
38. hét
Április 16, vasárnap. Pontosan húsz nap maradt a kiírt dátumig – vagy ahogy a franciák mondják, a Jour J-ig. Rémisztő belegondolni.
Pedig most már nagyon unom ezt az egészet… levegőhöz jutni már hetek óta elég nehézkesen tudok, szuszogok minden erőkifejtéstől, mint a sündisznó. Enni se bírok, mert a gyerek mindent kinyom belőlem (szó szerint). A melleim tüntetően megnőttek, még az eddigiekhez képest is. A bokám és az ujjaim viszont nem dagadtak meg, csak egészen minimálisan – üdítő változatosság ez két, augusztusban végződő terhesség után.
A gyerek időnként annyira nyom (főleg éjszaka, álmomban), hogy fizikai fájdalmakat okoz. Nem beszélve az egyéb, már hetek-hónapok óta kínzó tünetről, úgyismint: torkomban csordogáló gyomorsav, 2-3 ébredés éjszakánként, mert szét akar durranni a hólyagom (felkászálódnom minden egyes alkalommal egy élmény), és persze az örök díjnyertes aranyér. Vége lehetne már…
“Műtét, fogtündér és Songoku – 38 hetes terhesen is zajlik az élet és nincs megállás” bejegyzéshez 60 hozzászólás