Mindjárt szülünk, de még semmivel sem vagyunk készen

37. hét – folytatás

Április 13., csütörtök. A tegnap esti, korai fekvés után egészen reggel fél hétig alhattunk. Az összesen kilenc óra! Nem is tudom, mikor volt alkalmam utoljára ennyit aludni egyhuzamban… mondjuk az éjszakai kétszeri mosdókör, meg a férj általi mocorgások és felkelések azért megakasztottak kicsit… de akkor is rég voltam ilyen “kipihent”.

A családot amúgy a Kicsi keltette, aki vágyott ki a konyhába kakaózni – természetesen velem párban, az apja nem volt jó. Hamarosan a Középső is megjelent a színen, a Nagyot pedig szokás szerint úgy kellett kelteni reggel nyolckor.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Váratlanul kitört a nyár – és én minden pillanatát élvezem

37. hét

Április 9. Húsvétvasárnap. 6:19-kor a Kicsire ébredünk. “Ham-ham” – közli még félálomban, és nem, nem elég, hogy a konyhában megkapja a szokásos bögre kakaóját, mert rögtön utána tovább reklamál, hogy ő enni is akar. Mostanában szinte minden reggel az éhségre kel fel – nyilván azért, mert vacsorára nem eszik eleget, jobban erőltetni viszont nem tudom neki az evést este. Mindegy, majd alakul még ez is. 

A konyhaablakból kakaókészítés közben meglátjuk, ahogy a Középső keresztapja épp szórja el az udvaron a csokitojásokat a tojásvadászathoz, és a kutya is vele van – amitől a Kicsi persze megvadul, és azonnal ki akar menni az udvarra, úgy, ahogy van, pizsamában, hogy játszhasson a vavával. Alig bírom elterelni a témától egy mesekönyvvel.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

“Hát te meg mit csinálsz?” – “Hát várom a nyuszit!”

36. hét – folytatás

Április 6., csüt. Éjszaka megint volt egy nagy bömbölős sírás a Kicsinél… fel sem ébred rá igazán, csak álmában sír, és záporoznak hozzá a könnyei. Nem tudom, mi történhetett vele, hogy mostanában ilyen gyakran rémálma van – mert a fentiekből csak erre tudok következtetni – de baromira sajnálom szegényt. 

Furcsamód ez alkalommal az apját hívta, nem engem, ezért ő nyugtatgatta és virrasztott mellette. Mégis, mikor reggel hatkor végleg felébredt és a férj áthozta a mi szobánkba, olyan fáradt voltam, mintha én ültem volna ott hajnalban. Mondjuk az igaz, hogy már este is úgy feküdtem le, hogy fájt a fejem és masszázsra volt szükségem, hogy legalább aludni tudjak. A melegfront határozottan nem a barátom.  

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Túl az utolsó vizsgálaton – most már csak a szüléskor látjuk egymást a dokival

36. hét

Április 2., vasárnap. Végre befejeztem a kórházi táskákat! Najó, ez ígynem teljesen igaz, mert pakolás közben rájöttem, hogy koszos a köntösöm, a textilpelusokból még nem mostam ki eleget, mégis inkább ezt vagy azt a rugit szeretném elvinni, nem azt, amit kikészítettem, stb. úgyhogy pontosabb, ha úgy fogalmazok: nyolcvan százalékos készültségben hagytam őket, a többi cucc pedig mosás után érkezik, és akkor egy dolgot végre le tudok húzni a listámról.

Így négy héttel a szülés előtt egyre többet fáj és feszül a hasam alja. Egy picit lejjebb is csúszott már – nem extrém látványosan, és még nagyon messze van attól az igazi, szülés előtti, lógó terheshastól – de annak, aki minden nap nézi (mint én), azért feltűnik. És persze ne feledkezzünk meg az örökös nyomó érzésről sem, ami a hólyagomra telepszik, és amitől folyton úgy érzem, hogy pisilnem kell – még akkor is, mikor nem. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Három nap a gyerekekkel, férj nélkül, egyedül, szülés előtt 4,5 héttel

35. hét – folytatás 

Március 30., csütörtök. Hiába, hogy tegnap extra későn fektettem le a gyerekeket, és magam is baromi álmos voltam, mert rájöttem, hogy egyszerűen nem bírok a férjem nélkül elaludni. Nagyon fáradt voltam ugyan, de csak töltöttem az időt a kanapén és nem bírtam rávenni magam, hogy elmenjek lefeküdni… olyan nagyon üresnek tűnt az az ágy nélküle. Mikor hajnali egy felé már majdnem elaludtam odakinn ülve, bevonszoltam magam a hálóba, aztán bedőltem az ágyba és egy pillanat alatt elaludtam. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Egyszer fent, egyszer lent – szörnyű, mennyire csapong a lelkiállapotom

35. hét – folytatás

Pizza night

Az egész úgy kezdődött, hogy az önkormányzati “tárgyalás” után fel kellett szedni a gyerekeket. A Kicsiért én mentem be a bölcsibe – boldogan mosolyogva, “Ma Mamaaaan!!!” (anyukám) kiáltással fogadott, aztán csak ölelt és puszilt. Utána rögtön “elmesélte”, hogy ő bizony pizzát hamhammozott ebédre (állati cuki volt, ahogy mondta, hogy pidza) és hogy az hmmmm de finom volt. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Egy úszóverseny és egy nagyjelenet az önkormányzaton – BÖLCSIS KÜLÖNSZÁM

35. hét 

Március 26., vasárnap. Hát elértünk ide is. Ha a mai napot nem számolom, 40 nap maradt a céldátumig. Durva! Sehol se tartok még, se a pakolásban, se a rákészülésben, sem agyban, sem sehogy… szét vagyok csúszva (magamhoz képest meg aztán pláne). 

Közben meg azért már nagyon várom is, hogy vége legyen a terhességnek.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Édes a szabadság íze – kár, hogy csak egy fél nap jutott belőle

34. hét – folytatás

Március 23., csütörtök. Hajnali ötkor arra keltem, hogy a Kicsi sír – éjszaka többször is vagy ő, vagy a baba ébresztett, aki úgy nyomta a hólyagomat, hogy az folyton szét akart repedni. Szerencsére most az apját akarta, nem engem, úgyhogy nyugodt szívvel visszaaludtam. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Egy háromszemű férfiról álmodtam, aki belenyúl a fejébe és az agylebenyét fogdossa – ez a kép pedig annyira horrorisztikus volt, hogy fel is ébredtem tőle. 6:15… na jó, akkor még gyorsan belefér egy kis masszíroztatás a masszázspárnával, aztán felkelek.

“Édes a szabadság íze – kár, hogy csak egy fél nap jutott belőle” bővebben

Itt a tavasz, jöhetnek a betegségek!

34. hét 

Március 19., vasárnap. Hajnali négykor arra ébredtem, hogy borzongok és borzalmas háyingerem van. Olyan gyenge voltam, hogy alig bírtam elvánszorogni a mosdóig. 

Nem hánytam, de a folyamatos inger rosszabb volt, mintha túlestem volna a dolgon. Kis idő múlva visszafeküdtem az ágyba, bevettem egy savlekötőt, hátha segít, de a borzongás a takaró alatt is folytatódott. Betegség… még csak ez hiányzott! 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Amikor már minden bugyrod tele, még le is bénulsz

33. hét – folytatás

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Március 15., szerda. 5:40-kor arra ébredek, hogy kivételesen nem én, hanem férj megy mosdóba. Najó, ha már felébredtem rá, akkor én is. Hálistennek mióta elvettük a “kakkót”, azóta nincs hajnali kelés a Kicsinél (koppkopp), úgyhogy utána kényelmesen visszafekszünk, és összevackolunk. Egyikünk sem alszik: a férj hátulról átölel és a kezét a hasamon nyugtatja – míg odabent táncot járnak a kis lábak és kezek. Nem szólunk, csak csendben élvezzük ezeket a pillanatokat. 

“Amikor már minden bugyrod tele, még le is bénulsz” bővebben