Augusztus 15., szombat
Másnap reggel – hiába a tegnap esti, éjszakába nyúló készülődés – meglepően frissen és energikusan ébredtem, ráadásul magamtól. Azt hiszem, hajtott az adrenalin, hisz elérkezett a Jour J, ahogy a franciák mondják – vagyis a várva-várt születésnapi vendégség, ami egyben a falusi búcsú napja is volt.
Én ugyan nem győztem minden alkalommal hangsúlyozni, hogy ez nem búcsúi, hanem születésnapi ebéd lesz, és merő véletlen csupán, hogy pont a búcsú napjára esik – de hiába, mert az emberek fejében oly mélyen meggyökerezett, hogy augusztus 15-e egyenlő BÚCSÚ – így, csupa nagybetűvel-, hogy mondhattam bármit, ők akkor is így emlegették, és az idősebb korosztály buzgón készült az Év Legfőbb Társasági Eseményére.
“A születésnap” bejegyzéshez 44 hozzászólás