31. hét
Február 26., vasárnap. Reggel fél nyolckor a szobánkba beosonó Kicsi ébreszt. Egész jó volt az éjszaka! Csak egyszer kellett kimennem mosdóba és a Kicsi is csak egyszer hívott hajnalban, de férj elintézte helyettem. Jobb is, mert egyszerűen úgy lenyomott valami súly (hehe, a gyerek), hogy úgy éreztem, képtelen vagyok felállni. Mintha mázsás terheket tettek volna a tagjaimra és a hasamra is.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
Jajj nem szeretem ezt a véget most aggódom :(((( remelem azóta már megoldódott! Egyébként nem jött szoba h elmenj conge pathora? Azért sokadik gyerekkel már nem szoktak ezzel olyan szigorúak lenni…
Igazából azért nem merült fel, mert pont hogy rá akartam húzni még a munkára, vagyis bevállaltam, hogy két héttel később kezdem csak az anyasági szabimat – cserébe ezzel a két héttel megtoldják a végét, és így tovább maradhatok otthon a babával… szóval ezért nem kértem pathologique-ot. A doki megadta volna – bár semmi bajom nincs igazából – de akkor még hamarabb lejárt volna a babával tölthető idő.
Még ez a hét meg a jövő hét van hátra – és ebben a 9 napban különösen vgyáznom kell, hogy ne legyek beteg/ne érjen baleset, mert ha kiírnak betegszabira, akkor ez a két hét ugrott és nem nyertem vele semmit, hogy tovább melózok 🙁
Igen tudom én ezt csináltam az első kettővel. A harmadikkal nem és nem bántam meg 😜 most persze nyoszorgok h nincs szabim májusig de ez végül jobb lett. Főleg m a kollégáim mindkétszer úgy hagytak ott az utolsó két hétben és húztak el szabira h csak pislogtam🤪 Kitartást nektek már több van hatra mint előre 🙂
Én a Középsővel csináltam ezt, meg most akartam… ugye a bölcsi kitolása miatt kardinális volt, hogy Ninával minél tovább tudjak otthon maradni, és ez volt az egyetlen lehetőség. Tulképp én se bántam meg, hogy így döntöttem – bár azóta minden 180 fokos fordulatot vett, mióta ezt kitaláltam :S Hogy vagytok amúgy? Minden ok?
De így is kb 4hónaposan kell beadnod vagy marad az h 1évig maradsz otthon plusz pár hónap jövő szeptemberig?
Fú, most minden nagyon bizonytalan, úgyhogy őszintén szólva nem tudok erre válaszolni… azon vagyok, hogy még azelőtt kiderüljenek a dolgok – legalább részben – mielőtt szabira megyek. A következő részben jobban kiderül, csak nem akarok spoilerezni.
De a alapbol azért jár a 6 hónap a 4. Gyerek után és a terhesség meg a szülési szabadság alatt nem rakhatnak ki meg azt hiszem a conge parentale alatt sem ha rögtön folytatja a szülési szabadságot…
Nem ilyen egyszerű a dolog, de majd a kövi részben úgyis leírom, mi a probléma.
Jaja, nemàr! Túl sok sorozatot nézel! Ilyen belebegtetett rosszhírrel zàrni egy posztot! Most tiszta rémképeket fogok làtni a következö részig (mint a sorozatokban…)! Remélem azért nem olyan gàz a helyzet. Munkahely lesz, mi?
Clifhanger nem csak a sorikban van, a regényekben is 😀 Igazából csak túl hosszú lett volna egyben a bejegyzés, azért szedtem ketté. De szerdán szerintem kiteszem, addig meg már csak kettőt kell aludni 😉
Nagyon borús a vége, remélem nincsen nagy gond. Hihetetlen hogy már akkora Nina baba hogy mindjárt szülési szabira mész.
Szuper az értesítés!
😇 Igen, az értesítés tényleg tök jó beépített feature 🙂 És igen, már csak pár hét, és a szülésnél tartunk… szó szerint rohan az idő.
Oh de nagyon netflixes befejezes lett… Vannak elképzeléseim, mi lesz a folytatásban, de akár az akar mas, remélem gyorsan megoldodnak majd a problémák.
Atyaeg, nem gondoltam h egy csupán aktiv gyerek ennyire kilog a franciaknal.. Mit szeretnének, sarokban csendben könyvet lapozgato gyerekeket akik lehetőleg morzsa nélkül mindent megesznek amit eléjük raknak, es gond nélkül alszanak 2 órát ebed utan?? Szornyu…
Mi nemrég voltunk bölcsi nézőben és amíg magyarázott a gondozónő néztem egy kislányt ahogy egy mászókára mászik. A másik gondozónő olyan lustán mélázva rászólt h ugy nem szabad mert lefog esni. Mondtam is a férjemnek h mire ezek itt megmozdulnak a mienk 2x betöri a fejét… nem rossz Ő sem csak szélvész
A szélvész kisfiúkat én is ismerem 🙂 Nem csoda, ha a miénk is tele van folyton kék-zöld foltokkal, sebhelyekkel meg bobókkal 😀
Netflixes 😀
Amúgy sajnos igen, azok a gyerekek a “normálisak” a szemükben (nem jók, csak normálisak) akikkel nincs semmi tennivaló. Akivel van, az meg rögtön beleesik a “nehéz vele” kategóriába. Ne tudd meg, január óta hányszor kellett a délutáni átadásnál meghallgatnunk, hogy megint milyen “difficile” volt vele a nap :S Az valahogy még senkinek nem jutott el a tudatáig, hogy szept-októberben semmi baj nem volt vele, sőt, aztán ahogy telt az idő és egyre kevesebbet voltak kint, de egyre többet bent, illetve ahogy a gyerek is egyre inkább otthon érezte magát, hirtelen “nagyon nehéz” lett vele. Most lett még csak 2,5 éves… nem tudom elképzelni, hogy a szakképzett személyzet számára annyira de annyira difficile legyen vele, hogy ezt minden nap le kelljen kommunikálni. Én elismerem, hogy élénk, otthon is az, rohan-szalad-mászik, hiszen tudjátok ti is, de emellett kedves, empatikus, szociális, puszit ad, ragaszkodik, az esetek nagy részében szót fogad. Dackorszakos, de nem extrémen – a Középső sokkal durvább volt annó.
És valahogy azt se veszik számításba, hogy két nagyobb fiútestvére van, hát hozzászokott ahhoz, hogy egyfolytában megy a nagyon is aktív rohangálás itthon. Na mindegy, nem akarok panaszkodni, de valahogy mintha más valóságban élnének.
Tényleg nagyon borús lett a vége. Most már izgulni fogok a következő bejegyzésig, hogy mi van veletek. Néha már olyan érzésem van, mintha ezer éve ismernélek titeket, vagy családtagok lennétek. Ahogy látom, ezzel nem vagyok egyedül. 😊 Remélem, hogy mire megjelenik a következő poszt, minden rendeződik.
Sajnos nem…. az utolsó bejegyzés márc. 1-jei, úgyhogy ez most retrospektív írás. De nem is baj, mert kellett egy kis idő, hogy leülepedjen mindaz, ami történt.
Szerintem szerdára meg tudom írni a következő bejegyzést is, és ki tudom tenni (csak hogy ne kelljen sokat várni a megválaszolatlan kérdésekre.
Dejó, akkor nem csak nekem van ilyen érzésem, mintha személyesen ismernék mindenkit, fura kettös érzés 🤷
Dejó, akkor nem csak nekem van ilyen érzésem, mintha személyesen ismernék mindenkit, fura kettös érzés 🤷
(Ez most lehet 2* lesz kint, kicsit megzavarodtam én is meg a chet is..)
Nem tudom, nekem ez extremnek tűnik. A harmadik bolcsit járjuk és a második gyerekem nagyon aktív és persze vannak nála is aktívabbak (mindennap az ablakracsrol szedtek le egy időben) és sose mondtak h difficile lenne…de most tényleg inkább úgy vettem észre h nagyon igyekeznek nem ilyen negatív dolgokat mondani…nekem fura ez a bölcsi vagy a lyoni levegő lenyomja a gyerekeket 😂
Nekem is extrém, őszintén mondom. A Középsővel százszor több bajunk volt otthon, gondolom a bölcsiben is hozta a formáját, aztán mégse hívtak be soha pszichológussal beszélgetni. Pedig ő nagyon sokáig enni se evett ott rendesen, és mivel tutira szenzoros volt, biztos, hogy nekik se volt knnyű vele. Mondjuk belejátszik, hogy az privát bölcsi volt és én voltam a céges bölcsis bizottság képviselője, gondolom nem mertek velem szívózni 😀 Itt meg csak mezei szülő vagyok, akinek még a gyereke is kilóg a sorból, nincs “protekciónk” se. De mondjuk az is fura, hogy K. előző bölcsijében nem volt rá sose panasz – pedig ott se volt hátszelünk.
Hat a hátszél biztos segít bár nálunk inkább néha hátrány 🤣 de jövőre úgyis ovis lesz, nem? Azért lehet amúgy hogy annyit mondanék hogy nem hiszem hogy kirívó eset legalábbis máshol nem volt rá panasz. Bár inkább ne hallgass rám öregszem, a múltkor egy ugyintezonek is sans gener szova tettem hogy tiszteletlenul beszél velem pedig eskü 5 évvel ezelőtt csak behuztam volna fülem farkam 🤪
😂😂 Öt évvel ezelőtt én se tettem volna szóvá dolgokat, az biztos, de most már én se teszek lakatot a számra. Tegnap olyan levelet írtam az igazgatónőnek, hogy azt megemlegetheti. Abszolút tiszteletteljesen, de minden stiklijét szóvátéve. Választ még nem kaptam rá…
Jól tetted. Meglepő módon sokszor az ember ilyenekkel itt jobban érvényesül. Már néha látom magamon h ilyen botrányt rendezek mint a franciák de akkor meg is oldódik a probléma 3 napon belül 🙂 vicces sztori egyszer a bolcsiben behívtak h egy másik anyuka panaszkodott h be szoltam neki m szoltam h a gyereket ne a csoport szobában oltoztesse mert csak 2en lehet bent lenni és már 4en vártunk…na hat igen intelligens konfliktuskezelés amikor ezzel a bolcsi igazgatójahoz megy a hölgy és nem nekem szól 🤯 amúgy a múltkor akartam beszélni a pszichológussal és képzeld azt mondtak h erre nem ér ő rá szóval hagytam a fenébe…
Hát ez valóban igen érdekes… egyben annyira tipikus 😀 Véletlenül se neked mondaná az arcodba, hanem megkerül és a hátad mögött intézkedik, lehetőleg valamiféle felettesnél, aki majd megmondja helyette 😀 Tipik.
Én amúgy egészen mostanáig azt se tudtam, hogy van bölcsis pszichológus 😀 De az ignő is ugyanazt a taktikát követi, mint kedves anyukatársunk: nem mondja nyíltan a szemembe, h mi a baja, hanem majd a pszicho elmondja helyette, mert ő mégiscsak “szakember”, rá biztos jobban hallgatok. UGyanez volt a múltkor, amikor gyerekorvosi vizsgálat volt: nem ő, hanem a gyerekorvos, akit életemben először láttam, kezdte el mondani, hogy a gyerek nem tud együttműködni a csoporttal, és ezért folyton az ignő irodájában aszalják, elkülönítve. Namost nyilván a doktornő is az ignőtől tudta ezt a dolgot, nem követi napi szinten, hogy az én gyerekem épp hol van. Szóval nyugodtan megmondhatta vna szemtől-szemben is, de nem.
Megértelek, hogy a gyerek érdekében jobb nem belemenni vitákba a bölcsivel, de ígérd meg, ha Nina is kijárta a bölcsit, beviszed a férjet és eligazítjátok őket 😛 ja, engem is lehet törölni a blogspotról 🙂
😀 ok, megígérem. AAAA, a bölcsiről is kell majd írnom… lesz mit kitárgyalni. De mindent sorjában, előbb az egyéb ügyek 🙂
Off: múltkor láttam, hogy írtad a hifu-t. saját tapasztalat, hogy jó, v csak hallottad? mert én megbízható embertől hallottam, h jó – aztán egy kozmetikus, aki hozzáértőbbnek látszott, kioktatott, h lehet h rövid távon szép eredményeket hoz, de 1-2 éven belül viszont annyira lerontja ott a szövetek minőségét, ahol használták, h rosszabbul néz ki, mint előtte. Ezzel eléggé beparáztatott… nem mintha most volna rá pénzem, hogy megcsináltassam a szemem alatt, meg terhesség alatt amúgy se, csak nem tudom kinek higgyek 🤷♀️
Még én is csakflörtölök vele, de már vagy 3-4 éve 😂 Most már feltett szándékom elmenni egy ilyen klinikára, ahol mindenféle kezeléseket csinálnak, egyelőre a HIFU-nál húznám meg a határt. Se kacsaszájat se fox eyet, se botoxot nem akarok, meg nem szeretnék önmagam paródiája lenni, mint pl Tornóczky Anita…nekem eddig a HIFU eléggé jól hangzik arra,amit akarok, kicsit én is ilyenektöl parázok, de mondjuk azért a kozmetikusnak meg az az érdeke, hogy hozzá járj, és ne máshoz,elkeneget ő 20 évig szóval ki tudja 🤔
Na ezaz. Én se szeretnék semmi mást, csak hogy a szemem alatt lévő ráncok eltűnjenek – ha sminkelem, csak még durvábban látszanak. Nem kell botox meg semmi drasztikus, a ráncok se érdekelnek az arcom többi részén, csaka ez az egy szem alatti ráncosodás, mert ez borzasztó. Ha esetleg kipróbálod, majd írd meg priviben 🙂
Miért váltottatok bölcsit? A másik pedig, amit már kérdezni akartam, hogy a család nem olvassa a blogot, hogy ilyen őszintén írsz róluk?
Nem olvassák. Az előzőt a BA-n nyilván mindenki olvasta stikában, anyóstól anyámig-apámig de ez itt (egyelőre) privát. Najó, azért van két családtag, akit beengedtem 😀 A többieket sikerült így vagy úgy, de leszerelni…
A bölcsit azért kellett leváltani tavaly nyáron, mert az előzőt még akkor kaptuk, amikor a lakásban voltunk, egy másik településen, és az miután onnan elköltöztünk, tőlünk 15p volt kocsival, és nagyon kiesett. Pályáztunk volna már akkor is ide, h ne kelljen váltani később, de nem vették fel, úgyhogy megtartottuk azt a helyet, és ment a napi kétszeri, 40perces kocsikázás (oda-vissza 30p+legalább 10p öltöztetés, gondozókkal beszélgetés). Namost ez nagyon nem fért bele se időbe, se a két nagy különórái mellett. Úgyhogy amint lehetett, ismét jelentkeztünk a mostaniba, és szeptembertől hálistennek felvették.
Tök jó, hogy sikerült leszerelni a többieket 🙂
A kocsikàzást nagyon átérzem :/
Nagyon tetszik a kék ruhád!
Amikor írtad, hogy a férjed nem érzi magáénak a házat, akkor nem értettem, hogy miért lenne fontos, hogy olyan legyen, mint a szülői ház? Bocs, ha indiszkrét a kérdésem.
És természetesen én is várom a folytatást.
Jót nevettem Tekla netflixes hasonlatán 🙂
Köszi 🙂 Egy francia márka, Envie des fraises a neve, én is úgy kaptam, de tényleg nem rossz 🙂
Nem indiszkrét, neki van egy ilyen becsípődése, hogy rengeteg idő kell neki, hogy kötődni tudjon helyekhez – de aztán ha már kötődik, akkor meg az lesz az etalon, amihez mindig mindent hasonlítgat. A “szülői ház”, ami az eddigi legnagyobb etalon, 8-9 éves kora közt költöztek be és saját bevallása szerint 3 év (!) kellett neki, hogy magáének érezze – addig folyton a panelba vágyott vissza, ahonnan eljöttek. Aztán lenyomott kb 10 évet a házban, utána egyetemista volt egy másik városban és 24 éves korában meg eladták. Mégis a mai napig az az etalon, mind kötődésben, mind minden másban (pedig annyira nem volt nagy szám :D) És mégis. Júniusban lesz két éve, hogy itt lakunk, nekem már az első fél év után olyan érzésem volt, hogy hazaértem – neki meg úgy tűnik, még mindig kell ehhez idő 😛
En meg elenken emlekszem, mikor koltoztetek a lakasba, es nagyon hamar kiderult, megsem lesz nektek valo hely, es utana meg a macera ezzel a hazzal, meg a nyanyaval. Erdekes, higy a ferjed nem erzi meg otthonanak, ismerek ilyen ragaszkodos embereket 🙂
Jaaaaj az öregasszony 😀 Szoktuk emlegetni néhanap… a szomszédok is meséltek róla vicces sztorikat, miután jobban megismertek minket. Fura egy népség volt, az biztos… ahh, de jó, hogy ezzel se kell többet foglalkozni.
Szerintem ez valami férfi becsípődés. A bátyám is mondja h ha megüresedik a szülői ház nem adja el hanem visszaköltözik. A férjem is néha napján felhozza h megtartjuk majd az Ő szülői házát és nyugdíjas korunkban odaköltözünk (az én véleményem: aha persze soha napján kiskedden) 😀
Szerintem is abszolút férfi becsípődés. Az én férjem is szokott néha ilyen baromságokat mondani, h majd visszavásárolja azt a házat, és odaköltözünk :D:P Hát hogyne, persze!
Én nem azt mondom, hogy egy-egy korábbi lakásunktól könnyű volt elszakadni – de ekkora drámát se körítettem soha. Inkább az izgatott, h az új helyen hogyan rendezzem be/el a dolgokat, stb.