Április 29., hétfő
Még jó, hogy 11 körül lefeküdtem – Nina ugyanis hajnali egykor sírva ébredt. Adtam neki fájdalomcsillapítót, mert csúnyán köhögött, és meg is etettem, aztán mindketten visszaaludtunk.
Legközelebb arra ébredtem, hogy férj kelteget. Fél öt múlt… magamra kaptam a ruháimat, aztán én is lementem utána a konyhába. Eddigre már megcsinálta a teámat, úgyhogy ittam egy kicsit, ettem hozzá egy falatot, majd nekiláttunk felkelteni a gyerekeket is. Felébresztettük a nagyokat, aztán a Kicsit – aki annyira nem volt magánál, hogy félig alva öltöztettem át – végül a baba következett. Szegénykém azt se tudta, hol van… hálózsákostul repült a kocsiba.
“Nyolcvankettedik rész – “Anya, gyereeeee! Szétromboltaaaa!”” bejegyzéshez 2 hozzászólás