34. hét – folytatás
Március 23., csütörtök. Hajnali ötkor arra keltem, hogy a Kicsi sír – éjszaka többször is vagy ő, vagy a baba ébresztett, aki úgy nyomta a hólyagomat, hogy az folyton szét akart repedni. Szerencsére most az apját akarta, nem engem, úgyhogy nyugodt szívvel visszaaludtam.
Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
“Édes a szabadság íze – kár, hogy csak egy fél nap jutott belőle” bejegyzéshez 56 hozzászólás