Előrehoztuk a szentestét egy nappal, és nem bántuk meg!

21. hét – folytatás

Dec 23. péntek. A genetikai UH napja. Hihetetlen, hogy már itt tartunk… alig két nap, és a 22. hetet kezdem. A baba szerencsére megvan, köszöni szépen. Időnként mocorog kicsit, de csak olyan diszkréten, épp csak hogy mutassa, hogy ő is itt van azért, aztán megint csend van és nyugalom 🙂 

Ma van az első szabadnapom is – ennek örömére K. 6:44-kor ébresztett. Olyan cuki volt! Úgy döntött, mindkettőnkre szüksége van a reggeli rituáléjához: az apja kezét balról, az enyémet jobbról fogta meg, és ketten kellett hogy kísérjük a kanapéra, aztán meg a bilire is. 

Bár normális időben feküdtünk le, mégis baromi álmosnak éreztem magam…

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

A bölcsisek nem bírják a Kicsi “terrible two” korszakát, megoldás: vegyem ki és tartsam otthon

21. hét 

Dec 18. vasárnap. Folytatódott a tegnapi “mintha a falnak beszélnék” viselkedés a gyerekek részéről. Nem tudom, mit kéne máshogy csinálnom… de rendkívül idegesít, hogy egész nap tépem a számat, és semmi hatása. A nap végére persze elfogy az ember türelme, és amikor ötödszörre szólok rájuk a vacsoránál, hogy ne rugdossák egymást az asztal alatt és dumálás helyett inkább egyenek, akkor tűzokádó sárkánnyá változok, és ez utóbbit már ordítva közlöm velük. Nem szeretek kiabálni, de érdekes, olyankor rögtön meghallják, amit mondok. 

Emlékszem, gyerekkoromban nekünk is megvolt ez a zseniális képességünk a tesóimmal, meg a környezetünkben lévő gyerekeknek is, hogy a felnőttek végtelen prézsmitálására nem reagáltunk. Valahogy úgy voltam vele, hogy amíg csak mondja, addig nyugodtan csinálhatom, majd ha tényleg elunja, úgyis rámkiabál, és…

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Nekünk már nem három, hanem négy palacsinta kell, hogy a baba is kaphasson belőle!

20. hét 

December 11., vasárnap reggel nyolc. Félidő. Furcsa belegondolni, hogy már itt tartunk – bár őszintén szólva én a 20. hetet sosem tartottam akkora mérföldkőnek.

Annál inkább a 25.-et – onnantól van ugyebár esélye a babának életben maradni, ha bármi rossz történne – vagyis a huszadiknál mindig csak arra gondolok, hogy még 4-5 hét, és “biztonságban” vagyunk. Tudom, hogy ez nem teljesen így van, de egyszerűen szükségem van az ilyen mentális kapaszkodókra. Valami megmagyarázhatatlan, irracionális félelem van rajtam ugyanis, hogy nem fogom tudni végigvinni ezt a terhességet…. igyekszem pozitív gondolatokkal elhessegetni ezt a gondolatot,

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

“Anya, a néniknek miért nagyobb a feneke, mint a bácsiknak?” – és egyéb fontos kérdések

19. hét

December 4., vasárnap este fél hat. Iszonyatosan fáj megint a derekam. Fél öt körül kezdődött, amikor a köldököm és a hasam egyszerre fájdult meg – olyan volt, mintha szét akarnának hasadni. Ez a hülye sérv egyre rosszabb. A férjem félve pislogott rám – pedig azt már nem is mondtam neki, hogy mindemellé még olyan érzésem is van, mintha épp kézzel tágítanák a hüvelyemet.

Az az igazság, hogy túltoltuk ezt az évet, de leginkább a végét és ez most már nemcsak mentálisan, de fizikailag is kezd megmutatkozni. Ez a mostani hétvége is annyira leszívott minket, hogy egyszerűen úgy érzem, nincs erőm a következőhöz…

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Egy nagy adag idegfeszültség és egy dupla szülinap

18. hét 

November 27, vasárnap. Meghalt a mikró. Esti filmnézéshez csináltunk (volna) benne pattogatott kukoricát, mikor egyszer csak leállt és nem lehetett többé bekapcsolni… abszolút nem volt tervben, hogy új mikrót vegyünk, mert ez se volt még régi, erre tessék. Ismét egy újabb, megoldandó probléma.

Az egyetlen “jó” dolog, hogy így legalább nem kell azon gondolkodni, mire költsük az ajándékcsekkeket, amit a munkáltatótól kaptunk karácsonyra, mert máris lett helye.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

” – És mit szeretnétek? – Fiúúút!!!”

17. hét Folytatás 

Miután szökdécselve távoztam a dokitól, úgy éreztem, menten éhenhalok. Egyből a nem messze lévő pékség felé vettem az irányt, ahol magamba tömtem egy brióst – aztán a biztonság kedvéért vettem még egy megacsokis fánkot is. Csak mert megérdemlem. (De legalább nem azonnal ettem meg, hanem eltettem uzsonnára).

Innen indultam befelé az irodába. Úgy döntöttem, hogy ott egyből a HR-re megyek és bejelentem a dolgot nekik is – főleg, hogy emailben értesítettek: miután visszaálltam teljes munkaidőbe, leszek szíves az eddigi heti két nap helyett háromszor bejárni az irodába. Márpedig én ezt nagyon nem szeretném.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

És kiderül, aminek ki kell derülnie

17. hét

November 20, vasárnap. A napot a terheskörlevél olvasásával kezdtem, mint az elmúlt 12 hét minden vasárnap reggelén. A mai levélből megtudhattam, hogy a babám már 13 cm-es és 140 grammot nyom, illetve “vidáman mozgatja a tagjait és ez így folytatódik majd egészen a terhesség végéig”. Na igen, ezt érzem is 🙂 

“A porcok, amik most a csontvázat alkotják, kezdenek igazi csonttá alakulni” – folytatódott a szöveg, majd hozzátették: “A 17. héten a babád hall”. 

Hát szegény, akkor nincs könnyű élete. 

Ezenkívül megtudhattam még, hogy az ösztrogénszint emelkedése miatt az orrom bedugulhat. Stimm. Minden reggel így ébredek – bár ma reggel legalább fejfájás nélkül, migrénmentesen. Épp ezen elmélkedtem, mikor a férjem egyszercsak sebbel-lobbal berobbant a hálónkba.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Úgy érzem, agyonnyomnak a tennivalók, de semmire sincs időm

16. hét

November 13. Vasárnap. Éjszaka K. többször is felébredt, először hajnali kettő előtt, aztán háromkor. Engem annyira lefárasztott a sok apró éjszakai ébredés meg a járkálás hozzá, hogy egészen reggel nyolcig aludtam. Jó sok hülyeséget álmodtam ezalatt össze 🙂

Mikor felébredtem és kimentem a nappaliba, a Középső meg a Kicsi a Szépség és a Szörnyet nézte – a Kicsi tátott szájjal, mert eddig még sose engedtünk neki ilyet. Mivel a kedvenc meséim egyike, odatelepedtem melléjük és együtt néztük tovább. 

A férjem közben kijelentette,

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Tényleg bevállaltátok a negyediket?! Én kettővel is alig bírok!

15. hét 

November 6. vasárnap. Kész. Vége. Nincs több festés, felújítás, költöztetés, átpakolás, stb – legalábbis idénre már biztos nem. Nincs több szennyeskupac, teregetnivaló, szárítón száradó, soha véget-nem érő, feldolgoznivaló ruhagöngyöleg és vasalatlan. A nappalinak mostanra állandó részét képező két szárító és a vasalódeszka végre eltűnt a színről.

A szobákban nincs többé szétválogatnivaló, szelektálandó, fiókok és tatyók mélyén gyűlő papírfecni, csokipapír, rendkívül értékes miegyéb, amit ki kéne kukáznom. Minden holmi a végleges helyére került mindenki szobájában. Jó, van még egy kis kupac cucc a Nagy asztalán,

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Aki mer az nyer – legalábbis nagyon remélem

14. hét – folytatás.

Péntek. Reggel még mindig a babák voltak porondon: együtt reggeliztettük őket, a Nagy öltöztette a sajátját, a Középső meg cumiztatta az övét. Kornél végül átvette Pizza felett a hatalmat (a Nagy babája), és míg a bátyjai öltöztek, ő is cumiztatta egy kicsit. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.