Hatvannyolcadik rész – Esküszöm, az univerzum nem akarja, hogy lefogyjak (?)

Március 1., péntek

Hét óra. A Kicsi kelt.

– Anyaaaa, éhes vagyok. 

Vissza a szokásos darálóba… nagy nehezen összekaparom magam, felkelek, és kimegyek vele a konyhába, ahol adok neki csokis müzlit.

– Ez egy picike ásó – mondja nekem, miközben kanalazza a müzlit, és odaad egy hegyes kis csokidarabot.

– Ahaaa, nagyon érdekes – mondom neki gyorsan elnyomva egy csak félig kivitelezett ásítást, nehogy kitörjön a hiszti, amiért épp nem rá figyeltem.

Szerző: Shadow

Az oldal fenntartója és egyben szerkesztője, írója. Shadow összes bejegyzése