38. hét – folytatás
Április 19., szerda. Reggel hat előtt a Középső sikítva ébredt és kétségbeesve, zokogva hívta az apját. Miután áthoztuk a mi szobánkba, és megkérdeztem, mitől borult ki ennyire, elmondta, hogy látott valamit a sötétben mozogni.
– Mit láttál, te jó ég?? – kérdezem tőle, már attól tartva, hogy valami patkány vagy ilyesmi jutott titokzatos módon a szobájába.
– Hát épp mentem volna pisilni, amikor megláttam, hogy ott mozog lenn. Piros volt és fekete és egy kicsit zöld és fura, csúcsos feje meg pici szeme volt…
Najó, akkor megnyugodtam, hogy csak a képzelete játszott vele és nem garázdálkodnak éjszakánként dühös patkányhordák a lakásban. Azért ettől függetlenül eléggé megijedhetett, mert egyáltalán nem ellenkezett, mikor magamhoz húztam és elkezdtem simogatni, hogy megnyugodjon.
“Egyre nehezebb egyszerre menedzselni a terhességet és az otthoni gyerekfelvigyázást” bejegyzéshez 28 hozzászólás