Február 15., csütörtök
Hajnali háromkor besétált hozzánk a Kicsi, akinek eddigre megint felment a láza. Kapott gyógyszert, aztán ott didergett mellettem az ágyunkban. De jó lesz, ha én is elkapom tőle a betegséget és úgy megyünk nyaralni, hogy negyven fokos lázam van – gondoltam, miközben igyekeztem úgy átölelni, hogy az arcom a lehető legtávolabb legyen.
Sajnos a Kicsi mászkálása Ninust is felébresztette, úgyhogy hajnali háromtól folyton nyöszörgött – amitől az apja persze nem tudott aludni. Kiköltözött hát a kanapéra, és onnan járkált be a lányához, hogy nyugtatgassa – míg én a Kicsi mellett kómáztam. Reggelre mindketten olyanok voltunk, mintha átpartiztuk volna az egész éjszakát.