Április 27., szombat
Hét óra környékén arra ébredtem fel, hogy egy picike kis pizsamás alak érkezett a szobámba, aki megállt az ágyam mellett, és szemrehányóan azt mondta:
– Anya, hol voltál??? Miért nem jöttél?
– Jöttem mókuskám, ott voltam nálad – mondtam neki az igazsághoz híven – csak aztán Nina sírt az éjszaka, és át kellett mennem hozzá. Gyere, bújj ide hozzám – tettem hozzá békítően.
– Jó – mondta, és bebújt mellém a takaró alá.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Nyolcvanegyedik rész – Egy kis dráma nélkül nem is lenne az igazi az otthonlét” bejegyzéshez 59 hozzászólás