Április 29., kedd
Tegnap este a színház után úgy elaludtunk, mint a kő. A hetek óta tartó éjszakai virrasztások, a sok későn fekvés-korán kelés és a mindenféle izgalmak után muszáj volt végre pótolni valahogy a kimaradt pihenést… reggel mégis korán ébredtem – és amint magamhoz tértem valamennyire, már neki is álltam írni, hogy tartani tudjam az ígért határidőt. Tudtam, hogy aznap még sok dolgom lesz, és minden perc számít, mert