37. hét – folytatás
Április 13., csütörtök. A tegnap esti, korai fekvés után egészen reggel fél hétig alhattunk. Az összesen kilenc óra! Nem is tudom, mikor volt alkalmam utoljára ennyit aludni egyhuzamban… mondjuk az éjszakai kétszeri mosdókör, meg a férj általi mocorgások és felkelések azért megakasztottak kicsit… de akkor is rég voltam ilyen “kipihent”.
A családot amúgy a Kicsi keltette, aki vágyott ki a konyhába kakaózni – természetesen velem párban, az apja nem volt jó. Hamarosan a Középső is megjelent a színen, a Nagyot pedig szokás szerint úgy kellett kelteni reggel nyolckor.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
Egész nosztalgikus hangulatba kerültem 🙂 , ilyen volt a negyediket várni, csak nálunk lányok fogadták a fiút. Bennük is felmerült, hogy majd mit fog szólni a baba hozzájuk… mondtam nekik hogy szerintem megsüketül, ha kijön a hangtompító burokból. 😀 Ehhez képest én lepődtem meg a legjobban, hogy a legnagyobb perpatvarban is milyen jól tudott aludni… najó gyakran csak a kezemben vagy kendőben, ennyi volt az üröm az örömben. Most ő már ötéves, de képes elaludni este az asztalnál evés közben is, miközben a lányok pulykáskodnak egymással 😀 csodálom, én ilyenkor inkább lelépnék egy körre sétálni. 😀
A végén engem már a fizikai terheken felül jobban megviselt a bizonytalanság, hogy akkor induljunk vagy ne, hogysmintlesz (férjem nem fix helyen dolgozott, hanem az országot járta) – 3gyerek után se, sőt 4után is voltak naív gondolataim, hogy na ráérünk még (pedig a második rohamos szülés volt, hiába na, a hormonok elhülyítik az embert 😀 ). Valahogy annak is jobban örültem volna, hogy tudom ez már AZ még akkor is, ha nem úgy terveztük ahogy, majd megoldjuk valahogy.
Próbáltam naprakész lenni az otthoni dolgokkal, mondjuk nem azért, hogy majd mit szól aki a gyerekekre vigyáz – olyan rend sose lesz ami vállalható :D, hanem hogy legyen tiszta ruha a helyén, étel a hűtőben (fagyóban is készétel vész esetére), ne kelljen azzal kezdenem mikor hazajövünk a kórházból, hogy romeltakarítást végezzek, elég lesz dirigálni. De lehet ezt is naivan gondoltam…:D
A tisztán eltett textileken megjelenő sárga foltokra nekem a nátrium-perkarbonátos áztatás vált be leginkább. Drukkolok a számotokra legjobbakért! 🙂
Bárcsak nálunk is jó alvó volna… a fiúk mind azok voltak, lehet nálatok is négyeske azért nem zavartatta magát a csinnadratta közepén sem, mert fiú lett 😀 Kiváncsi vagyok már nagyon, milyen lesz egyébként a baba… külsőleg és persze személyiségre is. Szerintem mindig ez a legizgisebb 🙂
Na igen, most fizikailag kicsit jobb, úgyhogy én is a logisztikán agyaltam az elmúlt két napban, aztán elengedtem, mert annyira sok a változó, h nem lehet előre kiszámítani, mi lesz, akkor meg minek izgassam magam? Férjem jobban izgul… de már őt is lenyugtattam, h nem lesz semmi, megoldjuk, ahogy akkor épp lehet.
A másik valóban az, h mennyire hosszú-rövid idő lesz a szülés… hogy pl van-e idő várni még itthon, vagy inkább sietni kell, mert annyira beindul út közben… szóval valóban ilyeneken gondolkozom én is. A menetrend mindenesetre az, hogy a gyerekeket összeszedjük, bárhol is legyenek épp, átvisszük a szomszédba őket, mi meg kilövünk a klinikához. Persze ehhez az is kell, hogy a férj ne legyen épp a munkahelyén, a város másik oldalán. Szóóval… hogy ne idegesítsem magam, ezt is elengedtem, úgy lesz, ahogy épp aznap meg tudjuk oldani.
Én a kaján nem aggódok, nem fagyasztok előre semmit, mert elég csak átugrani a fagyasztott áruk boltjába innen 3 percre, és máris van ebédjük 🙂 Szóval emiatt nem főzök előre. A kisruhákból egy tonnát mostam-vasaltam ki, úgyhogy az első pár hétre megvagyunk talán 😉 Az ágyat tegnap végre befejeztük, maradt az autósöülés huzatának kimosása meg a kiskád kisúrolása, ezeket ma akarom 🙂 Tudom, hogy nem ez kéne legyen a főszempont, de a konyha esténként tényleg néha vállalhatatlan állapotban marad, mert nincs kedvem meg erőm elpakolni vacsora után, mondván, majd reggel. Szóval most már erre muszáj odafigyelnem tényleg 😛
Képzeld, vanish-sel kijött a sárga folt! De hogy mitől képződött oda… 😀
Nekem az volt az elvem h a harmadikkal korán bemegyek h kadazhassak meg csináltak egy új szivat amiben mindenféle cuccok voltak a természetes vajúdáshoz. Ha ha. Éjfél után egy perccel kezdődtek a fajasok (a legnagyobb születésnapján) 1:30ig bevettem et spasfont és gyozkodtem magam h neeeeem születhet a nagy szulinapjan,2:15 kor bedobáltam a hiányzó cuccokat a borondombe és szoltam az unokahugomnak( ő jött ki otthonról vigyázni a nagyokra) h most már bemegyünk aki félálomban kérdezte h faj? Hogy faj-e nem tudom h jutok át a kórházba ami az utca mások oldalán van😝😝😝szóval semmi se volt csak gyorsan epiduralis és fekvés…
Ennyit arról h a tobbedik szülésnél már tudod mikor kell menni hat én sose tudtam előre.
Nagyon kiváncsi vagyok mikor tudod a két kicsit össze tenni egy szobába. Nálunk most a két nagy van de már nyafog a nagy h külön szobát akar viszont a kicsi melle nem akarok betenni a kozepsot m felek h agyonüti éjjel…jó mondjuk persze köztük csak 20 hónap van. A két nagyot (3,5 év van köztük) a kicsi 8 hónapos korában raktam össze m a kicsi nagyon jó alvó volt,sose kelt éjjel…
Győzködtem magam, hogy nem születhet meg 😀 Mintha bármit tudnánk tenni ellene 😀
Amúgy igen, kissé bizonytalan vagyok én is, hogy mennyire GYORSAN fog zajlani a folyamat, mert az elsőnél naaagyon hosszú volt (de az az első volt), a másodiknál teljesen korrekt volt a vajúdás+szülés ideje, az első fájástól a gyerekig hat óra, a harmadiknál meg indítottak, szóval így most nincs összehasonlítási alapom, hogy a harmadik már hatnál is kevesebb óra lett volna vagy sem 😀 Pedig az epit nem akarom lekésni 😛
És amúgy én se tudtam sose, hogy mikor kell menni… hiába többedik alkalom. Na de most már ezzel se kell többet foglalkoznom, mert több már nem lesz 🙂
Mennyit kel a legkisebbed éjjel? Nálunk úgy volt, hogy a Középsőt négy hónapos korában tettem át a Nagyhoz. A Középső sokat sírt, főleg, mikor fogzott, de a Nagy sose ébredt rá (jó alvó volt mindig is). A Kicsi viszont egyedül alszik, még sose volt összerakva senkivel (kivéve nyaraláson, vendégségben, stb). Nem tudom, mennyire ébredne fel, ha a babát betennénk mellé… ki fog derülni 🙂
Én inkább attól felek h a középső raul vagy mittomen. Ez a gyerek kicsit olyan mint egy macska a húgával. Szereti csak néha fojtogatja. Éjjel amúgy jól alszanak mindketten csak a kicsi korán kelő a nagyok meg nem és nem ragaszkodom h ez változzon 😜
Megragadva a lényeget, lesz kulonszobaja mind a 4 gyereknek? Nálunk 3 fiu van, így 2 egy szobába egyelőre.. de ha minden igaz mi a gardrobbol csinálunk hálót és lesz 4.szoba. 5 szoba azért nem semmi kihívás.
Nagyon fontos pontra tapintottál, ugyanis a helyzet az, hogy egyelőre nem tudunk negyedik (párdon, ötödik!) szobát csinálni… csak akkor lehetne, ha az egyik gyereket leküldeném az alagsorba, ahol van két üres “szoba” – az egyik a vendégszoba, a másik meg dolgozó/lomtár jelenleg. De egyiküket se küldeném le…. főleg, amíg még kicsik. Szóval a terv az, hogy a Kicsi és a baba egy darabig együtt lesznek, a két nagy meg marad külön szobában. Maximum a fenti fürdőből tudnánk szobát kialakítani – de egyrészt az elég kicsi lenne, másrészt meg kell a fürdő :D:P ezen kívül még szóbajöhetne, hogy építsünk hozzá a házhoz valahol egy ficakot – de ez ellen a férjem kézzel-lábbal tiltakozik. Meg is értem amúgy, de közben meg jó lenne minden gyereknek a külön szoba…
Nekünk nagy a korkulonbseg,ezért is élezettebb a helyzet, ugye 15,10,és 2,5 évesek..úgy indult h joooo a 2 kicsi együtt, mi is felnottunk blabla.. de látni h a kicsi mindent szetkap a középső meg szomorú.. hát akkor viszlát gardrób..amit mondjuk ku 90%-ban lomtalanítás töltünk meg.
Nahát ez így mindjárt más 🙂 A 10 évest én se tenném feltétlen össze a 2,5 évessel, mert az tényleg nagyon nem egy korosztály. De mondjuk nálunk a két kicsi közt nem lesz még 3 év se, szóval férj szerint a kisebbik 5-6 éves koráig simán együtt lehet őket tartani egy szobában. Ennyi idő alatt meg még annyi minden történhet…
Mi falun lakunk, nincs fagyasztott áruk boltja, csak a fagyasztó a pincében 😀
A tiszta ruháknál a meglévő gyerekek ruháira értettem, hogy mindenkinek ott legyen ahol kell lennie és ők is megtalálják nélkülem, mert a férjem ezen a téren nincs képben… És tényleg egyszer a vanishel is próbáltam a folttisztítást és sikerült 🙂 állítólag az állástól keletkezik, és biztos így van, mert többször is tapasztaltam amikor 3év volt a korkülönbség és többet álltak dobozban elrakva a dolgok.
Az első szülés nekünk is hosszú volt (a többiekhez képest), de még normális tartományban. A második 2,5óra volt az első fájástól számolva…akkor mentő kellett, még épp beértünk… de vagy 160-nal ment a mentő, férjem azt se tudta hova visznek mert nem a várt útvonalon mentek 😀 , de mikor raktak ki a mentőből, akkor láttam, hogy már jön ő is ), átettek a hordágyról a szülőágyra, megrepesztették a burkot (az tartotta csupán, mert már tolófájások voltak) aztán meg is született villámlady, a beérkezés után 10 perccel már a kezemben volt a gyerek. Ezek után már mindig azt mondta az orvosom, hogy az első jelre induljunk… Aztán a harmadiktól eltekintve (ott volt egyértelmű jele az indulásnak a burokrepedés) azért mindig előjött a mikor induljunk dilemma…tapasztalat így vagy úgy. Az ötödiknél éjfél körül kezdődött, de csak 20 perces fájások voltak órákig…így hát fekve elvoltam, félálomban derengtem, azon gondolkozva hogy akkor ez az vagy nem az. Hat előtt nem akartam felébreszteni még a dokit 😀 Na aztán végül hat előtt jött az isteni sugallat, ráeszméltem, hogy, ha potyára is, de nem indulunk el mielőtt a gyerekek felébrednek akkor az nagyon nem lenne jó, már nem bírnám elviselni őket, az egész reggeli tortúrát… ráadásul ide kellett hozni anyukámat is előtte, +kezdődik a reggeli forgalom. Harangszóra felhívtam a dokit, mondta hogy induljunk, ne várjunk már semmire (40perc az út), ezért férjem ment anyámért én meg elkezdtem összeszedni magam és jött a meglepetés: függőleges helyzetben rögtön 2-3perces fájások lettek, na mondom nem ússzuk meg a nyomom a gázpedált kalandot, de még beértünk, volt egy hatásos belépőm a szülőszobán az nst-n ülő kismamák számára… 😀 fél óra múlva már csak párás szemmel pislogtunk a babára és egymásra, hogy hát ez megint izgalmasra sikeredett. Megállapíthatom, nem vágyom 22gyerekre, sem feleannyira, ez az öt is elég adrenalin bomba volt. 😀
Atyaég :D:D:D ezeket még olvasni is kemény volt, nemhogy átélni 🙂 Nem vagytok semmik, az egyszer biztos. Villámszülőnek nem mondanám magam, de lehet, hogy így utólsónak kiderül, hogy az (is) tudok lenni 😉
Sárga folt: vsz nedvességet kapott, vagy ilyesmi. Én anno a nagy hófehér picike gönceit szépen bedobozolva raktam el, hát ehhez képest azokon is sárga foltok lettek, mire elő kellett szedni a közepsőnek. Szerencsére kis dm-es folttisztitoval simán kijött.
Amúgy állati jól nézel ki, ebben az ujjatlan, testhezálló pólóban feltűnő, hogy igazából csak a hasad nagy. 😃
De cuki vagy ☺️ Én nem érzem magam úgy, mnt aki jól néz ki, igazából undorodom a hájaimtól… valahogy a terhességek végére mindig úgy vagyok vele, hogy már utálok tükörbe nézni is PLUSZ rámjön a kényszer, hogy nekem most azonnal le kell adnom a felszedett kilókat és ezért muszáj tornáznom – aztán 2-3 perc “torna” után rájövök, hogy ez most nem fog menni 😀 Ezt eddig minden alkalommal eljátszottam, és most is nagyon környékez 😉
Én eddig mindig azt hittem, hogy azok a sárga foltok anyatejtől vannak… a bodyk meg rugik nyakánál érthető is, nade a bölcső baldachinjánál? 😀 Hálistennek eddig mind kijött 🙂
Régóta szekrényben álló ágyneműknél, terítőknél (lehet azon még lehetne valami folt ami látszólag kijött aztán idővel mégis újra látszik, de zsírúj daraboknál is volt) ruháknál is láttam ilyen jelenséget (tetőtérben, porszáraz helyen).
Még nem olvastam végig, de írni akartam mint biológus, hogy az agydaganatoknak a ritkàn jele a fejfàjàs, föleg a folyamatos. Inkàbb a nyilaló fàjdalom a jellemzô, föleg tüsszentéskor, lehajolàskor, vagy fekvésböl felüléskor a koponyàban megnövekedett nyomàs miatt. Sokkal valószínübb a màsik két ok amit írtàl 😕
Hűha, ezt nem is tudtam. Köszi, hogy megírtad! Tudom, hogy irracionális ez a félelem, egyszerűen tényleg csak túl sok rémsztorit olvastam, és rögtön ez jut eszembe, mikor panaszkodik, hogy fáj neki. De úgyis el kell vinni hamarosan a szemészetre felülvizsgálatra… mondjuk sokat dobna a dolgon, ha hordaná is rendesen, nem csak azt mondaná :S
Igen ebben egyetértek borzalmas ez a dolog a hormonokkal, az utolsó terhességem alatt sokszor így az volt a kényszer képzetem h na most láttam utoljára a gyereket és ez annyira fejben volt hogy egyszer egy éjjel többször is felkeltem megnézni élnek-e meg.
Én is inkább a szemuvegre gyanakodnek én is hordtam 8-18 között távolra és mindig fajt is a fejem ha nem hordtam eleget pedig csak 0,7-1 volt. Lehet h kamu de a szemtorna sokat segített.
Nekem meg most az a kényszerképzetem, hogy a babának valami baja lesz vagy rögtön szülés után, vagy később, mert olyan szerencsés nem lehetek, hogy négyből négy egészséges és semmi bajuk…. borzasztó ez a hormonális hatás :SS
De persze h lehetsz. Unokatesomnak 5 teljesen egészséges van 🙂
Dehogy lesz baja, ne is gondolj erre! Lehetsz annyira szerencsés. 🙂 Képzeld el, hogy nekünk az ötödikre már az első uh-n azt mondták gond van, eltérés van…volt még jópár ilyen-olyan uh ahol nem találtak semmi olyat ami gond lenne, genetikai tanácsadás : 70-30százalék (a legtöbbet a korom rontott rajta…) a beteg-egészséges arány esélyek, korom stb. megtartjuk-e kérdés… ez annyira rányomta a terhet a vállunkra, hogy nem volt önfeledt a várakozás, irtó hosszúnak tűnt az a 9hónap, és hinni és bízni…amikor megszületett és mondták, hogy egészséges, még napokig nézegettem, kerestem a jeleket, vizsgálgattam, hogy biztos-e. Egyenlőre úgy tűnik így két év távlatából, hogy igen, az. De amikor valami eddig szokatlant művel, előjön bennem, hogy “mi van ha…” pedig bőven belefér abba, hogy ő egy másik ember, személyiség, ennyi defektje a többinek is volt.
Ugyanez volt az agymenésem a harmadiknál. Az annyira igaz, hogy egy éjszaka mennyit tudnak változni a gyerekek, én néha megkérem őket reggel, hogy mutatkozzanak be 🙂 Kornél már egyáltalán nem babás, főleg az én a kicsimhez képest, pedig csak kb 3 hónappal fiatalabb K.- nál. Nem is tudom mit kívánjak, hogy minél előbb érjen már véget a szenvedésed, vagy várja meg a baba a nagyszülőket 🙂
Ugye? Annyira kisfiús már… és mióta rákapcsolt a beszédben is, egyre inkább az. Olyan jó lesz, hogy lesz még egy pici baba, akivel lehet még 1-2 évig babázni 🥰 Aztán nekünk is végleg kifut ez az időszak…
Én se tudom, mit kívánjak: hogy érjen véget a szenvedés, vagy hogy várjon ötödikéig… most épp arra billen a mérleg a fejemben, hogy érjen véget a szenvedés 😉
Az én gyerekeim sajna olyan rosszul látnak, hogy a szemüvegüket semmiért nem adták volna soha, ahogy megkapták, boldogan hordták. A tieidnélbiztosan nem olyan nagy mértékű
Egyelőre csak a Középsőnek van, és képzeld, nem rövidlátó, mint én, hanem távollátó… de amúgy tényleg nem nagy a dioptriája (még).
Ez a férfi hiszti amikor betegek borzalmas
Ugye?? És minden alkalommal úgy tesz, mintha ennél rosszabb már nem érhetné az életben. Emlékszem, mikor Kornél született, és már a szülőszobán voltunk, egyfolytában sziszegett, mert hogy egy nappal korábban (vagy aznap reggel? már nem emlékszem) a sarkába belevágott a kád széle, és lett rajta egy kb egy centi széles, de elég mély seb. Azt a hisztit, amit végig kellett hallgatnom szülés közben, hogy ő nem bír ráállni arra a lábára és neki mennyire fáj… míg élek, nem felejtem el. Utólag sem őszinte a mosolyom, ha visszagondolok rá… ÉN szültem egy gyereket, ő meg közben órákon át azon nyafogott, hogy mennyire fáj a sarka…
https://twitter.com/nighthaunter/status/1631999566860939265?s=12&t=MHpM3IQ_C_GIsSj5EGrPQQ
IMÁDOM :D:D
Hú, nálunk első gyereknél volt az, hogy este előnyt a magzatvíz, de nem volt fájás, de engem bent fogtak, férjnek meg mondták, hogy mesze meg a szülés, nyugodtan menjen haza. Másnap reggel telefonáltam, hogy akkor jöhet. Tény, hogy kánikula volt aznap, majdnem 40 fok meg reggel 8 óra, amikor is őrült nagy dugó van, de ott feküdtem, túl egy fájdalmas tágitáson ( nyilván ezt ő nem volt honnan tudja), kezdődő fájasokkal stb, és akkor elkezdi magyarázni, hogy hú, de rohadtul meleg van és micsoda forgalom, és ő tök kivan. Akkor mondtam, hogy ezt nagyon gyorsan hagyja abba. Aztán látta, hogy torzul a fejem egy- egy fájásnál, megertette, mi a problémám.
Jót nevettem ezen 🙂 Igen, tök érdekes, nálunk az elsőnél nagyon hasonló volt a szitu: elment a magzatvíz otthon, úgyhogy bementünk a kórházba, és ottfogtak este 10-kor. Ő meg ott aludt el mellettem egy kórházi összecsukhatós széken, mert bent maradt velem éjszakára. Reggel nyolckor hazaküldtem, hogy aludjon – de aztán dél körül éreztem, hogyez hiba volt. Végül három felé ért vissza, addigra már azt hittem, lekaparom a falat a fájásoktól… és ugyanígy hőség, kánikula, meg minden, amit akarsz, mert aug 31. volt. Mindennek ellenére akkor még nem panaszkodott – ez valahogy a harmadik szülésre jött elő neki. Remélem az volt a kivétel, és a mostaninál nem lesz már semmi kínja 😛
Én is hetekig gyozkodtem a férjet mire a baba ágyat össze szerelte, de azt is úgy hogy “itt a csavarhúzó, most osszerakjuk! ” A pólyazo szekrényt a fiam csavarozta össze (7 évesen!), nagyon büszke volt magára és természetesen én is rá.
A szulesrol kb annyit hogy inkább egyedül szültem, így tényleg tudtam “kettonkre” konzentralni es nem kellett azt hallgatnom hogy a férj: éhes, fáradt, kényelmetlen a szék. Az aranyorat már hármasban töltöttük 😊
Az epidural miatt ne aggódj. Nekem a második csillapítás nélkül jött, de nem volt fájdalmasabb, pedig a 3620 grammal nem volt kicsi baba.
A nagyok ruha miatt ne aggódj. 2-3 nap és otthon vagytok 😊
Most is mosható pelust fogsz használni? K. – nal meddig használtad?
Ez bíztató, hogy nem csak az én férjem ilyen halogatós/nyávogós 😀 Amúgy ki nem hagyná a szülést – de tény, hogy nagyon frusztráló tud lenni, amikor azon nyöszörög, hogy “húúú de innék egy kávét” meg “milyen kényelmetlen ez a hülye szék” 😛 Viszont kell egy kéz, amibe kapaszkodhatok, meg valaki, akit tudok ugrasztani, ha épp nincsenek ott a nővérek-bábák 😉
Drága kis szivem, hét évesen ő rakta össze a tesójának.. .ez egy örök emlék lesz neki is, hogy így várta a hugit 🙂 Mennyire vannak amúgy “összenőve”? Tudom, a pici még picike, de azért érdekelne 🙂 A KÖzépső és Nina közt is kicsit több, mint 7 év lesz.
A nagyok ruháival nem lesz gond, mindent kimostam-elvasaltam, de amúgy is, pár napot kibírnak tutira 🙂
Igen, moshatózni akarok, mert itt a teljes készlet… szerintem 2-3 hetes korától kezdjük majd, addig eldobhatós, aztán meglátjuk. Kornéllal akkor hagytam abba, mikor rendesen elkezdte a bölcsit, és októberre kb kiderült, hogy nem folytatható a dolog, mert egyszerűen nem gyűlik össze annyi kakis-pisis pelus, hogy érdemes legyen egy mosást elindítani – ha meg napokig tárolom, hogy egy adag összejöjjön, akkor se nem higiénikus, se nem felhasználóbarát vagy hogy mondjam. Úgyhogy ott elengedtük.
Hat en szültem epi nélkül de nem szerettem m annyira lekötött a fájdalom h mással nem tudtam foglalkozni. Ferjre akkor lettem igazán ideges mikor vajúdás közben éjszaka elaludt!!!! Valahogy fajt az igazsagerzetemnek pedig ésszel tudtam h jobb így 😝😝😝
Biztos, hogy ki lehet bírni, és nyilván, ha valamiért úgy jön ki a lépés, hogy már nem adnak, túl fogom élni – de egyszerűen annyira megnyugtat a tudat, hogy kapni fogok, hogy ezt nehezen engedem el. Amúgy is nagyon nehezen viselem a fájdalmat, akár szülési, akár más.
Elhiszem, hogy felháborított, hogy bealudt, engem is felháborított volna 😀
Én kettőt szültem érzéstelenítés nélkül, elképzelésem sincs milyen lehet az epidurális. Elvileg mindkettőnél mikor kaphattam volna, már nem kaphattam…..Az elsőnél felajánlották a gázt, majd közölték, hogy van ugyan 3, de ebből kettő rossz, egyet meg használnak….mondom remek 😅 Epit meg már nem adnak, így sikerült az elsőt minden nélkül megszülni. A másodiknál a gázt nem is ajánlották fel, az epivel meg úgy voltak ráér még minek sietni vele (burkot repesztettek és szerintük nem haladt a buli).” Olyan mosolygósan türi a fájásokat, ebből nem lesz még baba, jó ha este 8-ra”-konkrétan ezt mondta a szülésznő. Ez volt fél 5-kor (5 előtt 10 perccel született meg).
Szóval biztatásként írom, hogy simán kibírod te is, ha véletlen lecsúszol, mint én 😊 .
Atya ég, de erős vagy!! Ez hol volt amúgy, Mo-n? Mert úgy vettem észre, hogy ott valamiért mintha “spórolnának” vele, és fogalmam sincs, miért…
Az én két szülésem során sem ajánlottak sem epit sem más fájdalomcsillapítást két külön kórházban sem. Viszont én így meg azt nem értem, hogy miért KELL. Valahogy úgy vagyok vele, hogy ez egy természetes folyamat, a fájdalom természetes velejárója a szülésnek, amit mióta világ a világ, kibírt minden nő. Az a tudat nekem, hogy biztosan van fény az alagút végén, mert véget ér a fájdalom, és ráadásul akkor a kicsi is megszületik, adott annyi erőt, hogy azt az átmeneti kellemetlenséget elviseljem. Jó, másodjára már a fájások mikéntje és az alvás elmaradása miatt nehezebben viseltem, de még bőven vállalható kategória volt. Így az én fejemben csak az a kép él a szülés közbeni fájdalomcsillapítással kapcsolatban, hogy akkor van rá szükség, ha már annyi ideje vajúdik a szegény nő, hogy minden ereje elszállt és muszáj pihennie a végéhez.
Értem az álláspontod, abszolút, lehet én is így lennék vele, ha eddig sose kaptam volna fájdalomcsillapítást a szüléseim alatt. Végülis kibírható, tök igaz. De minek szenvedjen az ember feleslegesen (mert ez kb az), ha lehet anélkül is? Érted, a klasszik példa: fogadat is ki tudják húzni/fúrni érzéstelenítés nélkül, sokan nem is kérnek – de azért a nagy többség mégis kéri azt a kis szurit, ami miatt kevésbé érzed a fájdalmat. Lehet hősködni, hogy neeem, nekem anélkül is jó lesz, de minek, ha ott a lehetőség, hogy könnyítsenek az életeden?
Én a magam tapasztalatából csak azt tudom, hogy az első szülésemnél 17 óra után kaptam meg az epit, és mivel pont akkor kezdtek besűrűsödni a fájások – harminc perc alatt tágultam 3 centit, gondolhatod – nekem életmentő volt. Fáradt is voltam, erőm se volt, első szülés is volt és baromira fájt is. Olyan érzés volt, ahogy elkezdett hatni a szer, mint amikor hosszú ideig fulladozol a víz alatt a tengerben, pedig próbálsz feltörni a víz színére, de nem megy, és amikor már úgy érzed, hogy mindjárt megfulladsz, akkor hirtelen mégis feldob a víz, és lélegzethez jutsz. Na nekem pont ilyen volt a “fájdalomtenger” közepén az epi: egy kis lélegzethez jutottam, és erőt tudtam gyűjteni a végéhez. Ami egyébként még bő 3 órával arrébb volt, szóval nem 20 percekről beszélünk 🙂
A másodiknál épp ez a tudás, hogy tudtam, hogy amikor már nagyon fáj, akkor ki fogok tudni szállni egy időre ebből a fájdalomcunamiból adott nekem egy olyan magabiztosságot, ami miatt egyáltalán nem féltem a szüléstől. A harmadiknál dettó… ott amúgy szétcsúsztak a csövek, miután bekötötték, és csak azt vettem észre, hogy egy idő után hiába nyomkodom az adagolót, mert egyre jobban fáj – na akkor szóltunk, és kiderült, hogy jajj, tényleg szétesett. Megcsinálták újra, és érezhető volt a különbség… sokat dobott rajtam, és abszolút pozitív emlék az a szülésem.
Épp ezt írtam, a te első szülésednél biztos sokat is segített, hogy legyen energiád a végéhez. De negyedjére már lehet, idő sem lesz rá 😀 A barátnőm, akinek harmadjára már nem fért bele az időbe, azt mondta utána, hogy kipróbálta végre, milyen fájdalomcsillapítás nélkül szülni: hát köszi, többet nem kér belőle 😀 Még szerencse, hogy náluk is hozzátok hasonlóan utolsó tervezett baba volt.
😀 Meglátjuk, mi lesz, az biztos, hogy én már nagyon várom, hogy odaérjünk, epivel vagy anélkül :)))
Mo.-on van olyan hely egyáltalán ahol maguktól felajánlják? Én mind az ötöt fájdalomcsillapítás nélkül szültem (ugyanabban a kórházban), soha egy szóval semmit nem ajánlottak, a szülésfelkészítőn se reklámozták – mondjuk azon csak egyszer voltam, tíz év alatt változhatott épp, bár a szülőszobán nem tapasztaltam. Mondjuk, az első szülésem után azt mondtam, hogy akkor oxit se adjanak többet nekem (nyilván ha indokolt akkor igen, de csak azért mert úgy gyorsabb és már rég végeztünk volna, hát köszönöm nem…majd én eldöntöm mennyit akarok szenvedni és miképp :D) Kettes számú ugye villám volt, de 3-4-5nél azért simán adtak volna passzióból…
Szent Imrében covid előtti normálisabb egészségügyi helyzetben szülés felkesziton és a doki is reklámozta. Élesben nem volt alkalmam kipróbálni, mert elég rapid módon szültem és így fel sem merült. De elméletben vannak/voltak ilyen helyek. Covid óta nem tudom mi van, de rutinos szülőként, ha egyáltalán rutinos szülő létezik, szintén nem merült fel.
Nekem egy barátnőm szült 3-ból 2x epivel, a harmadik is csak azért nem úgy ment, mert ő már ahhoz túl gyorsan jött. Ez mind a Honvédban volt az elmúlt 5 és fél évben.
Nekem mindkétszer kb. 5 óra telt el az osztályra felvétel és a gyerekek megszületése között, de a Szent Imrében első alkalommal azért adtak valamennyi oxit (szerintük kellett támogatni a fájásokat, én nem éreztem sem visszaesést sem az oxi utáni változást sem…), másodjára Kistarcsán is akartak adni. Ott az volt a szerencsém, hogy beszáradt addigra a kanül és csak a baba kibújása után tudták elkezdeni csepegtetni.
Nem tudok oda kommentelni ahova szeretnek de ha már ennyire eleged van akkor mindjárt itt lesz. Tudod a franciák azt mondjak h amikor már nagyon eleged van és csak szabadulnal a dologtól na akkor fogsz szülni :)))
Nagyon elegem van, és tegnap óta úgy látom, hogy az arcom is eléggé szét van csúszva, amit szintén biztos előjelként szoktak emlegetni 😀 De sajnos a 2.-3. alkalommal is így volt, aztán még hetekbe telt 😉 Mindenesetre azt eldöntöttem, hogy amíg a mai posztot ki nem teszem, addig én sehova nem megyek, szülni se 😀 😀
A Margit kh- ban állítólag az összes szülész negtanulta bekötni, így nem kellett aneszteziológust hívni.
Igen, Magyarországon. Mondjuk az elsőnél volt minden….értsd oxitocin, hasbakönyöklés és az elmaradhatatlan gátmetszés. Ekkor fogadott orvosnál szültem. Őszinte leszek, szerencsémre a másodikat már az új törvény miatt csak ügyeletben szülhettem volna a saját dokimnál, aki közölte 9-kor, ha 1 óráig megszülöm levezeti a szülést. Mivel csak fél 2-kor csinálták meg a burokrepesztést és előtte vettek fel osztályra is, így lemaradtam róla. A másodikat egyedül szültem a szülőszobán, senki más nem volt. Ránk sem bagóztak kb., de így oxi nélkül, hasbakönyöklés nélkül, gátvédelemmel születt meg.😊 Össze sem tudom hasonlítani a két élményt.
Nagyon durva… nem féltél, hogy tényleg senki “rád se bagózott”? Én tutira beparáztam volna… viszont örülök, hogy a második szülésed ennyire jó emlék lett 🙂 De az első… te jó ég…
Nem mondom, hogy azért nem idegesített….főleg mivel a legnagyobb gondja a női részlegnek az volt, hogy melyik felsőt is kellene megrendelni, kinek melyik áll jól 😅. Igazából az volt felháborító, mikor küldtem a férjem, igyekezzen valakiért, mert jönnek a tóló fájások, és senki meg nem moccant. Labdán ültem és egy oroszlánbőgés után felvetettem magam az ágyra utanána tele is lett a szoba. 😉 Ennek az előzménye az volt, hogy negyed 5kor vizsgált meg az ügyeletes doki és csak 5 ujjnyira voltam tágulva. Ki gondolta volna, hogy fél 5re már eltűnik a méhszáj….ugye?! Azt hiszem 16:40-kor jöttek be, volt kapkodás a doki le sem ért. A 3. nyomásra megszületett 16:49-re. 🙂
Nagyon kemény ez az egész szüléstörténet :))) De minden jó, ha jó a vége… egyébként nem értem, miért olyan nehéz az arany középutat megtalálni a N2m nyomasztom oxitól elkezdve minden szarral” a “feszt egyedülhagyom, aztán már csak arra futok be, hogy ott a gyerek”. Mondjuk félóránként rádnéznek, de amikor már forrósodik a helyzet, akkor már bent maradok.
Én is a bölcsikezdéskor pont emiatt hagytam abba a mosható pelenka használatát, na meg munka mellett plusz mosás nem dért már bele az időmbe, így is halmokban áll a szennyes mindig.
Az időmbe még bele is fért volna a mosás, de egyszerűen tényleg napokat kellett várni, hogy legyen egy értékelhető adag… és akkor még száradjon meg, stb.
Én amúgy hetente kétszer mosok: egyszer kedden v szerdán, egyszer meg szombaton, és így nem gyűlik fel ANNYIRA. Mert amúgy így is mindig halmokban áll 😀
Na mostanra sikerült elolvasnom mindent.
Megpróbálok visszaemlékezni:
Bogrács: nekünk még kertünk se volt, de apámnak így is kellett! egy bogrács. Amit persze mi örököltönk meg, úgyhogy (mert most megint nincs kertem) ott áll becsomizva az erkélyen. Hát nem szuper?!
Vendég A.: ha egy gyereket 1,5 órát kell altatni ebéd után, akkor azt a gyereket már nem kéne altatni ebéd után. Szerintem. Nincs az az Isten, hogy a délutáni alvással ennyi időmet elpazaroljam! Mármint én totál alvás párti vagyok (mert így én is szunyálhatok) és nézd, te már rég nem altatod K.-t , míg az enyém még stabilan alszik 2 órát hétvégén, pedig fél évvel idősebb. De belátom, hogy nem minden gyerek egyforma. Szerintem az a pici nem álmos, csak “belefárad” az altatásba.
Sárga foltok: tök ciki volt, szépen kimosott, eldobozolt ruhákat vittem adományozni még az ukrán háború elején. Mondtam rögtön, nem a legszebb darabok, eladni, már nem tudom, de tisztán raktam el őket, nézd csak meg: erre random belenyúltam a dobozba és előkaptam egy sárga foltos kis bodyt. Égett a pofámon a bőr és totál meg voltam lepődve. Aztán a másodikkal és a harmadikkal is így jártam. Úgyhogy felhagytam ezzel a tevékenységgel és csak agyarázkodtam tovább…. 😀
Ez már a második nőci a hivatalból, aki meg akar győzni arról az egyetemes baromságról, hogy neked kéne a gyerekkel otthon franciául beszélni? Vagy csak deja vu -m van?
Ez itt az én szupertudományos hozzászólásom a témához:
https://www.youtube.com/watch?v=rgB0bi90geY
https://www.youtube.com/watch?v=O5T33dZE77k
Jóslók: Úramisten, ahogy leírod, hogy 3 gyerek körülötted, te meg rendszeresen fájsz a kanapén. Huhh, nem féltél? Nekem az első ami beugrott, amint megpróbáltam beleélni magam a helyzetedbe a félelem volt. Olyan na most mi lesz?!
Nekem nem voltak se jóslóim, sőt egyszer sem indult be a szülés. Ezt még sajnálom valahol, hogy ez kimarad az életemből, de valahogy okés is volt ez így. Ha nem indítottak volna, máig ott ülnének! 😀 😀
Jajj és én már tűkön ülök. De most tényleg már bármikor jöhet. Mi van, ha itt írom a buta kommentet, te meg már szülsz? Gonolunk rád! Ügyes leszel, bárhogyan is történjen! :*
Ugye, hogy a bogrács must have? 😀 Apukád amúgy mennyit használta, mielőtt rátok örökítette volna? Fogadjunk, hogy egy kezeden meg tudod számolni 😀
Ez az altatás nekem is nagyon fura volt… de nem akartam még ebbe is belebeszélni, látszott, hogy sokszor így is pattanásig feszült a helyzet. Szerintem a pelusozásos mizéria is azért volt, mert már lehetne biliztetni simán, és az altatásnál ugyanez, amit te is írsz. Nem úgy van szüksége rá, mint mondjuk fél évvel azelőtt – de a szülők meg nem akarnak lépni. Egyébként az altatás egész felépítésével se értettem egyet, mert elvitték, aztán még játszottak, aztán elolvastak három könyvet (mindig hármat, akkor is ha látszott, h már leesik a feje a fáradtságtól), esetleg kis szopi még, aztán betették az ágyba és vártak, hogy mi lesz. Anyuka a saját ágyába tette a gyereket – apuka meg maga mellé vette a nagy ágyba. Nyilván ez is megkavarta, hogy egyik alkalommal így, msikkal meg úgy, néha egy altatáson belül is, mert cseréltek. És a másik becsípődésük az volt, hogy a gyereket minden nap 11:30kor kell ebédeltetni, mert a bölcsiben is úgy szokták. Namost ha 7 után kel fel az a szerencsétlen a szokásos 5:20-as kelése helyett, akkor délben még nyilván nem álmos… de ők ugyanúgy elvitték aludni, és aztán fél kettőig ott hadakoztak, hogy elaludjon nagy nehezen – egy óra múlva meg már ébredt is fel. Szóval nem adaptálódtak az éppen aktuális nap rendjéhez. Na mindegy.
Az ukrános sztori tényleg elég hardcore 😀 Nekem is égett volna a pofámon a bőr 🙂
Áhh, ez ugyanaz a nő, csak akkor kommentben beszéltünk róla… persze a bölcsisek is bepróbálkoztak vele, de ennyire erősen nem nyomatták.
A jóslókat hidd el, elnélkülözném… igazából van az a pont, amikor már nem félelmetes a dolog, mert már annyira kivagy, hogy csak szeretnél túllenni az egészen, és a jósló reményt ad, hogy hátha most. A “na most mi lesz?” az persze mindig ott van 🙂 De a gyerekek miatt nem félek annyira, azért van a meg b tervem is, ha hirtelen elindulna.
És nyugi, még nem szülök egyáltalán. Ha valami történés van, ide be fogom írni kommentben 😉 Ma pedig jön új poszt!
Én nem kapok értesítést a kommentekről 🙁 nyilván abban a helyzetben nem az értesítés az elsődleges, de ha már úgyis írsz ide, lehetne inkább egy breaking poszt, hogy esemény van?
Igaz, lehet breaking is, bár azt alapvetően a születés utánra gondoltam, de végülis nem rossz ötlet 🙂 Minden attól függ, hogy mikor és milyen gyorsan történik majd… de feltétlen lesz értesítés 🙂
A mai poszt most ment ki, már lehet olvasni (a hírlevél valamiért mindig kicsit lassabban megy ki:)
Hany kilós a mosogeped h csak heti 2x mosol??
Nekem a heti 4-5 tuti megvan de ebben nincs benne az ágynemű /törölköző/ kabátok… Program
Nyaron kicsit kevesebb, nincs macinaci, pulcsi.. A kicsinek a napi adagja néha 3 macinaci, tobb polo/pulcsi.. Eljen a kinti ovi😊😊
Fú, asszem 7+ kg-os. A heti kettőt úgy értsed, hogy olyankor lepörög 5-6 adag az egyik nap és mondjuk 2-3 a másik nap. Én színek szerint válogatok, szóval a törcsiket is úgy mosom, nem egybe.
A fiúk nálunk is elhasználnak napi egy öltözet ruhát (kivéve a Nagy, az övé általában tiszta), a kicsi meg néha kettőt is, annyira koszos lesz a nap végére. Szóval neki minden nap tisztát kell adni reggel… gyorsn összejönnek így az adagok 😛
Jaaa! Igy mar értem.. Azt hittem vmit rosszul csinalok h van okyan 5 fős csalad ahol 2x megy a mosógép egesz heten, nalunk meg folyamatosan de igy értem 😊
A ferjemnek anno volt egy elmélete h 40 fokon semmi szín sem fog be mást, o ömlesztve mosott, nem erdekeltek a színek.. Nyaralason próbáltam tényleg igy van, uh rn mar csak kicsit valogatom a színeket 😊
Haha, én általában mindent 30-40 fokon mosok, de a színekre háklis vagyok 🙂 Igen, félreérthető volt, szóval két olyan nap van a héten, amikor tutira mosni kell, és olyankor több adag is lemegy.
Ez engem is idegesít, hogy én egy gatyát 3-szor is fel tudok venni, de a kölkökön bezzeg egy nap alatt csupa kosz lesz. És ha véletlen nem koszos, akkor meg leeszik…
Így aztán az “otthoni” ruha sem játszik még náluk. Mármint, ha én hazajövök leveszem az utcai ruhámat és kényelmesbe bújok. De náluk hiába adnék rájuk másik ruhát, azzal nem óvnám meg az utcait. Szóval tök mindegy, talán majd ha nagyobbak lesznek.
Én a heti két mosást nem bírnám, persze én nem vagyok otthon, akkor az lehet, hogy más. Mi igyekszünk este bekészíteni egyet és délelőtt kiteregeti a férjem, aki délelöttönként itthon van. Így talán a hét végére nincs tele a szennyestartó. Mert akkor ugye hazajönnek a munkaruhák, meg a biciklisek….
Sosincs véééégeeeee…..
Nálunk a gyerekeknek is van kinti, benti és utcai ruhájuk. Az utcait a Nagy kivételével mindkét kicsinek naponta kell cserélni. És igen, ha nem koszos, akkor meg leeszik 😀 Én azért szeretem egyben letudni a mosást, mert akkor a vasalás is jobban eloszlik. És tényleg soha nincs vége….
Végre tudok írni 😁 nem tudom te hogy tudod ezt csinálni. Most második hete dolgozom megint (teljes munkaidő) de alig van időm valamire és a legujabb naploreszt sem tudtam még elolvasni 🥴
A gyerek nagyon szeretik egymást. A nagy folyton nyuzza Imolat, mert játszani akar vele, de nincsenek egy sulycsoportban. Ha a kicsinek ez túl sok, egyszerűen megvedi magát. Természetesen ha a nagy inkább nyugit akar, akkor a kicsi megy kérés nélkül. Nagyon cukik 😊 de nálam csak ketten vannak, nincs lehetőségük a másik kettő tesóval jatszani.
Kíváncsi vagyok nálatok mit szólnak a fiúk, hisz eddig mindig csak kisebb fiúk jöttek.
A pelussal nekem is hasonló gondjaim vannak. Most csak hétvégén használjuk, majd meglátom meddig működik igy.
Jó, hát az elején, mikor visszaállsz 100%-ba, azért nehéz, kell neki idő, míg kialakulnak az új rutinok, illetve míg az ember nem érzi azt, hogy már este hatkor dögfáradt. Én egyébként késő este, fektetés után szoktam írni, meg hajnalban, ha felébredek – a kettő közt meg akkor, ha van egy kis időm nap közben 🙂 De nekem ez tényleg kikapcsolódás, szóval az “én időmet” pl mozgás vagy olvasás vagy kreatív dolgok helyett (haha, meg sokszor takarítás stb helyett is) erre fordítom. Van bennem egy ilyen belső kényszer is, hogy nem linkeskedhetem el, hiszen előfizetők vagytok, az előfizetésért cserébe pedig muszáj tartalmat gyártani 😉
Cukik lehetnek nagyon :))) Elképzelem, ahogy a Kicsi meg a Nagy próbálnak közös hangot találni… meg ahogy a Nagyod babázik a kicsivel, édesek lehetnek 🙂
Én is kiváncsi vagyok, mit szólnak majd, lesz-e különbség a lányhoz való hozzáállásukban, vagy ugyanúgy fognak vele is viselkedni, mint Kornéllal… most már nagyon záros időn belül meglátjuk 🙂
Mi húsvétra csinaltunk rakott krumplit 😉
😀 😀 remélem a tojások színesek voltak benne 😉
Nagyon ismerős ez a hirtelen növekedés! Többszor volt már, hogy amikor a gyerek a nagyszülőknél aludt, másnap annyira másnak láttuk, sokkal nagyobbnak és igazi kislánynak. Egyetlen nap alatt. Hihetetlen mennyire gyorsan nőnek!
A csavarokhoz: a férjem tuti módszere, hogy amikor szétszedünk valamit, akkor kis ziplock zacsiban ragasztószalaggal hozzáragasztja a bútor egy darabjához az összes hozzá való csavart. Így mindig minden megvan, különösen mióta én ahhoz is ragaszkodom, hogy az összeszerelési útmutatókat is tegyük be az irodában egy fiókba, ne dobjuk ki rögtön.
Apósom nagyon-nagyon pedáns az összes ilyen barkácsholmival, a szerszámai tisztábbak mint új korukban, a férjem is ezt a rendszert tanulta el, nálunk az összes alkatrész, műszer, tökömtudja, élére van állítva. Csak ne lenne olyan rohadt sok belőlük. 😀
Az a fura, hogy ő is így zacskózta és ragasztotta mindig az adott cucchoz – de aztán a hatszázadik költözés után inkább arra állt rá, hogy a zacskókat külön teszi a bútoroktól, és valahol gyűjti őket. Persze ráírja, hogy mi micsoda… na mindegy, végülis megoldódott, csak nem kellett volna egy újabb kör a barkácsban 😉
Ahh, ne is mondd, annyi szerszámunk meg izébizénk van már, hogy dunát lehet vele rekeszteni 😀 Nem is értem, nálatok hol fér el 😀
Az van kérlek, hogy van a harmadik háló, ami iroda, de titkon személyiségzavaros műhely.
Valójában pedig a férjem man cave-je. 😀
Van benne egy nagy dupla Pax szekrény, aminek kb. 20%-a háztartási cucc, a többi szerszám és mindenféle alkatrész. A másik oldalon meg a gigantikus íróasztal, 3 monitor, millió elektronikai kütyü, amit ki kellett menteni a nappaliból a gyerek születése után. 😀
Nem panaszkodom egyébként, még sosem kellett semmihez szakembert hívni, mindent megcsinál a férjem és az apósom, de attól a falra tudok mászni, hogy mindig kell valami új szerszám.
Pont a napokban egyeztünk meg, hogy veszünk egy szerszámos szekrényt az erkélyre, hogy oda átköltöztessünk jópár holmiját, hogy ne a lakásban foglalják a helyet.
😀 😀 Már látom, hogy ha egyszer házba költöztök, nektek is a fél alagsort/pincét a szerszámok meg mindenféle izé, kerti eszköz, stb fogja megtölteni 🙂 De amúgy ügyesek vagytok, h a szekrényben mindezt el tudja tárolni… és milyen praktikus, nem kell folyton lejárkálni mondjuk a tárolóhoz v pincébe a cuccokért.