31. hét
Február 26., vasárnap. Reggel fél nyolckor a szobánkba beosonó Kicsi ébreszt. Egész jó volt az éjszaka! Csak egyszer kellett kimennem mosdóba és a Kicsi is csak egyszer hívott hajnalban, de férj elintézte helyettem. Jobb is, mert egyszerűen úgy lenyomott valami súly (hehe, a gyerek), hogy úgy éreztem, képtelen vagyok felállni. Mintha mázsás terheket tettek volna a tagjaimra és a hasamra is.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Lassan, de biztosan beborul felettünk az ég…” bejegyzéshez 39 hozzászólás