36. hét
Április 2., vasárnap. Végre befejeztem a kórházi táskákat! Najó, ez ígynem teljesen igaz, mert pakolás közben rájöttem, hogy koszos a köntösöm, a textilpelusokból még nem mostam ki eleget, mégis inkább ezt vagy azt a rugit szeretném elvinni, nem azt, amit kikészítettem, stb. úgyhogy pontosabb, ha úgy fogalmazok: nyolcvan százalékos készültségben hagytam őket, a többi cucc pedig mosás után érkezik, és akkor egy dolgot végre le tudok húzni a listámról.
Így négy héttel a szülés előtt egyre többet fáj és feszül a hasam alja. Egy picit lejjebb is csúszott már – nem extrém látványosan, és még nagyon messze van attól az igazi, szülés előtti, lógó terheshastól – de annak, aki minden nap nézi (mint én), azért feltűnik. És persze ne feledkezzünk meg az örökös nyomó érzésről sem, ami a hólyagomra telepszik, és amitől folyton úgy érzem, hogy pisilnem kell – még akkor is, mikor nem.
“Túl az utolsó vizsgálaton – most már csak a szüléskor látjuk egymást a dokival” bejegyzéshez 102 hozzászólás