána kényelmesen visszafekszünk, és összevackolunk. Egyikünk sem alszik: a férj hátulról átölel és a kezét a hasamon nyugtatja – míg odabent táncot járnak a kis lábak és kezek. Nem szólunk, csak csendben élvezzük ezeket a pillanatokat. 

33. hét

32. hét – folytatás

A végső, bölcsis kegyelemdöfés után nem sokkal elindultam hazafelé a munkából. A kocsiból felhívtam apukámat, hogy megköszönjem az üzenetét. Anyám is épp ott ült mellette, úgyhogy kihangósítóra tettek és az út alatt elmondtam nekik a legfrissebb híreket munkáról-bölcsiről. Hümmögve hallgatták… sok okosat mondani nem tudtak.

32. hét 

Március 5., vasárnap. Éjszaka megint rémálmom volt. Valami fürdőhelyen vagy hotelben voltam, és ott véletlenül összetalálkoztam egy régi barátnőmmel, pont a fürdő bejárata előtt. Egy magas asztalnál ült, bárszéken, úgyhogy megálltam mellette, hogy kicsit beszélgessünk. Közben észrevettem, hogy én mezítláb vagyok és nincs papucsom – az övé viszont csak hanyagul le volt dobva az asztal alá, úgyhogy hirtelen elhatározással beleléptem és abban mentem el. Magyarul szólván: elloptam a papucsát. 

31. hét, folytatás

Március 2., csütörtök. Reggel hatkor arra ébredtem, hogy kialudtam magam. Csoda! A Kicsi is úgy érezhette, hogy részéről ennyi volt az este, mert kb ugyanakkor szólalt meg a képzeletbeli vekkere, mint az enyém. A férj már vitte is neki a kakaót, de persze csak az Anyaaaa kellett… mostanában nagyon-nagyon anyás.

A pelusa viszont teljesen száraz volt az éjszaka után, úgyhogy felnyaláboltam és vittem egyből bilizni. Kakilni persze már nem akart.

31. hét 

Február 26., vasárnap. Reggel fél nyolckor a szobánkba beosonó Kicsi ébreszt. Egész jó volt az éjszaka! Csak egyszer kellett kimennem mosdóba és a Kicsi is csak egyszer hívott hajnalban, de férj elintézte helyettem. Jobb is, mert egyszerűen úgy lenyomott valami súly (hehe, a gyerek), hogy úgy éreztem, képtelen vagyok felállni. Mintha mázsás terheket tettek volna a tagjaimra és a hasamra is.

30. hét, folytatás

Február 23., csütörtök. Reggel hétkor nekilátok dolgozni. Férj ilyenkor, ha reggeles vagyok és otthonról dolgozom, nagyrészt egyedül viszi a hátán az ébresztést-reggelit-öltözést-wcztetést-fogmosást és én csak a “végén”, az indulás előtti utolsó, finoman szólva is zaklatott tíz percben szállok be, hogy minden táska, kulacs, sportcucc, dudu tutira meglegyen, és persze hogy elköszönjek tőlük. Ez általában 8:10-kor szokott bekövetkezni, hogy 8:20-ra odaérjenek az iskolai kapunyitásra. Addig azonban a laptoppal az ölemben meghúzódom a kanapén, igyekszem úgy tenni, mintha ott se lennék és csak hallgatom, ahogy zajlik az élet.

30. hét 

Február 19., vasárnap Harmincadik hét. Vagyis még 10 hét – najó, ezzel együtt még 11 – maradt. Az 77 nap… te jó ég! Egyszerre sok is meg kevés is…. egyrészt már számolok vissza és nagyon vágom a centit – de közben meg meg is rémít a tudat, hogy már “csak” ennyi időm maradt mindent összekészíteni, elrendezni, helyre tenni.

29. hét – még mindig folytatás

Február 17., péntek Miután kibeszélgettük magunkat a férjjel a napokig tartó távollét után, mi is elaludtunk. Nagyon kényelmetlen volt az ágy és egyáltalán nem volt pihentető az alvás. Többször felébredtem éjszaka, mert nem fértünk el egymás mellett rendesen. Végül hajnali fél hatkor inkább felkeltem és írni kezdtem.