Július 10., csütörtök
Hihetetlenül fáradtan ébredtem… mondjuk nem csoda, ez az éjszaka se volt túl pihentető.
A két nagyobb fiút nyolc után férj elvitte a tenisztáborba (ma már a Középső is ment, mert úgy tűnik, csodás módon egyetlen nap alatt meggyógyult), a Kicsit meg a napközibe – az idei évben utoljára.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Homokdűnék közt, az óceán kékjében és a lemenő nap rózsaszínjében házasodni: menő” bejegyzéshez 73 hozzászólás