Hetvenegyedik rész – Két névnap, két elrontott sütemény – és nem mellesleg rengeteg hányás

Március 14., csütörtök

Hajnali fél kettő. Nina megint felköhögte magát álmából.. egy órán át szerencsétlenkedtem vele, mire sikerült újra elaludnia. Leszívtam, befújtam, köhögéscsillapítót adtam, ringattam, etettem, cumiztattam… mindezt egyedül.

Férj ugyanis fel se bírt kelni. Szó szerint. Szerintem mostanra érte el a mélypontot: a gerinc- és lábfájdalma odáig fokozódott, hogy egy szimpla felállás is meghaladja a tűrőképességét, nemhogy egy éjszakai séta. Az egyetlen szerencse, hogy ma lesz a beszúrás – és én annyira, de annyira remélem, hogy utána javulni fog az állapota! Nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is. Egyszerűen teljesen ki van esve a megszokott laza és vicces stílusából – helyette folyton rosszkedvű és sokszor még a legegyszerűbb dolgokat se bírja megcsinálni, annyira fáj az egész bal lába.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
Shadow

Szerző: Shadow

Az oldal fenntartója és egyben szerkesztője, írója.

“Hetvenegyedik rész – Két névnap, két elrontott sütemény – és nem mellesleg rengeteg hányás” bejegyzéshez 32 hozzászólás

  2. Boldog elso szuletesnapot Ninanak!
    Azert Te egy hos vagy, h sutod a sutit nalunk ez ugy nez ki h be az elso boltba, negyes csomag megvesz es azt aruljuk. elkepeszto sikere van multkor mar kezdtem felni h a receptet is elkerik majd 🙂 vgy csak a gasztrobuvar nemeteket emlekezteti arra mihez mindenbokl szokva vannak: a mu, elore gyartott vackokra 🙂
    Amugy en eletemben kb ketszer probaltam almas pitet (ezenkivul meg vagy 5x sutottem kuglofot, es ezzel ki is merult minden elkeszitett sutemenyem) de azok nekem is igy neztek ki, es tenyleg nincs eleg teszta a tetejere…nem is probalom tobbet (ezt sem :)) maradok a fozesnel az a nekem valo 🙂

    1. Nem fogok hazudni: megfordult a fejemben, hogy egy ilyen nap után csak veszek valamit a boltban (sőt, kifejezetten erre gondoltam), de a fiúk annyira lelkesek voltak, hogy nem akartam letörni őket. És végülis tényleg olyan jó volt velük kreatívkodni 🙂 Szóval maximálisan megérte 😀 (plusz kókuszgolyót itt nem is árulnak ugye, azt meg mindenképp akartuk, h legyen benne valami “magyaros” is :D)

      Az almáspite próblémát egyébként pár héttel később, mikor újra sütöttem, roppant egyszerűen kiküszöböltem: dupla adag tésztát csináltam a leíráshoz képest, és kész 😀

      A múltkori kommentedre a magánpszichóról valamiért nem tudok válaszolni, úgyhogy itt teszem meg: szóval elég szimpatikus a nő, akit találtunk, szerintem nálam pár évvel idősebb lehet. 70 euró volt az első alkalom, ami kb 60p (kicsit kevesebb lett talán, de nem számolom percre pontosan), midnen további 40 euró (ezek félórásak). Legalább 5 alkalommal kell menni, hogy felállítson egy diagnózist… számold ki, hogy az mennyi. Most fogunk menni hozzá erre az alkalomra májusban… és utána megbeszéljük, hogy kell-e tovább jratni a gyereket, vagy sem. Nincs rossz véleményem róla, de azért a heti 40 euró az havi 160, és semmit nem térítenek belőle.. ezért cserébe rajzolgat nála és közben beszélgetnek minden héten egy fél órát. Kicsit megterheli ez a családi kasszát :SS De természetesen fogom hordani, ha kell. Bár most tényleg jobb a krákogása.

      Mindenesetre ne keseredj el!! Én arra jöttem rá, hogy sok problémát egyszerűen az idő tud egyedül megoldani… kezdj el menni egy irányba, pl pszichó, aztán lehet, hogy nem is az lesz a jó, de továbbutal valahova, vagy közben hallasz valakitől valamit… sose tudni.

      1. lehet en is megprobalkozom akkor meg egyszer az almas pitevel?? ah, kizart, nem nekem talaltak ki a sutest :))
        Köszi, nemet viszonylathoz meg ez is olcso (bar csak kovetkeztetni tudok mert sehol sincs fent rendesen az ar) mindegy is mert fizetosnel sincs hely, az agyam eldobom…muszaj leszek magamat pszicholugassa atkepezni ha segiteni szeretnek, borzaszto. Persze fel nem adom, ha kidobnak az ajton, bemaszok az ablakon :))

          1. Gyereknel nem vallalnak szivesen online, sot nem is találtam olyat aki megtenne… És igazabol en sem szeretném mert nem hiszem h ilyen helyzetben hatekony. Voltunk amugy, de csak a par szulo konzultációig jutottunk el,mondta h sajnos muszaj keresnünk vkit személyesen (vagy esetleg Te tudsz olyan szakembert aki vallalna és meg hatékony is lehet ?)

            1. Konkrétan nem, de ha akarod, körbekérdezhetek. Színváltónak vannak jó pszichó kontaktjai, illetve a logopédusunk, aki szintén online volt, hátha tud ajánlani. Olyat tudnék mondani, aki gyerekpszichó, jó is és Bp-en van, de azt nem tudom, hogy ő vállal-e online… megkérdezzem?

              1. Megköszönöm azert, hatha jön vmi tipp vhonnan 🙂
                Epp ma reggel beszeltuk a ferjemmel h nekunk jobb a magyar pszicho, de pl a gyereknek amugy sztem mar jobb a nemet , mert sztem nemetul o tobb mindent el tud mar mondani mint magyarul . de hat a szukseg nagy ur, ugye 🙂

  3. Isten éltessen sokáig, kedves Nina! Olyan gyorsan eltelt (legalábbis kívülállóként) ez az egy év. Nagyon sajnáltam Ninát, ahogy olvastam a bejegyzést, ez az éjszakai köhögés valami borzasztó. Felnőttként is kikészít, nemhogy ilyen kicsi gyerekként. Amúgy ez a lány továbbra is egy tünemény, jó ránézni, örömmel telik meg az ember szíve.
    A családi kapcsolatok, még a legközelebbiek is, nagyon komplexek. Saját bőrömön tapasztaltam a nagymamám furcsa szeretetének megélését a saját gyermekei iránt. Most, felnőtt fejjel kezdek sok mindent megérteni és másként látni.
    Türelmet és bölcsességet kívánok neked, kedves Shadow. Néha ennél többet nem tudunk adni egymásnak!

  5. Boldog születésnapot Ninának!
    Az almás pitéd inkább zsiráf-pite volt 🙂 ránézésre. Kornél biztos nagyon értékelte az állatos sütit :-).
    Én egyébként, ha kevés a tészta tetejére, akkor csíkokat vágok a maradék kinyújtott tésztából – ilyen derelyevágóval és akkor cakkos szélű rácsokat rakok rá (így a kevésből is viszonylag jól betakarom) és még jól is néz ki.

    1. :DD Zsiráfpite…erre nem is gondoltam . Nekem egyből a tigris jutott eszembe, mert a tescoban lehet kapni tigriskenyeret, és talán arra hasonlított leginkább 😉 Jaja, a csíkozás jó megoldás, látványos is, csak az volt a baj, hogy azt hittem, be fogja fedni, aztán mikor kiderült, hogy mégsem, a francnak se vlt már kedve újra leszedni és csíkozni, főleg, hogy késésben voltam. Mindegy, azóta a duplaadagos tésztával tökéletesen működik 😀

  7. Oh sûti sûtés a kûlföldieknek 😀 az amerikaiak sûti izlése borzalmas, kimerûl a hót egyszerű csokis keksz, meg a csoki darabos muffin, illetve a brownie-ban. Munkahelyi alkalomra csináltam gesztenye golyót, hasonlít a kókuszgolyóra, kekszpor ennek is az alapja, csak nem kakaó van benne hanem gesztenye massza, kívûl meg csokimáz borítja. Nos mivel a csokimáz megolvadt volna a melegben (nyári, kûltéri buli volt) ezért úgy döntöttem, hogy csoki reszelék fogja borítani. Nagyon csinos lett, a gyerek imádta, alig akarta abbahagyni.
    Kiraktam a kínáló asztalra a sok bolti cucc mellé és alig evett belöle valaki. Mint késöbb kiderült azért, mert pont úgy nézett ki mint a bolti csokis keksz SÜTÉS előtt, pont ilyen kis golyó formában kell berakni a sûtőbe, ahol aztán a melegben szétterûl és ropogósra sûl. A bolond amcsik azt hittêk nem sûtöttem meg…
    El nem tudták képzelni hogy van sûtés nélkûli desszert is. Aztán aki volt olyan bátor hogy megkóstolta, az imádta 🤷
    Egy màsik alkalomra, az iskolàba boci szeletet vittem (kakaós piskóta túrókrém pöttyökkel), mindenki bàtortalanul nézegette, de amikor mondtam hogy ez a magyar brownie akkor felbàtorodtak, aztàn abba se bírtàk hagyni. Volt egy kislàny aki vagy 6x jött vissza repetàt kérni 😀

    1. Jaja, ezek a “ez az izébizé magyar változata” általában működik mindenütt, de amúgy baromi bizonytalanok. Emlékszem, egyszer a Musée D’orsay-ben csináltak egy magyar kiállítást, és kitalálták, hogy akkor a múzeum éttermében magyar menüt készítenek hozzá, magyar(os) ételekkel. Desszertnek máglyarakást képzeltek el – de pohárdesszertként! És valami olyan fantázianevet adtak neki, ami a franciák egyik kedvelt desszertjére hajazott – így ették meg egyedül, aztán jöttek a kommentek, hogy mennyire finom meg hú de különleges. De ha feltálaltak volna nekik egy hagyományos módon tálalt máglyarakást, azt csak piszkálgatta volna a nagy többség.

      1. Másik ilyen magyar kajás történetem, amikor vadast főztem a barátoknak, jó sok répával ezért majdnem narancssárga színe volt. Tésztával tálaltam mert nem volt időm krumpligombócra, így pont úgy nézett ki mint az amerikaiak nagy kedvence a Mac and cheese. Hát azt a dőbbenetet az arcokon, hogy ez mindenre hasonlít, csak arra nem, és nincs is benne sajt 😂
        De szerencsére imádták.

        1. Óóó, ételes sztorim nekem is sok van! 😀 Másik sztori: pont Belgiumban történt, hogy meghívtak vacsorára egy belga családhoz, és az anyuka irántam való figyelmességből jóelőre beharangozta, hogy gulyást készítenek (persze ők gulas-nak mondták). Már akkor nagyokat néztem, mikor a megpucolt krumplikat-répákat egészben pakolgatta a fazékba, nem kockára vágva – de mikor végül kitálalták az ételt, és én belekanalaztam, várva azt a bizonyos gulyás-ízt, és helyette teljesen mást találtam – hát elég érdekes fejet vághattam :DD Köze nem volt a gulyáshoz, óriási csalódás volt.

    Vélemény, hozzászólás?