Egy blog arról, milyen az élet négy gyerekkel Franciaországban. Posztok a franciákról, az agymenéseikről – meg néha az enyémekről – és úgy általában a kisgyerekes életről.
2020. 03. 27
20. hét
Eltelt az első hét a karanténból, sőt, már a 9. napon is túl járunk. Nagyon féltem tőle, hogy fogjuk viselni, de eddig (lekopogom) egész jól. Persze vannak jobb és rosszabb napok, de míg a kezdetekkor az unalomtól jobbra-balra dőlő, nonstop üvöltő gyerekeket és egy idegileg kikészült férjet vízionáltam, eddig még ezek egyike sem valósult meg.
“Összezárva a család: azt hittem, állandóan veszekedni fogunk…” bővebben2020. 03. 20.
19. hét
Csütörtök este a francia elnök bejelentette, hogy bezárják az iskolákat, óvodákat. A férjemmel élőben néztük a beszédet. Sejtettük már egy ideje, hogy ez lesz, de mégis, amikor kimondta az ítéletet, egészen hihetetlennek és utópisztikusnak tűnt az egész. A férjem még mondta is, hogy nagy idők tanúi vagyunk most, és kicsit tényleg olyan volt, mint mikor az amerikai katasztrófafilmekben bejelenti az elnök, hogy nagy veszéllyel nézünk szembe, mert jön a világvége.
“Karantén: nem tudom, hogy fogjuk kibírni” bővebben2020. 03. 13.
18. hét
Ismét eltelt egy hét apró-cseprő dolgokkal. Bár vizsgálat megint nem volt, viszont most már időnként egyre erőteljesebben érzem a benti „mozgolódást”, úgyhogy nem izgulok. A baba egyelőre tartja az eddigi ritmusát – este 9-10 körül szoktam érezni, hogy mocorog – bár a múltkor lebukott, mert éjszaka nem bírtam aludni, és hajnali 2-3 között éreztem, hogy óriási zsírégető tornát csapott, hogy csak úgy remegett bele a hasam. Ja, és a végtelennek tűnő irodai órák vége felé is előszeretettel fejezi ki nemtetszését a hosszas ülő póz miatt – mintha csak azt mondaná: „Anya, most már TÉNYLEG elég volt, menjünk már innen haza!”
“Gáz, hogy terhesen nincs kedvem a szexhez?” bővebben2020. 03. 06.
17. hét
Visszarázódunk lassan a nyaralás után újra a hétköznapokba – bár az első pár napban úgy éreztem, agyonnyom a sok tennivaló, mert egyszerre ezer dolog zúdult a nyakamba a munkaügyektől a programszervezéseken át a házimunkáig és rendrakásig. Az elmúlt napoknak nem volt egyetlen kihasználatlan perce sem, viszont így este 8-9 közöttre teljesen lemerültem.
“Nem fogadhatsz orvost a szüléshez – de hálapénz sincs” bővebben