37. hét – folytatás
Április 13., csütörtök. A tegnap esti, korai fekvés után egészen reggel fél hétig alhattunk. Az összesen kilenc óra! Nem is tudom, mikor volt alkalmam utoljára ennyit aludni egyhuzamban… mondjuk az éjszakai kétszeri mosdókör, meg a férj általi mocorgások és felkelések azért megakasztottak kicsit… de akkor is rég voltam ilyen “kipihent”.
A családot amúgy a Kicsi keltette, aki vágyott ki a konyhába kakaózni – természetesen velem párban, az apja nem volt jó. Hamarosan a Középső is megjelent a színen, a Nagyot pedig szokás szerint úgy kellett kelteni reggel nyolckor.
“Mindjárt szülünk, de még semmivel sem vagyunk készen” bejegyzéshez 72 hozzászólás