Aki mer az nyer – legalábbis nagyon remélem

14. hét – folytatás.

Péntek. Reggel még mindig a babák voltak porondon: együtt reggeliztettük őket, a Nagy öltöztette a sajátját, a Középső meg cumiztatta az övét. Kornél végül átvette Pizza felett a hatalmat (a Nagy babája), és míg a bátyjai öltöztek, ő is cumiztatta egy kicsit. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Nem akarom a négyhónapos babámat bölcsődébe adni

14. hét

Vasárnap délelőtt átcigöltük a fiúk ágyait a Nagy új szobájába és nekiálltam kipakolni a beépített szekrényt is, hogy a cuccaikat áthordva végre az utolsó szobát (a Középső leendő szobáját) is kifesthessük…. kb. délelőtt tízre azonban a derekam bemondta az unalmast. Hasogatott és a hasam alja is megfájdult, vagyis a baba egyértelműen jelezte, hogy ezt most nem kéne. 

Le is dőltem kicsit, a terhespárnát mint valami gonosz elleni amulettet a lábaim közé szorítva – dehát mind tudjuk, hogy az egyébként jól működő család az ilyen pillanatokban hirtelen leáll, és mindenhez az én személyes jelenlétem kellene… főleg a Kicsinek. Szerencsére jött az ebéd és le lehetett fektetni őt, hogy legyen egy kis nyugalmam. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Csak legyen már végre vége a felújításnak!

13. hét 

Október 23., vasárnap. Nem akarom elkiabálni, de mintha múlóban lennének a hányingerek… ami tök jó! Cserébe egy borzasztó hosszú és kényelmetlen napot kellett túlélnem… mivel ma is a sakkversenyen ülhettem, csak most már a Középsővel gyarapodva.

Az ő korosztálya ugyanis túl kicsi egy háromnapos versenyzéshez (ha engem kérdeztek, a Nagy is, mert még csak 8 éves), ezért nekik rövidített játszmák voltak és két nap alatt lezavarták az összeset.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Még a dekort is lebontottam, mégsem tudtam tököt szerezni a gyerekeknek

12. hét

Október. 17., hétfő. A Kicsi a napot a fül-orr-gégésznél (itteni nevén ORL) kezdte. Végül férjem vitte el, hogy ne kelljen megint bemásznom vele a városba. Inkább lemondta 1-2 meetingjét, mert én nem értem volna vissza munkakezdésre – plusz az üzemanyaghiány miatt elindulni se tudtam volna a kocsival, mert nincs benne elég benzin. 

Szerencsére jó hírekkel jöttek haza: minden rendben, mindkét fülében benne van még a “diabolo”, és kis szerencsével márciusig benne is marad, így pedig elkerülhetjük a téli fülfájós időszakot. “Ez most a mézeshetek korszaka” – nyilatkoztatta ki a doki – de ez bármikor megváltozhat,

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Úgy felbosszantott az asszisztens, hogy azt hittem, szétrobban a fejem

11. hét 

Október 10. hétfő. Fúúú de leszívott mindenkit a Disneyland-es hétvége. De végre hétfő (hahaha), itthon próbálok kicsit töltődni, míg a gyerekek iskolában vannak, és már azt is mérhetetlen mód értékelem, hogy nincs nonstop zsivaj, hanem csöndben üldögélhetek a virágágyás helyett a kanapén. 

A szüleim már hajnalban elindultak Magyarországra, alig tudtunk két szót váltani éjfélkor, mielőtt lefeküdtünk volna aludni. Azt mondták, hogy a Kicsi nagyon aranyos volt a hétvégén, néha voltak ugyan összezördülések, és mikor észrevette, hogy elmentünk, nagyjából tíz percig sírt is a bejárati ajtóban állva a kilincset rángatva – de alapvetően nagyon élvezte, hogy ő a sztár és végre csak és kizárólag vele foglalkoznak a felnőttek.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Disneyland, avagy a pokol hetedik bugyra a terhes nők számára

10. hét 

Okt. 2. vasárnap. Pár napja észrevettem, hogy kezd kerekedni a hasam. Furcsa érzés…  persze jó értelemben. Nosztalgikusan simogattam pár másodpercig a tükör előtt – aztán siettem is tovább a dolgomra. Negyedik gyerek sors, hiába… azért ha kibújik, ennél biztosan több időt követel majd magának 😉

Vasárnap megjöttek a szüleim. A Kicsi persze pont aznap hajnalban ébredt ugatós köhögéssel és minimális hőemelkedéssel, úgyhogy extra törődést igényelt. Ebédet kellett volna főznöm, hogy azzal várjuk őket, de arra se nagyon volt időm, hogy rendesen reggelizzek és a pizsamát háziruhára cseréljem. A férjem

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Franciaországban még egy vérvétel sem egyszerű (legalábbis nekem)

9. hét folytatás

Szept. 30. Csütörtök. Én nem tudom, miért viselem ezt a terhességet ilyen nehezen. Lehet a férjemnek van igaza, és már túl “öreg” vagyok hozzá fizikailag. Tagadhatatlan, hogy nagyon megvisel… minden nap fáj valamim, nehéz a sok rosszullét, hasogat a derekam, stb.

De legalább a bőröm makulátlan (a sok rossz mellé azért ennyi jó kijár). A terhespárna és a terhesnadrág is jelentősen megkönnyíti az életem – bár ez utóbbiból lehet tényleg vennem kell majd eggyel nagyobb méretet, mert folyton le akar csúszni. Ebből két következtetést vontam le: a) kitágult vagy b) a fenekem lett nagyobb

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Csak remegtem a takaró alatt, míg a férjem haza nem ért

9. hét

Szeptember 26. hétfő Ha van valami, ami rosszabb az első trimeszteres hányingernél, hát az a hányinger+migrén egyben. Eddig szerencsésen elkerült, de most teljes súlyával csapott le rám ez az iszonyat. 

Három napja szinte folyamatosan fáj a fejem. Szombaton kezdődött, vasárnap folytatódott és még hétfőn reggel is kitartott. Miután gyógyszerből csak a paracetamol engedélyezett jelen állapotomban, az meg kb. halottnak a csók, eléggé megszenvedtem a dolgot. Az émelygés és a “semmi-sem-jó-de-ennem-kéne-valamit” már csak a hab volt a tortán.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Sírtam a kocsiban a vizsgálat után

8. hét

Szept. 19 hétfő. Még mindig nagyon gyötör a hányinger. A férjem gyömbéres-citromos italt hozott nekem, azzal kúrálom magam több-kevesebb sikerrel. Még jó, hogy itthonról dolgozhatok (hála legyen a távmunkáért!) úgyhogy hálóingben leffegve töltöm a délelőttöt, fél szemmel az angol királynő temetését is követve.

Ahogy nézem a menetet és azt, ahogy a királyi család tagjai bevonulnak a gyerekeitől a dédunokákig, elkap a sírhatnék – ezek az érzelemhullámok elég váratlanok. Mondjuk az is igaz, hogy a saját nagymamám temetése is még nagyon közeli, lehet ezért is reagálok így.

Délután a Nagynak lovaglása volt, de hál’istennek a férjem vitte, így nem kellett az istállószagban öklendeznem… a Kicsi egyébként,

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.

Utolsó terhesség: egyszerre várom is, meg nem is, hogy vége legyen

7.hét 

Szept 12. hétfő. Az első UH napja. Rémes ez a koraterhesség… a hányinger továbbra is megvan, és a savanyú, illetve krumplis kaják utáni vágy is. Ami segít egy kicsit, az a jeges víz, annyi jégkockával, amennyi csak a pohárba belefér. Sokszor megkívánom és iszogatom nap közben is.

Mára volt betervezve az ultrahangos vizsgálat ideje, amire a múlt heti férfibába beírt minket a feleségéhez. Ismét elcaplattunk hát férjjel a tőlünk gyalogtávra lévő rendelőbe, ahol csekélyke 20 perces csúszás után már fogadtak is. Mivel mindketten dolgoztunk és az ebédidőnket áldoztuk rá, hogy eljöhessünk, nem volt mindegy, mennyi időnket veszi el a dolog, és már épp kezdtünk idegeskedni, mikor szólítottak. 

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.