Shadow in France

Augusztus 17., vasárnap

A lagzi utáni éjszaka valamiért rám tört a hasmenés… mondhatom, nem volt valami kellemes erre ébredni.

Kitotyogtam a női mosdóig – szerencsére volt még bent papír – és míg elintéztem folyó ügyeimet, hallgathattam, ahogy hajnali háromkor még mindig teljes hangerővel dübörög odalent a diszkó. Nem tudom, hogy meddig tartott a buli, de hogy az egész lakótelep ezt hallgatta, az biztos.

Augusztus 16., szombat

Másnap reggel Nina 5:20-kor keltett, és mivel többször felriadt éjszaka, nagyjából úgy ébredtem, mint egy kimosott rongy.

Egy darabig próbáltam visszaaltatni magam mellé véve az ágyba, de nagyjából tíz perc után be kellett látnom, hogy ez egy teljesen halott ügy, mert egyfolytában csak a kakaót reklamálta eleinte halk, majd egyre hangosabb nyöszörgéssel és bömböléssel kísérve – úgyhogy inkább lementem vele a konyhába kakaót csinálni, nehogy a bömbölésével felébressze a többieket is.

Augusztus 14., csütörtök

Másnap reggel hét után ébredtem. Hallottam, hogy férj a Kicsivel már kint van, a nagyok viszont még bent szuszogtak mellettem a szobában. J. hangja is kintről szólt – ezek szerint ők is felébredtek már.

Végszóra Nina is felneszelt, és engem szólongatott, úgyhogy felkeltem, felnyaláboltam, és kivittem, mielőtt felébreszti a bátyjait is.

Augusztus 13., szerda

Ma van Kornél szülinapja – ám ezt a tényt a lehető legmesszebbmenőkig igyekeztem elmismásolni előtte. Nem azért, mert nem szerettem volna megünnepelni – hanem mert úgy döntöttünk, hogy idén nem a napján, hanem csak egy bő hét múlva fogjuk megtartani, és nem akartam, hogy emiatt végigbőgje a napot.

Az elnapolásnak több oka is volt: egyrészt idén 13-a szerdára esett, és az egyértelmű volt, hogy ezen a napon a családból senki sem fog lebumlizni hozzánk vidékre, hogy felköszöntse.

Augusztus 11., hétfő 

6:17-kor arra ébredek, hogy Nina nekiáll rángatni az ajtó kilincsét. Olyan halkan surrant ki a mellettem lévő ágyából, hogy meg se hallottam, míg el nem kezdett nyüsszögni a makacskodó kilincs miatt… Az apja, aki az ajtóhoz közelebb fekszik, sóhajtva felkel és kiviszi, hogy ne ébressze fel a többieket.

Visszadőlök a párnámra. Nem alszom el, csak pihenek… hallgatom a reggeli neszeket és a gyerekek szuszogását.

Augusztus 10., vasárnap

Másnap reggel arra ébredtem, hogy brutálisan fáj a fejem. Hogy attól a két korty alkoholtól, amit tegnap este megittam, a migréntől vagy a már hetek óta csak rakódó, egyre ólmosabb fáradtságtól, azt nem tudtam eldönteni, de hogy szörnyen hasogatott, az biztos. Pedig nem mondhatom, hogy ne hagyták volna, hogy kialudjam magam, mert már reggel kilenc óra volt, mikor – a szobából utolsónak – magamhoz tértem.

Augusztus 7., csütörtök

Ma reggel férj kelt fel a hat után ébredő Kicsihez és a húgához és ő ment ki velük a teraszra. Mikor negyed nyolckor végül én is felébredtem (a két nagy még aludt) és kimentem hozzájuk, lelkendezve mesélték, hogy Kornél őzeket látott reggel! Az állatok egészen a kerítésig mentek, és ha megsimogatni nem is tudta őket, de állatira feldobódott (haha!), hogy ilyen közelről láthatta őket.

Augusztus 4., hétfő

Hajnalban megint arra ébredtünk, hogy a Kicsi mellettünk alszik a hideg földön… Istenem! Csak arra tudok gondolni, hogy azért csinálja ezt, mert a nap közbeni sok rosszalkodás és az erre válaszként kapott kiabálások és leszidások után valahogy mégis kapcsolódni akar hozzánk – de annyira azért nem bátor, hogy fel is ébresszen minket és közénk feküdjön.

Augusztus 2., szombat

Bár tegnap este már 10 előtt lefeküdtem, mégis korainak éreztem az ébresztőt. Negyed kettőkor ugyanis arra ébredtem, hogy Nina sír… kapott cumit, és mellette maradtam, míg vissza nem aludt, de mire ez megtörtént, már nem voltam olyan álmos… próbáltam visszaaludni, hiszen mégsem kelhetek fel hajnali kettőkor – de időbe telt a dolog. És amikor már majdnem sikerült, megszólalt férj telefonja. A házunk riasztója volt az…

Július 30., szerda

A tegnap esti buli miatti, eléggé késői fekvés dacára reggel a gyerekek ugyanúgy fél hétkor keltek, mint minden áldott nap – így aztán bőven volt időnk, hogy elkészüljünk a kilenc órára tervezett indulásig. Miután tegnap lepörgött a várva-várt szülinap, már tényleg semmi dolgunk nem maradt, ami a fővároshoz kötött volna – itt volt tehát az ideje, hogy lemenjünk a Balatonra és végre elkezdődjön az IGAZI nyaralás.