Shadow in France

Augusztus 14., hétfő

A búcsúi mise után tegnap a két nagy még elment az apjukkal hullócsillagot nézni D.-ékhez, mert az ő kertjükből állítólag jobban látni az égboltot, mint tőlünk.

Ebben van igazság, mert az ő telkük szélesebb és magasabban van, mint a miénk – én mégis nagyon mérges voltam férjre, hogy nem maradtak itt nálunk, és így engem – miután a babát nyilvánvalóan nem hagyhattam egyedül – megfosztott tőle, hogy a fiúkkal együtt nézhessem a Szent Lőrinc napi csillaghullást.

Ninának tényleg meghozta az étvágyát a falusi levegő. Ennek legszembetűnőbb jele, hogy most már mindkét orcáján van gödröcskéje. 😊

Holnap lesz három hónapos nagylány. Legújabb tudománya, hogy ki tudja venni a bal kezével a cumit a szájából – aztán persze megy a sírás, hogy hova lett és valaki adja vissza.

Augusztus 3., csütörtök

Egy hajnali hármas, babára való ébredést és egy 5:50-es etetést leszámítva éjféltől egészen reggel kilencig alhattam. Nem is tudom, mikor volt utoljára ilyen – azt meg pláne nem, hogy mikor ébredtem arra, hogy a kelő nap fényében úszik a szoba. Most nem azért, de egészen más érzés arra kelni, hogy az augusztusi napsugár melege játszik az arcodon és ez ébreszt fel, mint arra, hogy sötétben trappolsz át a háromévesed szobájába, mert az bömböl, hogy hol vagy…

Július 31., hétfő

Az igencsak mozgalmas, keresztelős vasárnap után másnapra csupa pihentető dolog volt betervezve. Első körben Színváltószemű lányhoz volt időpontunk masszázsra: a gyerekeket a nagyszülőkre hagytuk, és aztán elindultunk. Én mentem elsőnek, míg férj elvitte a kocsit szervízbe, majd ő is jött utánam.

Lélekben már napok óta a kellemes masszázsra készültem, amit majd ott kapok – és szívből reméltem, hogy az immár hetek óta sajgó vállamat is sikerül meggyógyítani, mert a konstans fájdalom már kezdett az őrületbe kergetni.

Július 28., péntek

A hazaút utáni reggelen pontban hét órakor egy irtózatos, Kicsi-féle ordításra ébredtem. Annyira hangos volt, hogy felhallatszott a földszintről az emeletre.

A baba hálistennek nyugodtan szuszogott mellettem, és nem ébredt fel rá… én viszont igen, és mivel tudni akartam, miért üvölt úgy, mint akit nyúznak, kiugrottam az ágyból és lerobogtam a konyhába, hogy megtudjam mi baja.

Július 24., hétfő

Ma elmentünk a gyógytornászhoz – rájöttünk, hogy úgy a legegyszerűbb, ha egymás után kérjük az időpontjainkat, így egyetlen oda-vissza úttal megússzuk és a babára is felváltva tudunk vigyázni. Így esett, hogy férj egy órán keresztül tologathatta Ninababát, aztán átadta nekem, és ő vonult be “kezelésre”.

Mivel aznap még nem ebédeltem, átmentem a szomszéd boltba, hogy nézzek magamnak valami kaját. Ahogy a babával járkálunk a sorok között, egyszercsak akkora jégeső szakadt le, amilyet talán még életemben sem láttam. Tíz-tizenkét percig ha tartott, de olyan brutális volt, akkora jégdarabok hullottak és úgy áradt közben a víz, hogy az valami nem mindennapi volt.

Július 17., hétfő

A tegnapi, katasztrofálisan végződő nap után ma is nagyon rossz passzban voltam… a kedvem a béka feneke alatt volt kettővel.

Teljes csődtömegnek éreztem magam… folyton az járt a fejemben, hogy valahogy semmi sem akar sikerülni. A bal vállam – hiába a csontkovács múltkori kezelése – továbbra is nagyon fáj. A laptop is nagyon nyomaszt, ideér-e valaha vagy sem, átvertek-e vagy sem, és a rám nehezedő feladattenger is itt van mindezek mellett. Mielőtt hazaindulnánk Magyarországra, még rengeteg dolgot kell elintéznem, és egy hétvégi mininyaralás is tervben van – de semmihez sem érzem magamban az erőt. Minden olyan kilátástalannak tűnik…

Július 13., csütörtök

Reggel üzenet várt a telefonomon : pár nappal ezelőtt egy érdeklődő megvette az egyik, eladásra kínált és eddig a garázsban tárolt sárkányrepülőnket. Pazar! Volt azonban egy kis probléma: férj véletlenül rossz zsinórokat és fogókat csomagolt el hozzá, így hiába ért oda, az illető nem tudta használni. Marhajó… csak egyszer az életben venné a fáradtságot és nyitná ki a szemét, hogy ne keveredjünk ilyen zűrökbe!!

Július 11., kedd

A Kicsi a hőség miatt ma nem mehetett bölcsibe, mert ma-holnap a hőségriadó miatt bezárnak. Mindezt megírták tegnap délután.

Már hetek óta nem működik a klíma a bölcsödében, a gyerekek minden nap pelusban vagy bugyiban szaladgálnak egész nap. Bár kaptak mobilklímákat, az semmit sem ért, a javítást viszont nem kezdik el a bölcsödei nyári szünet előtt. Pazar. Attól tartok, lesz még egypár ilyen nap, mikor a gyerek nem mehet… a hőség mondjon le!

Július 6., csütörtök 

Reggel negyed hétkor kivételesen a baba kelt fel elsőként a gyerekek közül – igaz, tegnap este már hat órakor kidőlt, és azóta aludt egyhuzamban.

Nina ébresztője – és hogy azután szokásától eltérően már nem aludt vissza, ahogy szokott – megadta az alaphangot az egésznapos, fejvesztett rohanáshoz. Mielőtt megjön férj unokahúga, még rengeteg mindent kell elintéznem, a nagybevásárlástól a pakoláson és a gyerekek összeszedésén, illetve fuvarozgatásán át egészen a meleg vacsora elkészítéséig – mindezt egyedül, mert férj először dolgozik, aztán onnan egyből megy a reptérre, ami tőlünk jóóóó messzire van. Szóval hajtós egy nap lesz ez a mai.