Május 7., vasárnap. 41+2
Reggel hat húszkor a Kicsi ébreszt minket. Mostanában új rituáléja van: egyedül kijön a szobájából és benyit a miénkbe, aztán bemászik az ágyunkba, odafekszik mellém egy percre, hogy mutassa: ő is alszik még – majd megsimítja az arcomat, jelezve, hogy itt az ideje a felkelésnek.
Visszasimítom a selymes kis pofiját, aztán már ugrik is fel és megy is ki kakaózni a konyhába az apjával – míg én igyekszem feltornázni magam az óriási hasammal és kacsázva követni őket. De most úgy döntök, még fekszem egy kicsit.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a gofundme-n keresztül és aztán jelentkezz be. Minden adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Anyáknapján született meg a negyedik gyermekem” bejegyzéshez 51 hozzászólás