
36. hét – folytatás
Április 6., csüt. Éjszaka megint volt egy nagy bömbölős sírás a Kicsinél… fel sem ébred rá igazán, csak álmában sír, és záporoznak hozzá a könnyei. Nem tudom, mi történhetett vele, hogy mostanában ilyen gyakran rémálma van – mert a fentiekből csak erre tudok következtetni – de baromira sajnálom szegényt.
Furcsamód ez alkalommal az apját hívta, nem engem, ezért ő nyugtatgatta és virrasztott mellette. Mégis, mikor reggel hatkor végleg felébredt és a férj áthozta a mi szobánkba, olyan fáradt voltam, mintha én ültem volna ott hajnalban. Mondjuk az igaz, hogy már este is úgy feküdtem le, hogy fájt a fejem és masszázsra volt szükségem, hogy legalább aludni tudjak. A melegfront határozottan nem a barátom.
““Hát te meg mit csinálsz?” – “Hát várom a nyuszit!”” bejegyzéshez 38 hozzászólás