Évkezdés – születésnappal és hányingerrel megspékelve

5. hét

Aug. 30. kedd. Pokolian fáj a vállam. A Kicsi fél éjszaka fent volt – isten tudja mi lelte – és ezért kellőképpen fáradtak vagyunk a férjemmel együtt – meg persze ő is. Ma már két órát megy bölcsibe – ennyi időm jut majd a nyugodt munkára. Éljen az ismételt beszoktatás!

A Nagy szintén itthon van, mert délután gasztroenterológiára kell vinnem, így nem mehetett a tesójával napközis táborba. Borzasztóan idegesítő formáját hozza mostanában: mást se hallani tőle napok óta, mint hogy minden “uncsi”. Ja de, mégis: kb. ötpercenként azt, hogy “Mikor megyünk már a boltba???” A tanszerlistáról ugyanis már csak egyetlen tétel hiányzik neki: az agenda, vagyis az iskolai naptár, amibe beírja majd a feladatait. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Becsszó, ő lesz az utolsó, csak sikerüljön!

Zene olvasáshoz: https://www.youtube.com/watch?v=2m2Lr_HqCfg

Arra ébredek, hogy őrülten ciripelnek a kabócák. Minden reggel nekilátnak, még mielőtt kitörne a hőség… több százan lehetnek, és épp az ablakunk alatt-mellett-felett ciripelnek. Szeretem hallgatni őket.

Már bőven világos van, de a függönyön keresztül még épp csak hogy beszüremlik az aranyszínű nyári nap fénye. A férjem is ébredezik. Hátulról átkarol, aztán a hasamra teszi a kezét. Csönd van, egyikünk sem szólal meg. Tudom, hogy ugyanarra gondol, mint amire én: hogy talán most sikerülni fog.

Az elmúlt hetekben folyton “jeleket” láttam. Tudom, hogy ha az ember nagyon el akar érni valamit, akkor minden arra emlékezteti… de mégsem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy az érkezésünk utáni éjszaka a hotelünkig vezető hosszú, sötét úton kétszer is kivilágított keresztet láttam az éjszakában. Hogy a hely, ahova érkeztünk, annyira szép, mintha az isten is arra teremtette volna, hogy leendő kismamák lelki békéjét biztosítsa. A sok virágszirom a földön, a smaragdzöld tenger, a nyugodt víztükör, a naplemente ezernyi színe… és a végtelen csend.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.