Március 14., csütörtök
Hajnali fél kettő. Nina megint felköhögte magát álmából.. egy órán át szerencsétlenkedtem vele, mire sikerült újra elaludnia. Leszívtam, befújtam, köhögéscsillapítót adtam, ringattam, etettem, cumiztattam… mindezt egyedül.
Férj ugyanis fel se bírt kelni. Szó szerint. Szerintem mostanra érte el a mélypontot: a gerinc- és lábfájdalma odáig fokozódott, hogy egy szimpla felállás is meghaladja a tűrőképességét, nemhogy egy éjszakai séta. Az egyetlen szerencse, hogy ma lesz a beszúrás – és én annyira, de annyira remélem, hogy utána javulni fog az állapota! Nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is. Egyszerűen teljesen ki van esve a megszokott laza és vicces stílusából – helyette folyton rosszkedvű és sokszor még a legegyszerűbb dolgokat se bírja megcsinálni, annyira fáj az egész bal lába.
“Hetvenegyedik rész – Két névnap, két elrontott sütemény – és nem mellesleg rengeteg hányás” bejegyzéshez 32 hozzászólás