Augusztus 5., hétfő
Hétfőn a Nagy lovastáborba ment. Reggel nyolcra.
Természetesen hiába keltegettem már negyed nyolc óta, hogy siessünk, egyen, öltözzön, mosson fogat, induljunk el, mert ő bizony nem sietett… ráérősen eszegette a reggelijét, aztán keresgélte össze a lovaglócuccát – miközben egypercenként mondtam el újra és újra, mint egy papagáj, hogy “El fogunk késni!!”. Teljesen mindegy volt, mennyire sürgetem, mert végül pontosan 8 előtt 8 perccel sikerült kilőnünk vele – de csak miután az egész nyaralótelep végigasszisztálta, ahogy lázasan igyekszünk kiszedni a bicikliket a hátsó sufniból, ahova férj tegnap este a szokásos mindent-el-fognak-lopni-mindent-be-kell-zárnom parájában besuvasztotta őket.