December 14., csütörtök
A magyarországi kis “kiruccanás” után visszatértünk a régi kerékvágásba. Férjnek már megint háromnapos online képzése volt. Én nem hiszem el, hogy ezek a hülye képzések mindig a legrosszabbkor vannak és mi mindig megszívjuk velük. Eredetileg ennek is novemberben kellett volna lennie, csak lebetegedett az oktató, és ezért mostanra tették át… nyilván, hogy karácsony előtt tíz nappal kell tartani, mikor máskor.
Nina nagyon élvezi, hogy a tegnapi repülőzős nap után most végre szabadon gurulászhat ide-oda a padlón. Alig pár nap alatt annyira felfejlesztette ebbéli tudását, hogy most már gurulva közlekedik egyik helyről a másikra.
– Nina feje hátulról pont olyan, mint a tiéd – fejtette ki az apja a képzés egyik szünetében, míg végignézte a lánya produkcióját, aztán csókokkal hintette a boglyas fejét. Nem győz betelni vele, mióta hazajöttünk – meg velem sem. Egyfolytában a közelünkben akar lenni és folyton ölelget-puszilgat minket – szerintem legszívesebben összevarrná magát velünk, ha tehetné.
“Ötvenkettedik rész – Pörgünk, mint a búgócsiga (minden értelemben)” bejegyzéshez 43 hozzászólás