Hatvannegyedik rész – És annak mennyi az esélye, hogy pár órán belül kétszer is defektet kapjunk?

Február 15., csütörtök

Hajnali háromkor besétált hozzánk a Kicsi, akinek eddigre megint felment a láza. Kapott gyógyszert, aztán ott didergett mellettem az ágyunkban. De jó lesz, ha én is elkapom tőle a betegséget és úgy megyünk nyaralni, hogy negyven fokos lázam van – gondoltam, miközben igyekeztem úgy átölelni, hogy az arcom a lehető legtávolabb legyen.

Sajnos a Kicsi mászkálása Ninust is felébresztette, úgyhogy hajnali háromtól folyton nyöszörgött – amitől az apja persze nem tudott aludni. Kiköltözött hát a kanapéra, és onnan járkált be a lányához, hogy nyugtatgassa – míg én a Kicsi mellett kómáztam. Reggelre mindketten olyanok voltunk, mintha átpartiztuk volna az egész éjszakát.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Hatvanharmadik rész – Karnevál, vívóverseny, Valentin-nap és hamvazószerda…ezen a héten sem unatkoztunk egy csöppet se

Február 10., szombat

Hat óra múlt… férj óvatosan behozta a szobánkba Ninát – aki kivételesen nem bújt hozzám. Helyette nyugtalanul fészkelődött össze-vissza, hiába próbáltam magamhoz húzni… helyette inkább megpofozott a kis ökleivel.

Aaaa.

Fáj a fejem – vettem számba a kínjaimat – és az ujjam is lüktet. Meg is dagadt – konstatáltam, ahogy lenéztem rá. Nagyszerű.

Kivittem Ninust, hogy átpelenkázzam. Dagadt hüvelykujjammal igyekeztem úgy navigálni, hogy ne érjen hozzá semmihez, mert még a legapróbb érintés is olyan volt, mintha a húsomat szaggatnák (ami igaz is volt, tekintve, hogy semmi bőr nem fedte a kitüremkedő belsőségeket). Szuper ezzel a kézzel bármit is csinálni.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Hatvankettedik rész – Melyben Nina elkezdi a bölcsit, a családi napon pedig kiderül, hogy a Kicsit az egész ovi ismeri

Február 5., hétfő

Hétfőn lévén újra nekiveselkedtünk a bölcsis beszoktatásnak. Ez alkalommal nem voltak gazdák, akik elállták volna az utat, a tüntetés ugyanis lecsengett – volt helyettük kora reggeli veszekedés a fiúk között.

Pedig olyan jól indult minden… szokásuktól eltérően nem ültek órákon át a reggeli felett, és az öltözködéssel is viszonylag gyorsan végeztek mindhárman. A Nagy magától megfésülködött, igazi jókisfiús frizurát varázsolva magának a tükör előtt.

– Anya, most már TÉNYLEG nagyon össze-vissza állt a hajam, muszáj volt megfésülni! – mondta, mikor végzett. Eddig soha nem zavarta, ha torzonborz volt, úgyhogy igencsak furdalt a kíváncsiság, minek köszönhető most ez a hirtelen változás – de mikor rákérdeztem, kinek akar tetszeni, csak hallgatott.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Hatvanegyedik rész – Elmaradt a bölcsi – lett helyette beteg gyerek, sok edzés és vendégség

Január 30., kedd

Az agriculteur-ök (vagyis a gazdák) nagyon beindultak. Férj reggel hétkor azzal fogadott, hogy ma aztán biztosan nem megyünk sehova, mert most olvasta a reggeli lapokban, hogy a tegnapi 20-30 traktorhoz hajnalban csatlakozott az erősítés, és mára még több helyen blokkolták az utakat, mint tegnap.

Megnéztem az útvonal-tervezőt: csak a bölcsödéig eljutni másfél óra lett volna. Hát ez szívás… Megvártam a kilenc órát, aztán telefonáltam, hogy sajnos így semmi értelme bemenni az egyórás “ismerkedésre” a babával, miközben másfelet oda, másfelet meg vissza kocsikázunk vele, aztán a vonal másik végén lévő gondozónővel nagy egyetértésben eltoltuk az egész beszoktatást a jövő hétre. Gondolom nem fájt a szíve, hogy nem megyünk még mi is oda a nyakára.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Hatvanadik rész – Nehéz az élet a kiskamaszokkal – hát még ha kettő is van belőlük

Január 27., szombat

Péntek este, mikor mindenki lefeküdt, nekiálltam a naplóírásnak. Éjfél utánig írtam és fél egy is elmúlt, mire én is aludni mentem.

Alig negyven perc szendergés után Ninára ébredtem. Férjnek megint fájt a lába meg a gerince, úgyhogy én mentem be hozzá. Lázasnak tűnt… adtam neki lázcsillapítót. De nagyon szörcsögött is, és nem kapott rendesen levegőt.

Mivel a Kicsivel aludt egy szobában, ott nem tudtam leszívni az orrát – de a nappaliba se tudtam kicigölni az orrszívót, mert addigra meg férj telepedett át oda aludni. Végül, hogy senkit se ébresszek fel, inkább belecseppentettem az orrába – de ez meg lassan hatott és sírt is tőle, úgyhogy kézbe vettem, aztán magamhoz ölelve ringattam…hajnali egytől egészen kettő utánig.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenkilencedik rész – Nem is értem, hogy fér bele ennyi minden egy hétbe

Január 22., hétfő 

Az éjszakai ramazuri után más már nem történt, csendben és nyugalomban aludt a család minden tagja egészen 6:15-ig, mikoris Nina enni kért. Utána persze már nem aludt vissza, ami miatt 6:40-kor a Kicsi is végleg felébredt. Sírt, hogy éhes a pocakja, úgyhogy kidöcögtünk megetetni.

Mézes kalácsot kért. Kettőt. Mikor megkapta, akkor meg azért sírt, hogy nem tud enni, mert fáj a bobója (tegnap elesett és egy minimális, fél centis kis horzsolás lett az alsó ajka és az álla között). Sóhajtva kezembe fogtam hát a mézes kalácsot és nekiálltam falatonként etetni vele, miközben arra gondoltam, hogy kevés dolog van, amit jobban utálok a mézes kalácsnál… mindegy, mennyire próbál vigyázni az ember, utána a fél ház ragadni fog tőle. Most is: bár csak két ujjal csippentettem fel a kalácsot, már a fél kezem mézes volt (pedig nem folyt), és emellé a Kicsi keze, a ruhája egy része, az asztal és a fél fején a haj. Hogy mitől? Rejtély.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/shadow-babanaplo-2 oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvennyolcadik rész – Magániskola, vagy állami? A francia iskolarendszer bugyrai és egyéb finomságok

Január 19., péntek 

Reggel kivételesen én vittem a gyerekeket a suliba, hogy egyből mehessek is tovább megejteni a heti nagybevásárlást. Ninára férj vigyázott itthon – de ő az apai babusgatás ellenére is inkább rám várt már… mikor megjöttem, épp a kandalló előtt hentergőzött a játszószőnyegén, de ahogy meglátott, repesve kéredzkedett azonnal a karomba. Ott hozzámbújt és perceken át csak pihegtünk egymást átölelve, mint valami szerelmesek.

Annyira imádom ezt a gyereket! Az illatát, a selymes haját, a mosolyát, az egész kis lényét… úgy szeretem, hogy néha már fáj. Őszintén mondom, nem tudom, hova lennék nélküle. Annyira más az ő finomsága, simulékonysága a fiúk sokkal határozottabb és vérmesebb egyénisége után.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/shadow-babanaplo-2 oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenhetedik rész – Mellét, vagy combját? (pontosabban hasát)

Január 14., vasárnap

A szánkózásból hazafelé hallgatott Fehérlófia annyira megihlette a Középsőt, hogy ma reggel már rögtön ébredés után kérte, hogy tegyük be neki, majd spontán zenés-táncos műsort adott nekünk a konyhában, a szöveg nagy részét fejből énekelve.

A Kicsi és a baba bámulva nézték, mit művel… Nina szétnevette magát rajta, főleg, mikor a három királylány elváltoztatott, sápítozó hangján énekelte, hogy “Mit keresel itt, ahol a madár se jár?”. Az viszont már nagyon nem tetszett neki, mikor a bátyja az előadás hevében megfogta a húga száját és igyekezett a szöveg ritmusára mozgatni, mintha Nina beszélne a dalban.

Egy idő után a Nagy is előkerült és a 666. ismétlésnél már kórusban zengte az öccsével, hogy “hogy lehetsz ilyen szenyó, hogy lehetsz ilyen pronyó”. Ezen már én is könnyesre röhögtem magam, annyira komikus volt a két ugráló kisfiú, amint bőszen éneklik, hogy pronyó – miközben lövésük sincs, mit jelent.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Ötvenhatodik rész – Akarok egy kaméleont!

Január 10., szerda

Franciaországban ma elkezdődött a leárazás. A franciáknál ugyanis évente kétszer van leárazás: egy januárban, egy pedig júliusban, és mindegyik négy héten át tart. A négy hét alatt folyamatosan viszik lejjebb az árakat: először csak 20-30 százalékkal, aztán 30-50-el, végül 50-70-el – de van, ahol akár 90-el is. Így sikerült férjnek egyszer 90 százalékos árengedménnyel, 10 (!) euróért megvennie egy 100 eurós úszónadrágot (azóta is emlegeti, mint élete legjobb vételét).

Férjjel rögtön számba is vettük, hogy mire lenne szükségünk, mert ilyenkor sokat lehet spórolni az egyébként drága holmikon. Én elsőként a fényképezőgépet néztem meg, amire szükségem lenne a jövőben… hát, egyelőre maximum 20 euróval lenne olcsóbb, mint a leárazás előtt volt, szóval még várok, hátha lejjebb megy az ára. Útjára engedtem viszont újra a blogot… tegnap este egészen fél egyig írtam, készítettem elő a posztokat, és írtam Tündének is, aki pár nappal ezelőtt írt rám, hogy nem lenne-e kedvem ismét írni neki. Egyelőre még csak a brainstorming megy, hogy mit és hogy lehetne… meglátjuk, mi lesz belőle.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.