December 1., péntek
Munkanélküliségem első napján a Középsőt és az osztályát kellett könyvtárba kísérnem.
A Középső tanító nénije még hetekkel ezelőtt küldött egy köremailt, amiben két önkéntes szülőt keresett maga mellé, hogy elkísérjék őt és a 25 fős osztályt a helyi könyvtárba péntek délelőtt. Mivel tudtam, hogy decemberben már nem dolgozom, a babát pedig rá tudnám bízni a szüleimre, mert pont itt lesznek nálunk, pár pillanatnyi hezitálás (“a tökömnek se hiányzik, hogy erre fordítsam a szabad délelőttömet”, vs “de a Középső biztos örülne neki”) után a jobbik énemre hallgattam és önként jelentkeztem a feladatra – remélve, hogy ezzel legalább letudom az egész évre az iskolával szembeni szülői feladataimat.
Úgy tűnik, másokban nem buzgott ennyire a kísérhetnék vágya (vagy csak mindenki dolgozott épp), mert mint később kiderült, én voltam az egyetlen jelentkező. Nem csoda, hogy a tanító néni prédájára lecsapó sasként ugrott oda hozzám két nappal később, mikor épp a gyerekeket szedtem össze, hogy elújságolja: mivel senki más nem jelentkezett, megnyertem a lehetőséget, hogy kettesben kísérjük majd az osztályt.
“Negyvennyolcadik rész – A dupla szülinap” bejegyzéshez 47 hozzászólás