2016. 11. 14.
Két kisfiam van, mindkettő Franciaországban született. Mivel a francia rendszer eléggé eltér a magyartól, a Magyarországon megszokotthoz képest viszonylag korán visszamentem dolgozni, a gyerekfelügyeletet pedig bölcsivel oldottuk meg. A nagyobbikomnak ez már a második éve, így arra gondoltam, leírom az eddigi tapasztalatainkat, illetve azt, hogy hogyan működik az itteni rendszer.
A francia anyasági szabadság összesen 16 hét (négy hónap) amiből hat hetet a szülés előtt kell kivenni, tizet pedig utána (orvosi engedéllyel lehet kérni, hogy a hat helyett csak négyet kelljen a szülés előtt kivenni, így két héttel meghosszabbodik a szülés után, otthon tölthető időszak.) Akármelyik variációt is nézzük, a gyakorlatban a gyerek 2,5-3 hónapos kora körül anyának vissza kéne mennie dolgozni. Sokan így is tesznek (emiatt a nagy többség nem is szoptat tovább, mint 2-3 hónap, de olyan is van, aki csak 1-2 hétig csinálja, vagy már a kezdetektől tápszert ad, és ezen itt senki nem akad fenn), azonban sokan vannak olyanok is, akik nem szeretnék ilyen hamar kiadni a kezeik közül a babájukat.
A törvény megengedi, hogy akár az apa, akár az anya kivehessen még 18 hónap „szülői szabadságot” a gyerek hároméves koráig (nem muszáj egyben kivenni a 18 hónapot, lehet darabokban is, esetleg félmunkaidővel kombinálva, megosztva a két szülő között, stb.). Az általam ismert szülők általában azt csinálják, hogy a 10-12 hét lejárta után nem mennek vissza azonnal dolgozni, hanem kivesznek pár hónap szülői szabadságot is, legalább a gyerek féléves koráig; vagy csak félmunkaidőbe mennek vissza és a szülői szabadság garantálja nekik, hogy ezt megtehessék (amíg szülői szabadságon vannak, nem lehet kirúgni őket).
Amikor a szülő végül visszaáll a munkába, döntenie kell, kire bízza a gyereket. Szerencsés esetben ott vannak a nagyszülők, akik vállalják, mások a hivatásos dadusokra esküsznek (nounou), megint mások a bölcsődére.
Bölcsődéből többféle van: önkormányzati, alapítványi, céges. Mindegyikbe nagyon nehéz bejutni, mert itt is sokkal több a gyerek, mint az intézményi hely. Én a céges bölcsődébe kétszer jelentkeztem az első gyerekkel, mindkétszer elutasítottak helyhiány miatt, illetve másodszorra felajánlottak egy helyet egy tőlünk rendkívül messze lévő bölcsiben, több mint fél évvel később a kérthez képest, havi 500 euró(!) szülői hozzájárulás fejében). Ezek után kezdtünk el a helyi bölcsődébe jelentkezni. Elsőre ott is elutasítottak helyhiány miatt (négy hónapig vártam a negatív válaszra). Szerencsére kiderült, hogy van egy olyan ismerősünk, aki „tud szólni az érdekünkben”, így miután másodszor is beadtuk a jelentkezést, két és fél hónappal később örömmel értesítettek, hogy július közepétől vihetem beszoktatni a gyereket.
A beszoktatás itt egy cseppet más, mint Magyarországon. Az első napon a szülő és a gyerek együtt megy be a bölcsis csoportba, ahova a kicsi járni fog. A gondozónők végigmutatják a csoportszobát, a játszószobákat, alvóhelységeket, stb.
majd leülnek, és kikérdezik a szülőket a gyerek szokásairól – mit eszik már és még mit nem, van-e ételallergiája, mikor kap enni, mikor és hányszor alszik egy nap, stb. Ezeket mind lejegyzetelik a gyerek személyes dossziéjába, elmondják, mit kell vele beküldeni, és aztán utatokra bocsájtanak. Ez az első találkozó nagyjából egy óra.
Másnap a megbeszélt időpontban viszed a gyereket, aki az első nap fél órát marad ott, de a szülő már nem mehet be vele. Második nap már egy órát marad, a harmadikon két órát, a negyediken három órát, az ötödiken négy órát, és ezt addig folytatják, míg a gyerek el nem éri a szerződésben meghatározott óraszámot (a mi esetünkben ez pl. a 8-17 közötti időszak). Bár eleinte féltem tőle, hogy hiányolni fognak, esetleg sírnak, ha idegenekkel hagyom őket, de semmi ilyesmi nem történt a beszoktatás alatt – mind a ketten imádtak ott lenni. (Bezzeg később, mikor elindultam és ők ottmaradtak!)
A nyitvatartás a mi bölcsődénkben reggel 6:30-tól este 18:30-ig tart, nagyjából ez a szabvány mindenütt, fél-egy órás eltérésekkel. A gyerekeknek a következő holmikat kell bevinni: egy szett váltóruha (body, póló, nadrág, zokni), nyáron kötelező a sapka és a naptej (bontatlan, rajta a gyerek nevével), nagyobbaknak váltócipő, egy zacskó a koszos ruháknak, tiszta törölköző, fiziológiás sóoldat, popsikrém, alvóka vagy plüssállat, és cumi, ha a szülő akarja. Mást ezen kívül soha nem kell bevinni (se pelenkát, se ételt-tápszert, se papírzsepit, gyümölcsöt, stb.), a bölcsőde mindenről gondoskodik. A cuccaikat bent egy kiskosárba teszik, amin rajta van a nevük, ezt a hét végén ki kell üríteni, a hét elején pedig feltölteni tiszta holmikkal.
A bölcsődébe három hónapos kortól hároméves korig járhatnak a gyerekek, utána jön az óvoda. A szívem szakadt meg, mikor láttam egy négy hónapos kisbabát, aki még mászni se tudott, a csoportszoba szőnyegén feküdni, míg az egyik gondozónőnek lett két szabad keze és fel tudta őt venni. A gondozónők nagy többsége szerencsére érzékeny erre a problémára, és általában egész nap dédelgetik, ölelgetik a kicsiket – mint az egyiktől megtudtam, ők is korainak tartják a hat hónaposnál kisebb gyerekeket beadni.
A fiaim csoportjában összesen körülbelül 30 gyerek van, akikre 9 gondozónő jut. A 30 gyerek általában nincs egyszerre mind bent (bár vannak napok, mikor igen), mert sokan betegek, sokan csak hetente 1-2 napot járnak, stb. A gondozónők egyszerre 3-4-en vannak, és váltják egymást (reggeles, deles, délutános szakaszokban). A legnagyobb hajtásban 6-7 ember nyüzsög a gyerekekkel, plusz a dadus néni. A csoportnak van egy nagy csoportszobája, ami nagyjából kétharmad-egyharmad arányban ketté van osztva a kicsiknek (kb. egy éves korig) és a nagyoknak (1-3). A nagyok részében van kiskonyha, csúszda, mászóka, rengeteg játék, asztalok, székek, sarkok, ahova el lehet bújni, stb. A kicsik részében tornaszőnyegek vannak a padlóra terítve, sok játék, egy üvegfallal leválasztott „étkeztető” helység konyhapulttal, mikróval, mosogatóval, kisasztal és kisszék a nagyobbacskáknak, illetve pihenőszékek (ezekbe beszíjazva szokták etetni a kicsiket).
Ezen kívül van egy játszószoba (rossz idő és hideg esetére), amiben több csúszda, akadálypálya stb. van, egy másik játszószoba, ahol a „homokozó” van (homok helyett rizzsel töltik meg – lásd a képen), medence, ahol „uszodázni” szoktak, és az alvószobák (4 db, kettő a nagyobbaknak kiságyakkal, kettő a kicsiknek rácsos ágyakkal).
Egy szobában általában 4-5 ágy van, de figyelnek rá, hogy olyan gyerekeket tegyenek csak össze, akiknek az alvásideje nagyjából egy időpontra esik, így nem ébresztik fel a másikat. Az alvószobák hangszigeteltek, az ajtókon kör alakú ablak van, ott lehet bekukkantani, illetve a csoportszobában az étkeztetőben bébiőrön keresztül hallgatják, felébredt-e már a delikvens. Büntetni szégyenszékkel szoktak: mint mondták, nincs joguk másképp fegyelmezni a rosszalkodó gyereket.
A napirend a következőképp néz ki: reggel a megbeszélt időpontban beviszed a gyereket (a késést nem szeretik, a notórius későkkel szemben sokszor még szerződésbontásra is sor kerül a bölcsi részéről). Az előtérben, ahol a kabátakasztók és kisszekrények vannak, levetkőzteted (pulóver, kabát, cipő), majd a cipődre húzol egy védőnejlont, és a gyerekkel együtt besétálsz a csoportba (ők zokniban mennek be, váltócipő a csoportba nem kell, a nagyok is csak akkor használják, ha ebédelni mennek vagy a másik csoportot látogatják meg).
Megkeresed az egyik gondozónőt, akinek lediktálod, hogy szíved szottya aznap mikor ébredt, mikor kapott reggelit, volt-e kaki-pisi, nyugodtan telt-e az éjszaka, van-e valami nyűgje (pl. orrfolyás, köhögés, lázgyanú) milyen hangulatban volt reggel, illetve mikor és ki jön érte délután. Ezt szépen lejegyzetelik, te elköszönsz a gyerektől, és elmész.
A gyerekek belevetik magukat a játékba, amit sokszor különböző „activité”-kkel, vagyis programokkal dobnak fel nekik. Minden héten egyszer zenei délelőtt van, mikor különböző hangszereket próbálhatnak ki (még az alig pár hónaposok is); bábszínház, amikor a gondozónők báboznak nekik; rajzolás-festés-ragasztás. A heti állandó programokon kívül is mindig szerveznek nekik valamit: volt már farsang, süteménysütés, kenyérsütés, szülinap, farmra látogatás, uszoda, meseolvasó délelőtt a helyi könyvtár munkatársaival, ízek hete (minden nap mást kóstoltak meg, pl. hétfőn kenyérféléket, kedden zöldségeket, szerdán sajtokat, stb.); múlt héten pedig még jóga (!) is (meg is intettek, amiért nem vittem a gyereknek elasztikus nadrágot, és így nem tudta tökéletesen kivitelezni a gyakorlatokat).
11 óra körül kezdik az ebédeltetést (tízórai nincs – tavaly még kaptak 9 órakor egy kis felvágott gyümölcsöt és vizet, de idén ezt valamilyen titokzatos okból eltörölték). Először a legkisebbek kerülnek sorra, őket kanállal etetik a pihenőszékbe kötve, majd 11:30-12:00 körül a nagyok is megkapják az ebédet (ők már kisasztalnál esznek kanállal-villával). A menü általában háromfogásos: főétel (hetente kétszer hal, a maradék három napon hús, ehhez mindig van főtt vagy nyers zöldség a köret mellett), natúr joghurt, és kompót desszertnek. (a francia bölcsis étkezésről egyébként a legtöbbet a „Nem harap a spenót” c. könyvből lehet megtudni, érdemes elolvasni. Mikor először olvastam, nem hittem el, hogy tényleg libamájat és csokoládéhabot adnak a kicsiknek, most már tudom, hogy semmi túlzás nem volt benne). Sokszor előfordul, hogy desszert helyett sajtot kapnak, az én gyerekeim imádják, kivéve a kecskesajtot – ami miatt már sok lesajnáló pillantást kaptam a gondozónőktől.
Délután a nagyobbak is alszanak egyet (a kicsik naponta többször is alszanak). A gyerekeket a gondozónők nem altatják, meg kell tanulniuk egyedül elaludni. Nincs kötelező alvás, de a fáradt gyereket természetesen lefektetik. Ébredés után megint játék van, majd fél négykor uzsonnát kapnak (ez lehet megint kompót, joghurt, keksz, gyümölcs stb.). Jó időben kimennek az udvarra, rossz időben marad a csúszdás játszószoba, hogy az energiáikat levezessék. Mikor a szülő megjön, megérdeklődi a gondozónőktől, hogy aznap mit csinált a gyerek (mikor és hogyan evett, mikor volt peluscsere, mikor és mennyit aludt, mit csinált aznap, milyen játékokkal játszott, milyen foglalkozáson vett részt, esetleg volt-e hasmenése, folyik-e az orra, köhög-e, lázas-e, rosszalkodott-e), majd elköszönnek és hazaindulnak.
Ami nekünk rendkívül furcsa volt, hogy a gyerekeket betegen is be lehet vinni, 38 és fél fokos lázig (38 fokig egyébként nem is tartják láznak és nem adnak rá lázcsillapítót, sőt, a szülőt sem hívják fel emiatt. Lázcsillapítót csak 38,5 fok felett adnak). A szerződésben, melyet a beiratkozáskor iratnak alá, több oldalon keresztül részletezik, hogy mely betegségeknél maximum hány napig kell otthon maradni (bárányhimlő, mandula-fül- és torokgyulladás, hörghurut, herpesz vagy száj- és lábfájásnál nyugodtan be lehet vinni a gyereket; szamárköhögés, rüh, ótvar, skarlát és rubeola esetén pedig a kezelés kezdete utáni 3-5 nappal.) A legtöbben nem szívtelenségből viszik be a beteg gyereküket az intézménybe, hanem mert nem igazán tehetik meg anyagilag, hogy hiányozzanak a munkából – az első három, betegség miatt otthon töltött nap alatt nincs táppénz, ez csak a negyediktől jár.
Gyógyszert csak akkor adnak be a betegnek, ha bevisszük hozzá a névre szóló receptet, a bontatlan gyógyszert, és az adagolást a recept alapján rávezetjük a dobozra. Bontott dobozt vagy utántöltöttet nem vesznek el. Orrtisztítást fiziológiás sóoldattal végeznek, orrcseppet sosem használnak. Az az elvük, hogy hagyják kifolyni a taknyot, nem törölgetik (ezért a gyerekek 80 százaléka folyton lógó takonnyal az arcán közlekedik). Amitől pedig még ennyi idő után is ki vagyok készülve: előszeretettel veszik le a kicsikről a zoknit, és járatják őket mezítláb télen-nyáron a szobában, mert ez „nagyon jót tesz a lábuknak”. Nem vagyok benne biztos, hogy a teljesen sima padlón való mezítláb járkálás mennyiben is tesz jót a lábuknak, a megfázást viszont tényleg hatékonyan elősegíti.
A fentiek után talán nem is csoda, hogy a tavalyi évünk szinte csak a betegségekről szólt: amit csak tudott, a fiam mindent elkapott, majd szorgosan hazaszállította nekünk és a kistesónak.
És akkor mindezek után a piszkos anyagiak. Napidíjat kell fizetni, ami több mindentől függ: szülők keresete, család bevétele, van-e pl. munkanélküli vagy „gyesen” lévő, gyerekek száma, az intézményben töltött órák száma. Általánosságban elmondható, hogy ha kicsi a fizetésed, keveset fizetsz, ha nagyobb, akkor nyilván többet. Hogy konkrét példát is írjak: amikor elkezdett járni a nagyobbik fiam, 4,5 eurót kellett fizetnünk/nap. Másfél évvel később 13 euro/nap/gyerek az ár, mivel nagyobb jövedelmi kategóriába kerültünk – ennek a fele azonban az év végén jóváírható az adóból.
Összességében elmondhatom, hogy nagyon meg vagyok elégedve a bölcsődével. Bár eleinte furcsa volt, hogy nem olyan, mint otthon, és még ma is vannak dolgok, amiket nem igazán tudok beemelni, a gondozónők sokat és jól foglalkoznak a gyerekekkel, a színvonal minden szempontból nagyon jó. A legjobb pedig: mindkét gyerekem vidáman, örömmel megy be reggelente a csoportszobába.
Shadow
