Shadow in France

29. hét 

Február 12., vasárnap, 5:45 

– Anyaa, láló! – ébreszt a Kicsi. Kétségbeesetten keres az ágyában ülve, úgyhogy felugrok a sajátomból (már amennyire ez jelen állapotomban lehetséges) és megyek, hogy megnyugtassam. Ahogy odaérek és megfogja a kezemet, rögtön az apját kezdi keresni.

– Mamaaaa – mondja panaszosan, de az apja most nincs itt, úgyhogy nem fogom tudni előkeríteni neki. Végül kiegyezünk apa helyett egy kakaóban.

28. hét, folytatás

Február 9., csütörtök. Az indulás napja. A gyerekekkel direkt megbeszéltem szerda este a fektetéskor, hogy másnap reggel aludjanak, ameddig csak tudnak, minél tovább, annál jobb, és azt is, hogy NEM nézünk mesét reggel, hiába van szünet. Akkor még sűrűn bólogattak. 

A valóságban persze NYILVÁN ezen a napon kellett hajnalban kukorékolnia az összesnek.

A Kicsi kezdte, már 4:30(!)-kor. Az apja bement hozzá, aztán gondolta, csinál neki egy cumisüveget, attól majd visszaalszik. De amíg elment a konyhába elkészíteni a “kakkót”, a fiatalúr önállósította magát, és ahelyett, hogy a szobájában várt volna, hálózsákban tipegve elindult utána a folyosón. 

28. hét

Február 5., vasárnap. Hát eljutottunk ide is: kezdődik az utolsó trimeszter, annak minden nyűgjével. Nyűgös vagyok, igen, és már várom, hogy vége legyen. A férjjel is megbeszéltük, hogy már egyikünk sem akarja, hogy terhes legyek még egyszer… elég volt ennyi, nincs kedvem és nem is érzem hozzá magamban az erőt, hogy újra előlről kezdjem. 

A babát természetesen nagyon várom, de se az első trimes rosszulléteket, émelygéseket, a parázást, a vérzéseket, a kötelező vérvételeket, az alkohol- és mindenmentes életet, se a második trimes görcsöket, a hasam tágulást, a mellem kinyúlását, az elnehezedést, a puffadást, meg az összes többi nyűgöt már nem akarom.

27. hét

Január 29., vasárnap. Az éjszaka nagyon nyugisan telt és egészen reggel fél nyolcig alhattunk. Egyik gyerek se zavart meg minket – hacsak a pocakban lévőt nem számítjuk, mert a szokásos terhespisi-körjárat és az utána következő izgatott rugdalózás azért megvolt hajnalban. Mikor visszafeküdtem, a férj a kezét a hasamra tette,

26. hét

Január 22. vasárnap. I-SZO-NYAT. Röviden így lehetne jellemezni a napot. 

Reggel a férj citromos teával ébresztett, aztán míg a gyerekek mesét néztek, egy kicsit végre csak egymással lehettünk, beszélgettünk, megöleltük egymást. Nagyon kezd belecsúszni a rossz hangulatba megint… nyomasztják a pénzügyek, és emellett folyton rossz szülőnek érzi magát.

Próbáltam nyugtatni, hogy egyikünk sem hibátlan, és nyilván lehetnénk jobbak is, de azért rossznak sem nevezném magunkat. Aztán csak mert annyira rossz szülő, mire megittam a teát és véget ért a mese, nekiállt gofrit csinálni a gyerekeinek, mert még tegnap a sakkversenyen megígérte nekik. 

Apropó verseny: kiderült, hogy a gofrit a Nagy tanító nénije árulta előző nap a büfében, mert az ő fia is klubtag és …

25. hét

Január 15., vasárnap. Fejfájással feküdtem és azzal is ébredtem. A Cumielvétel Napja után a Kicsi szerencsére végigaludta az éjszakát, és csak reggel 6:10-kor ébredt.

Utána persze már nem aludt vissza – nyilván, hiszen vasárnap van. Ekkor én is felkeltem és bevettem egy paracetamolt, majd a fejemet betakarva …

24. hét

Január 8. vasárnap, reggel 6:50 Az ajtó óriási döndüléssel kivágódik, és bevágtat rajta valaki. Mint kiderül, a Középső az. 

– Apa, eltűnt a fogam!! – kiabálja izgatott suttogással (tudom, ez a kettő elvileg kizárja egymást, de neki mégis megy). Két fémpénzt talált helyette a párnája alatt, szép fényeseket. Hogy ez a fogtündér(apa) milyen nagylelkű! 

Igaz, a fogacska még szenteste esett ki, de azóta annyi minden történt, hogy mindenki megfeledkezett róla, a tulajdonost is beleértve, és csak 1-2 napja jutott eszébe. Akkor persze még elő kellett keresni azt az egeres kis díszdobozt,

23. hét 

Január 1. vasárnap Éjszaka azt álmodtam, hogy egy óóriási, gigantikus méretű sajtos pogácsát veszek gyerekkorom régi kisboltjában – de már szemezek közben egy szintén extrém méretű, baracklekváros táskával is. Nem tudom, mit akar jelezni ez az álom a jövő évre nézve – de szívből remélem, nem azt, hogy egyfolytában éhes leszek és/vagy zabálni fogok.

A férjemnek teljesen más természetű álmai voltak, mint később biztosított róla – már alig várja, hogy vége legyen a terhességnek meg a gyermekágynak, és a normális kerékvágásban menjenek a dolgok. Ez is egyfajta előrejelzés az új évre 😛

22. hét

December 25. vasárnap. Megérkezett az eheti terheskörlevél. “A babád akár már 425 gramm is lehet” – írja. Kacagnom kell! Vagy nagyon kicsi újszülöttekről vették a mintát, vagy az én babám extrém nagy, de

21. hét – folytatás

Dec 23. péntek. A genetikai UH napja. Hihetetlen, hogy már itt tartunk… alig két nap, és a 22. hetet kezdem. A baba szerencsére megvan, köszöni szépen. Időnként mocorog kicsit, de csak olyan diszkréten, épp csak hogy mutassa, hogy ő is itt van azért, aztán megint csend van és nyugalom 🙂 

Ma van az első szabadnapom is – ennek örömére K. 6:44-kor ébresztett. Olyan cuki volt! Úgy döntött, mindkettőnkre szüksége van a reggeli rituáléjához: az apja kezét balról, az enyémet jobbról fogta meg, és ketten kellett hogy kísérjük a kanapéra, aztán meg a bilire is. 

Bár normális időben feküdtünk le, mégis baromi álmosnak éreztem magam…