Kategória: Kornél terhesnaplója

2020. 02. 14.

14. hét

Csütörtökön, míg a gyerekek az oviban uzsonnáztak, végre sikerült leülnöm a Nagy óvó bácsijával, aki már egy jó hete szeretett volna velem elbeszélgetni (erről egy másik posztban bővebben lesz szó). A megbeszélés kissé hosszabbra nyúlt, mint gondoltam, és már épp mondtam volna neki, hogy mennem kell összeszedni a fiúkat, mikor egyszer csak megjelent a férjem a Kicsivel a kezében és integetett be a tanári szoba ablakán (tudta, hogy ott leszek, mert előre mondtam neki, hogy aznap lesz a megbeszélés). 

“Hiba volt terhesen a másik gyerekemet cipelni” bővebben

2020. 02. 07

13. hét

A naplót most egy kis visszatekintéssel kezdem még a múlt hétre, a Kicsi ugyanis színielőadáson szerepelt csütörtökön este, miután az írásomat már elküldtem. 

“Beszólt a doktornő a súlyom miatt” bővebben

2020. 01. 31.

12. hét 

Izgalmakban teli héten vagyunk túl. Nem akarlak a poszt végéig bizonytalanságban tartani titeket, úgyhogy inkább rögtön az elején megírom, hogy aztán nyugodtan lehessen olvasni: túlestünk a vizsgálaton és MINDEN RENDBEN!!!

“Elütöttek a járdán, miközben bicikliztem” bővebben

2020. 01. 24. 

11. hét 

Haladunk előre a várva várt, jövő hét keddi vizsgálat felé – amit nemcsak azért várok egyre jobban, mert szeretném, ha már véget érne ez a bizonytalanság, hanem azért is, mert egyre nehezebben sikerül inkognitóban maradnom a munkahelyemen. 

“Egyre nehezebb a munkahelyi álcázás” bővebben

2020. 01. 17.

10. hét

A hányinger köszöni szépen, még mindig megvan. Próbálom pozitívan venni, hiszen jó jel, de azért most már nagyon kezd elegem lenni belőle. És hogy teljes legyen az örömöm, felzárkózott mellé még a reggeli hascsikarás is. Tudom, hogy a legtöbben pont, hogy székrekedéssel küzdenek a terhesség alatt – nekem ilyen problémám egyetlen egyszer volt, mikor vastablettát szedtem a szülés előtt egy jó hónappal, de egyébként sose. Arra gyanakszom, hogy ahogy nő a hasam, valami nyomja az epémet, és ez produkálja ezeket az enyhe epegörcs-szerű tüneteket. Remélem, súlyosbodni nem fog.

“Beparáztattak az ultrahangon” bővebben

2020. 01. 10.

9. hét

A mai egy panaszkodós naplóbejegyzés lesz, ne haragudjatok. Úgy érzem, valahogy elfogyott az év végén és az ünnepek alatt még meglévő lendületem, és január második hetére kicsit kifulladtam. Még mindig kínoz az egész napos rosszullét….az agyammal tudom, hogy ez jót jelent és örülnöm kéne neki, de nagyon nehéz türelemmel viselni az obligát hányingert.

“Miért csak 36-os kismamanadrágot árulnak?” bővebben

2020. 01. 03. 

8. hét

Nem gondoltam volna, hogy egyszer még hivatalos terhesnapló-szerzővé lépek elő a Bezzeganyán, de ha már az élet így hozta, akkor engedjétek meg, hogy egy kicsit bemutatkozzam, mielőtt belevágnék. 

“Jól rám ijesztettek az ultrahangon” bővebben

2019. 12. 27. 

7. hét

A szülinapi tesztelés és örömködés után a nap többi része már a normál kerékvágásban zajlott – az ebédet hál’istennek már előző nap megfőztem, csak melegíteni kell, a tortát már péntek este elhoztam, az ajándékokat még a héten becsomagoltam. Miután a gyerekek is ettek valamennyit a paprikás csirkéből, jöhetett a torta a Kicsinek – akinek az enyémmel egy napon van a szülinapja, így ez a nap pár éve most már leginkább róla szól.

“A világ legjobb éttermébe vitt randizni a férjem, én meg majdnem az ételre hánytam” bővebben

2019. 12. 02.

6. hét

06:00. Korán reggel van, még sötétek az utcák, alszik a város, alszanak a franciák. December első napja van, ráadásul vasárnap, senki sem siet sehová. Egyszer csak felpattan a szemem – talán a gyerekek egyike nyögött álmában és azt hallottam meg. Lassan térek csak magamhoz, nem csoda, még nincs hét óra. Finom meleg van még a takaró alatt, húz vissza az ágy és az álom, jó lenne még aludni kicsit, mielőtt felébred a család, és indulhat a szokásos vasárnapi mókuskerék. De aztán egy másik gondolat kúszik az agyamba: hiszen nekem dolgom van, nem lazsálhatok itt! 

“A születésnapomon teszteltem pozitívat” bővebben