Nyolcvanhatodik rész – Tombolaárusok, mini tornászok és sötétben epret termesztők hete

Május 19., Pünkösdvasárnap 

Hogy mi hogy csináljuk, hogy egész reggel a gyerekek nyomában járunk, folyamatosan azt mantrázva, hogy “öltözzetek-készüljetek-mostál már fogat?- menj pisilni” – és mégis valahogy mindig késve indulunk el a végén?! Egyszerűen érthetetlen – töprengtem magamban, miközben erősen szaporáztam a lépést a templom fel.

A fiúknak ugyanis – Pünkösdvasárnap révén – kötelező mise volt. És bár alapból csak a két nagynak kellett volna mennie, úgy döntöttem, a Kicsit is magammal viszem – egyrészt azért, mert tudtam, hogy otthon úgyis csak összeveszne az apjával, másrészt meg azért, mert most már elég nagy hozzá, hogy elkezdjük az ő templomba szoktatását is.

Mielőtt tovább olvasnál, kérlek járulj hozzá a blog működéséhez egy egyszeri összeggel a https://www.gofundme.com/nina-naploja oldalon, vagy kérj forintos átutalást, és aztán jelentkezz be. Minden ezzel kapcsolatos adatot megtalálsz az Információ fül alatt.
Shadow

Szerző: Shadow

Az oldal fenntartója és egyben szerkesztője, írója.

“Nyolcvanhatodik rész – Tombolaárusok, mini tornászok és sötétben epret termesztők hete” bejegyzéshez 57 hozzászólás

  3. Már biztos felnyitottátok a kókuszt, azért leírom, nálunk hogyan megy. Először fúróval lyuk, azon kifolyatni a lét, majd fűrészelés és reszelés. Ez nálunk apu feladata 🙂
    Más: érdekel nyelvhelyességi hibád?

    1. Fel, persze, de képzeld el, hogy addig vártunk vele, míg kb nem volt benne lé 😀 😛 A gyerekeknek azért így is tetszett 😉 Eszegettük egy darabig a belsejét 😀

      Persze, írd csak nyugodtan, tele vagyok velük… vannak olyanok sajnos, amik kiírthatatlanok, annyira rosszul rögzültek 😛

      1. Egyszer én is vettem akciósan kókuszt. Vittem apuhoz, megfogta és közölte, ebben nincs már lé. A hangjáról tudta 😃

        Akkor lehet, hogy ezt is tudod, csak nehéz leszoknod róla, már korábban is felfigyeltem rá, mert engem bánt leírva és hallva is (anyu az őrületbe tud kergetni vele 😵‍💫). Ahogy alkalmazod, úgy helytelen a nem-e, mivel az állítmányhoz kell tenni az e-t. Most egyszer jól írtad, de ott maradt a nem-e is.
        “nem a hülye Minecraft-nézés miatt nyüsztetett-e” vagy “nem amiatt volt-e”

  4. Sziaaa. 🙂
    Frizura kerdes: nalunk a frufru jott be addig, amig nem hagytak magukat rendesen fodraszolni. 🙂 Nina olyan gyonyoruseges kislany, hogy barmilyen frizura jol allna neki. 🥰

    Annyira megertelek, hogy sokalljatok ezt a sok szunetet. A kedvencem, amikor a kollegaim hitetlenkedve neznek, hogy a szabi utan majdhogynem faradtabb vagyok, mint elotte. 😉 de kozben meg irigykednek, hogy tobb szabim van, mint nekik. Az mar a felfoghatatlan kategoria, hogy abbol a szabimennyisegbol egy sem az en sajat pihenesemre, feltoltodesemre megy. Persze nem banom egy percig sem, mert en akartam ennyi gyereket, csak azt, hogy rugoznak rajta, egy ido utan nehezebben viselem.
    Azert egyebkent a gyerekeknek az szuper lehet, h csak heti negy napot kell tanulni. Nalunk itt az ot napba hihetetlen mennyisegu kovetelmenyt nyomnak, ami nem epp gyerekbarat. 🙁

    Mindig ratok gondolok, hogy milyen jol tudnak utazni a gyerekeitek. Na nalunk ez egy gyenge pont, pedig egesz pici koruk ota megyunk veluk. Neha a nagyot elore ultetjuk, en pedig beulok a kicsi es a kozepso koze.

    A masik, amit aterzek nagyon, ez a szetcsuszas erzes. Miota harom gyerek mellett a kicsi negyeves kora ota teljes allasban dolgozom, esely sincs arra, hogy egy napnal elorebb tervezzek, vagy ne usszak el valamivel. Nagyon bosszanto, foleg, hogy en azert alapvetoen mindent megtervezos voltam korabban. Viszont nagyon jo megelni, hogy egy pillanat alatt kepes vagyok ujratervezni. 🙂

    Irnek meg, de mar igy is nyolcvanszor szoltak hozzam, igyekszem majd. Megyek meselek a kozepsonek, aztan a kicsinek, majd kozben hallgatom a ferjem morgolodasat, hogy miert huzzuk el ennyire az estet. 😀

    Jo ejt nektek. Keves ebredest. 😉 😘

    1. Háh, frufrura nem is gondoltam… te magad nyírtad nekik otthon? vagy elhordtad őket 2-3 hetente fodrászhoz? Én nagyon béna vagyok a hajvágásban, ezért nincs nekem se frufrum, mert gyorsan nő a hajam, és az meg zavar, ha a szemembe lóg :S

      Jaaaaaj, hát ez a hosszabb szünet/hétvége után bemész melózni, és fáradtabb vagy, mint valaha – mire jön gyerektelen kollega 1 és 2, és elkezdik kérdezgetni, hogy mitől vagy fáradt, hiszen most voltál szabadságon!!! A kedvencem 😀

      A négynapos hét… hát nem tudom, hogy jó-e vagy rossz. Az tény, hogy nem terhelik túl őket, viszont én úgy látom, hogy ez a két nap suli – egy nap szünet- két nap suli nekik se annyira jó a rutin szempontjából… a szülőknek meg extra szívás.

      Én is tervezős vagyok, de sajnos vannak dolgok, amiket el kellett engednem, illetve mestere lettem a hirtelen újratervezéseknek 😀

      Kitartást nekünk ;))

      1. Én vágtam nekik elég sokáig. Szerintem kislány hajat könnyebb vágni. Nekem a kicsié nem ment, a fiú haj vágáshoz nincs érzékem. Ha kíváncsi vagy, hogy néztek ki, küldök priviben képet.
        Nekünk nagyon bevált egyébként a frufru, mert nem lógott a szemükbe, és ha nem akarták összekötni, hagyhattuk szabadon.

          1. A fiam is “problémás” volt, mert kicsinek rettentően félt a hajnyíró hangjától, csak ollót engedett, de úgy meg a fodrász nem volt hajlandó vágni, mert veszélyes. Hiába mondtam, hogy a gyerek teljesen nyugodtan ülne. Végül vidéken élő rokonnál derült ki, hogy az ottani fodrász megcsinálja, és még arra is hajlandó volt, hogy a szombati szabadnapját feláldozza. Aztán már nem tudtunk menni, viszont a férjem fodrásza lecserélte a hajnyírót egy halkra, így a férjemet kísérő gyerek jelezte, hogy ezzel már engedné. Én szabályosan kiborultam az eredménytől, így közöltem, többet gép közelébe nem mehet a gyerek. Inkább vettem egy hajvágó ollót és azóta én vágom a haját. Egyáltalán nem tudok jól vágni, de az a típusú “faragás”, ami nekem megy, teljesen jó a gyereknek és a saját frufrumat is így vágom (beszárítva teljesen jó).
            Covidkor pedig bezártak a fodrászok, a férjem nem tudott menni (3-4 hetente jár), elment vett egy gépet, így azóta őt is én nyírom.
            Bevallom, nagyon nehezen veszem rá magamat, de idén a balesetem miatt hónapokig nem tudtam használni a kezemet, a fodrász viszont horror ár lett, így ezt látom magam előtt és motivál 😀
            Pont ma de. is mondta, levágom-e a haját 😜
            (Azzal védtem ki, hogy most szuper fontos munkám van , du. megyek a szokásos rehabra, majd este sóhajtozva megcsinálom.)

            1. Láttad volna a Középsőt, az mit le nem rendezett a fodrászatban olyan másfél éves kora utántól egészen 6-7 éves koráig…. attya isten, mi volt ott 😀 Bárcsak a hang lett volna a probléma 😀

              Na és levágtad azóta? 😉

              1. Persze, még akkor este, különben a véremet szívná. Szokás szerint hozta a formáját, hihetetlen lassan, tökölősen készült (elővenni a szükséges dolgokat). Sürgetően mondtam neki, hogy még enni is szeretnék. A forgatókönyvnek megfelelően idegesen reagált, hogy ő is éhes és a meccs is mindjárt kezdődik.
                Már nem válaszolok rá, hogy ez kit érdekel?! Nem én tartom fel őt, saját magát szívatja.
                Ugyanis parttalan vita lesz, mert képtelen belátni a hibáját.

        1. :DDD Ezt a típust külön szeretem. Mindig a nemakarokbeleszólni-s csajok egyik videója jut róla eszembe, amikor a gyerektelen kollega panaszkodik, hogy “alig tudtam megnézni két részt a kedvenc sorozatomból, és inni egy pohár bort, már vége is lett az estének…bezzeg (a gyerekes kollega meg a gyereke) egész este bújciznak” 😀

  5. Hát Shadow, én nagyon irigyellek, a férjed annyi mindent megtesz, hogy az elképesztő. Azon külön meghatódtam, hogy másik állást is néz, hogy eltartsa a brancsot. Ez az én számomra ufó kategória, amellett, hogy a kertet rendezi, a házat, szigetelést, mindent, gyerekeket furikáz munkaidőben, miközben pokoli fájdalmai vannak és még főz is!!! Jesszus, nem tudom mit adnék azért, ha egyszer, az elmúlt 20 év alatt engem várna kaja, amit nem én csináltam. Hihetetlen szerencsés vagy.

    1. 😆😆 Na majd hízik a mája, ha meglátja a kommentedet 😀 Úgy is mindig elmondja, hogy én nem értékelem eléggé 😉

      De tény, hogy mindent megtesz a családjáért, én is tudom. Nekem valahogy apám is pont ilyen volt – mondjuk nálunk a külföldi lét és az egymásrautaltság miatt az én férjem még nála is több dologba vonódik be. Persze neki is megvannak a maga hibái – pl a hirtelen odamondogatások, felmérgedések – dehát hibátlan ember ugye nincs, én se vagyok az, mástól se várom el, hogy az legyen.

      Amúgy spoiler – bár ez már nem lesz benne a napló hátralévő részeiben, mert egészen friss ügy: megkapta a másik állást, amire akkor pályázott. Eltartani sajnos nem fog tudni belőle minket – meg nem is várnék tőle ilyet amúgy, ez csak az ő becsípődése – de egy havi fizetésemet azért megkeresi a váltással (nekem már csak a maradék 11-et kell virítani, és akkor pont ott leszünk, ahol a kirúgásom előtt voltunk ;))

      Ps: meghívlak vendégségbe, egyél nálunk 😉 Borzasztóan frusztráló hosszú távpn, ha tényleg mindig csak te főzöl a családból… :/

      2. Szerintem is ritka jó fej a férjed, hogy a háztartásban is ilyen aktív (nemcsak alapnak veszi, hogy az meg van oldva vagy nem is gondol bele, hogy milyen sok idő). Tök jó, hogy munkaidoben a férjed tud gyerekeket furikazni. Nálunk férj home office napjain is full time géphez van kötve sokszor, olyan feszített a munkatempo. Hogy bárhova elszaladjon munkaidoben, szokoevente párszor van rá lehetőség. Egyébként ezt utálom az itthoni munkateherben a legjobban, hogy a verseny szféra 90%-ban iszonyat hajtós.

        1. Igen, szerintem is irtó mák, hogy ilyen rugalmas a HO. Meg olyan kevéskének is tűnik, már bocsánat:))) Innen nézve olyan, mintha a Férj reggel 8-9-10 körül elviszegetné a gyerekeket, beugrana a barkácsboltba, megszerelné a soros nemtudommit, AZTÁN elkezdene dolgozni, majd déltől ebédelne, úszni menne, kertészkedne egyet, beiktatnának egy gyors randit, majd visszatérne dolgozni. Egészen 4-ig, amikor összeszedné az iskolából és visszaosztaná különórákra a gyerekeket, a maradék gyerekekkel pedig a kertben foglalkozna, aztán tádáá, nap vége. Biztos a fordulatos leírásaid miatt, Shadow, de én nettó 3,5 óra melónak saccolom a férj napjait 😀 😀
          Komolyan nem tudom, hogy csináljátok, hogy erre a sok történésre mindig találtok időt. Az én fordulatszámommal lehet a baj:))

          2. Neked is köszi 🙂 És amúgy nem csak kevésnek tűnik, hanem KEVÉS 🙂 Talán erről is volt már egyszer korábban szó, vagy még a BA-n beszéltünk róla, de az, amit Mo-n egy ember csinál munkaidőben, az itt kb 3 között oszlik el. Nekem az az elméletem, hogy azért, mert sokkal többen vannak, és ennek a sok embernek mind munkát kell biztosítani… de most már kezdem úgy gondolni, hogy igazából nem itt kevés a munka, hanem otthon sok. Miért kell Mo-n egy embernek dolgoznia annyit, mint itt háromnak (kis túlzással)?

            Amúgy most eléggé besűrűsödött neki is a munka, ezért is örül kicsit a jövendő váltásnak. De korábban tényleg úgy nézett ki egy nap, hogy 8-kor elindult a gyerekekkel, leadta őket a suliban 8:30-ig, 9-kor kezdődött az első meetingje, addig még elszaladt a barkácsba vagy megreggelizett, aztán dolgozott kb 12-ig, utána van két óra ebédszünet (ez itt szent és sérthetetlen), akkor megy el úszni vagy nagyobb ügyeket intézni, esetleg dolgozik valami itthoni munkát, aztán 2 után ismét dolgozik, általában 4-5 között végez és kész.

            1. Ahh, így már érthető, hogy miért tűnik kevésnek:)
              Hát igen, a tipik budapesti napi 9 óra meló és esetleg +2 ingázás mellett kicsit döcögősebben menne ennyi mindent még belesűríteni. Remélem, az új hely is hasonló lesz.
              És igen, a másik, amit magyar szocializációval nehéz megszokni, a szerdai szünnapok a gyerekeknek. Először is, hogyan kezeli ezt egy alacsonyabb társadalmi státuszú család, ahol a szülők pénztárosok, postások, vagy bármilyen, de jelenlétet igénylő munkájuk van ÉS nem telik állandó bébiszitterre? Mindig valami ügyeletben lóg a gyerek? Másrészt pedig a heti 4 nap tanítás, ráadásul két részletben. Nehéz elhinni, hogy ez ennyire hatékony legyen, amennyire ragaszkodnak hozzá a franciák. De akkor a többi fejlett ország miért nem vajon?

              1. Igen, pont múltkor beszélt az egyik barátunkkal, aki mindig kapacitálja, hogy jöjjünk haza, még a bértáblát is átküldte attól a cégtől, ahol ő dolgozik. Aztán hamar szóba jött, hogy ezért a pénzért mennyit kell melózni, meg hogy most is épp bent ül még a cégnél (este 10-kor!) és hogy múltkor is egész hétvégén dolgozott, mert “meg kellett nyomni” – és akkor férj mondta, hogy most is ugyanennyit keres kb, és feleannyi munkája nincs, akkor meg miről beszélünk?

            2. Ejha… Eddig nem vonzott a francia munkavégzés, ezek után viszont elgondolkodom rajta! 🙂 Valóban sokkal emberibb, nem is értem, Magyarországon miért minden versenyszférában levő, normális vagy jobb fizetéssel járó állás olyan, hogy a pénzért még a beledet is kihajtják. A férjem dolgozott most egy évig egy multinál, alapvetően home office-ban, nem sok mindenre jutott mellette ideje, sőt még este 6-kor, meg néha 8-kor is visszaült a gép elé dolgozni. Sajnos (szerencsére) nem kapta meg a korábban beígért hosszabbítást, így ennek augusztustól vége lesz. Ő eleinte nagyon bánta, főleg a jó fizetést, de én összességében nem voltam annyira elragadtatva ettől az állástól. Jó-jó szuper juttatások voltak, de milyen áron? Remélem a következő jobb lesz, bár ő antiszociális és utál bejárni irodába/gyárba, de még mindig jobb, szerintem, mert ha hazajön, akkor már nem dolgozik, itthon van, VELÜNK van, kertészkedik, akármi.

              1. Hát igen. Én amúgy érteni vélem, miért (is) van ez a különbség… egyrészt itt ugye 35 órás a munkahét hivatalosan. Ehhez jön 1-1 óra kötelező ebédszünet, amivel kijön a negyven óra – de fizetni azt amúgy általában nem fizetik ki, vagy pl ha valaki nagyon korán jár be (pl én évekig jártam hatra, műszakba), akkor csak hét órát dolgozik (6+7 az ugye 13, és akkor nem csapnak hozzá egy óra kötelező ebédszünetet, hanem mehetsz, ahova akarsz). A lényeg az, hogy nem 40 óra, mint Mo-n + még a fél óra ebédszünet minden nap, ami a végére 42,5 lesz, hanem tényleg 35.

                Aztán ezt is lehet osztogatni bizonyos állásokban, hogy mondjuk hétfőn-kedden “megnyomom” a munkát, és 10-10 órát vagyok benn (mondjuk 9-19 közt), így a maradék három napra marad neki 15 órája, amit mondjuk eloszt kétfelé, és akkor két rövid napja, meg egy lyukas napja lesz. Szóval lehetőségből van bőven. A túlórákat kötelező elszámolni, nem csinálhatja őket senki önszorgalomból, és meg is kell indokolni, hogy miért volt szükség túlórára, mert ha valaki pl folyton elúszik a munkájával és azért túlórázik feszt, akkor azt számon kérik, és megnézik, miért nem végez a melóval a megadott időkereten belül.
                Hétvégente másfeles szorzóval fizetnek, vasárnap és ünnepnapon kétszeressel, éjszakai munkáért szintén. Két beosztás között minimum 11 órának kell kötelezően eltelnie – szóval olyat nem lehet, hogy mondjuk csütörtökön bent ült a stáb reggel kilenctől este 10-ig – de másnap gyere ugyanúgy reggel 9-re. Szóval eléggé más, és hozzáteszem, 1-2 kivételt leszámítva senki nem is szakad meg a munkában. A napi hét órát (átlagról beszélek) be tudják úgy osztani, hogy maradjon idő egy kis pletyire, reggeli hello-körre, mikor végigmennek a kollegák közt, dumcsiznak, kávéznek, stb. Általában 10-kor szokott lenni a napi meeting, feladatelosztás, és utána kezdenek csak bele a munkába – hogy délben már abba is hagyják, mert ebédszünet van. Ez eltart kettőig, akkor újra dolgoznak kicsit, és 4-5 között a többség már megy is haza – pontosabban áll a dugóban, mert ha ötkor indulsz el, akkor tutira beleszaladsz.

                És juttatások itt is vannak… nyilván cége válogatja, de azért elég jókat lehet kifogni. Pl férjnek most ezen az új helyen lesz 0-24-es háziorvosi szolgálat – ami azért nem rossz, mert a gyerekorvos épp tegnap írta meg, hogy egészségi állapotára való tekintettel ő bizony csak hétfő-kedd- és csüt. délelőtt rendel, fél napot, aztán heló.

                2. Ez Spanyolországban meg hatvanyozottabban így van. A férjem kamionos unokatestvére spanyol cégnél dolgozott évekig, (covidkor jött haza). Sokszor mesélte, hogy reggel 9kor betamolyogtak a munkahelyre az ember, 10ig kaveztak, tollaszkodtak, akkor nekikezdtek, valamit mokoltak délig. Utána, ebéd, siesta 3ig, aztán meg 5ig fel.hatig valamit mozogtak utána todultak haza. Hát mit ne mondjak, nem csodálom, ha vidamabbak, mint mi itt. Viszont a férjem. Ausztriaban és Svájcban is dolgozott, előbbiben diakmunkaskent és diplomás agronomuskent is, és azt mondta, nagyon értették hozzá, hogy a sz* rt is kihaltak belőle, pedig alapból is egy tevékeny ember es az egyetemi nyari szunetekben apja mellett sem volt ideje unatkozni soha, mindig meg tudta, és még is kellett fognia a munka véget. De amit ott Ausztriaban, és főleg Svajcban műveltek, az embertprobalo volt. A Svájci főnökeinél meg egy vacak tévé sem volt, csak egy régi rádió, azt néha hallgatták. Mindemellett nyilván modern, milliós gépek, de valahogy az otthonuk kényelme nem szamitott nekik különösebben. Svédországban is.elegge kimaxoljak a munkavegzest. A tesóm Mekiben üzletvezető, de valaha alulról kezdte, és olyanok voltak, hogy ha volt 3 perce, amíg megsul a krumpli, akkor ki kellett mennie és a 3 percben az asztalokat torolgetnie, stb. Qrva fárasztó volt.

                  1. Nekem meg voltak a cégnél spanyol kollegáim, és ők (meg a portugálok) voltak azok, akik MINDIG utolsónak mentek le ebédelni. A cége menza 12:00-14:30 közt volt nyitva, és a spanyolok MINDIG 14 után – de volt, hogy zárás előtt 5 perccel – mentek le kajálni. Teljesen el volt csúszva a biológiai órájuk mindenki máséhoz képest 🙂 És abszolút nem csodálkozom, hogy még a franciáknál is kevesebbet melóztak 😉

                    A svájciak egyébként tényleg a szart is kihajtják belőled. 18 évesen voltam kint au-pairnek – konkrétan kaptam egy füzetet, egész napra be volt osztva, hogy mit csináljak. Ott aztán nem volt üresjárat – ha lett volna, akkor kitaláltak valamit, amivel kitölthettem. Pl így adódott, hogy moshattam ablakot, stb mert nem volt épp mit csinálni, hát rámbízták 😀

        2. Na igen, ez nem a magyar versenyszféra, itt nincs akkora hajtás… sőt, tulajdonképpen semekkora sem. Akit egyszer felvettek határozatlan idejű szerződéssel, az onnantól kezdve – hacsak nem extra pörgős személyiség – elvan, mint a befőtt, mert kirúgni kb nem lehet, akkor meg minek hajtsa magát? Itt a HO ebből a szempontból csak megkönnyítette, hogy az emberek nem a munkahelyükön töltik az egész napot, és a sok üresjáratba így belefér más is.

          1. Az én férjemnek is hajtós a munka, meg neki van ehhez egy 1000%os megfelelési kényszere, így amikor a gyerek viszi neki a gyurmát meg a rajzot 14.45kor és közli vele h még nem tudok menni bogaram már tikkel a szemem. Simán leszarhatná azt a maradék 15percet, kit érdekel? De nem ő ott ül a végéig

            1. Nálunk én vagyok a megfelelési kényszeres… de már sokat javultam 😀 Viszont nekem a korábbi munkám is olyan volt, hogy nem lehetett otthagyni, egyszerűen 0-24-es figyelmet követelt… a magyar főnököm kedvence pedig az volt, hogy a munkaidő vége előtt 30-15 perccel szokott rámírni, hogy “ugye ezt még meg tudod csinálni”, és kiadott egy minimum másfél órás melót… szóval ha férjed melőja is ilyen, akkor nagyon megértem 🙁

  6. Csatlakozom, szerintem is átlagon felül sok mindenben tud részt venni A férj, irigylésre méltó a melója 🙂 Nyilván 4 gyerek mellett külföldön nincs más választásotok, muszáj ilyen helyen dolgozni. És ez így előre sejthető hogy a következő munka is ennyire szellős rugalmas lesz?

    Férjhez kapcsolódóan én rettentően sajnálom, hogy hetek hónapok óta ennyi fájdalommal él. Nem csodálom, hogy kicsit depresszív a hangulata. Remélem azóta már kilábalt belőle. Nekem a sok fejfájás tudta teljesen tönkretenni a napjaimat. Ez a beszúrás egyébként micsoda? Bocsánat lehet írtad, de nem rémlik. Meg a diagnózis se, sérve van a férjednek, vagy miért fáj ennyire a háta? Műtét nem opció? Szörnyű lehet szegénynek, nagyon remélem, hogy már sokkal jobban van.

    Illetve korábbi, Magyarországról hazaérkezős posztodban írtad, hogy olyankor is mindig nagyon elkedvetlenedik. Sajnálom emiatt is, mert bár nyilván mind tudjuk az eszünkkel, hogy ha hazaköltöznétek se lenne olyan, mint régen, de tök szomorú, hogy ő ennyi év után se tudja igazán otthon/jól érezni magát Franciaországban.

    Ahh Shadow valamilyen formában folytasd a naplót kérlek, Toronto azért nagyon nagyon izgalmasan hangzik. 🙂

    1. A gyerekek előtti életemben el sem tudtam volna képzelni, hogy 3 havonta haza ne menjek, meg egyszer hosszabban, nyilván nyáron. Aztán a gyerekek óta ezt már nem tudom abszolvalni, és egyre kevesbbe hiányzik.De ugye az is igaz, hogy azalatt, mig en is, a barátok is gyerekesek lettek, már nekik sem olyan, hogy csak úgy elugranak egyet kocsmazni. Tavaly osztalytali apropóján voltam.otthon, de más barátokkal nem is találkoztam, mert annyit kellett volna szervezni, amihez nem volt se idő se energia. S az is igaz, hogy itt sok barátom van, s a mai.eletmhez már nekik van több közük. Persze,aki veszi a fáradságot és eljon hozzánk, azt szívesen látom. Időnként vannak bejelentkezok, pihennek egyet nálunk útközben Horvato. felé. :)))

      1. Ja meg annyi, hogy S. férje a francia mentalitast úgy általában sem szereti, az az érzésem, ” karotnyelt francia”, s így azért nehezebb otthonereznie magát. Míg én itt nagyjából hasonló mentalitasu ( k- európai :D) emberek közt vagyok.

        1. Jaja, így van, de nem csak a karótnyelt típust nem szereti, hanem az a baja, hogy 1. nem igazán tud barátkozni-kapcsolódni velük, mert nagyon zárkózottak idegenekkel szemben, erről is többször írtam már, hogy évek után is csak annyi a közös ebédnél a kollegák közt a téma, hogy ki milyen kesztyűt vesz vagy hogy szereti a vajaskenyeret, stb szóval felszínes társalgás, ami férjnek nem elég, és 2. nem lehet velük viccelődni. Márpedig férj olyan, mint Chandler a Jóbarátokból…lételeme a poénkodás, és rosszul veszi, ha nem értik a humorát. A franciák pedig nem értik… nagyon alulfejlett az átlagfrancia humorérzéke (ami azért vicces, mert a filmjeik nem ezt tükrözik… nem is értem, hogy csinálják). Kb azon a szinten vannak, hogy valaki pukizott – haha, de vicces, vagy más kárára poénkodnak, és akkor azon lehet röhögni. De az igazi, vicces humort nem értik… és ez őt nagyon zavarja.

          1. Vmiert korábban nem gondoltam volna ezt a franciákrol, de ebben nem különbek a nyugat – nemeteknel.. Nulla humor, barátkozni nem lehet csak külföldiekkel v kelet – németekkel. Azt hittem a franciák nem ilyenek, de ezek szerint de.
            Keressen o is kelet europaiakat, mi is igy csináljuk 😊
            Jo persze itt sem lehet igazán általánosítani, en inkább csak a keleti v bajor regiorol tudok nyilatkozni es ha abbol indulok ki h a bajorokat a többi német is utálja, akkor tulkeppen lehet, hamburgban más lenne a helyzet😊de akarna már a franc megegyszer költözni 😊 főleg emiatt ugye.
            Persze tudom, Franciaország nem annyira felvevő piaca a kelet eurolaiaknak de lehet felétek is van pl olyan magyar közösség, ahol vannak értelmes emberek. Nekünk nagyon jot tett a közeli magyar egyesület (iskola, ovoda) mi felnőttek színházas csoportot alakitottunk, vannak magyar programok etc. Igy azert sokkal jobb itt lenni (es meg a poénokat is értik 😊)

            1. Na ezaz, itt se lehet általánosítani, elég nagy az ország ahhoz, hogy legyen mindenféle típus. Mert pl a bretagne-iak meg a normandiaiak pl sokkal viccesebbek és lazábbak. Nem is beszélve a bevándorló hátterűekről… szóval van azért, aki érti a viccet – de megvan az az igazi karótnyelt típus is.

              Itt is van magyar egyesület, de nem igazán a mi stílusunk… nem akarok senkit se megbántani, de azok, akik csinálják, nekünk valahogy túl ööö mélymagyarok. A másik véglet pedig a Fr.o.ba szakadt, itt egy francia pasast összeszedő, majd gyorsan lebabázó egyedülálló anya típusa, aki sokszor még a szülés előtt otthagyta a csávóját (vagy az őt) és a gyerek miatt kénytelen mégis itt maradni. Én csak hajótörötteknek hívom őket, mert általában mind annyira szomorúak…és mivel totál egyedül van(nak), ezért igyekszik khm a magyar klubon keresztül is segítőket találni… hát ez szintén nem igazán fér bele nekünk. Szóval ezt mi kihagyjuk. Egy párszor voltunk ott, de most már túl sok gyerekünk van hozzá és túl messze lakunk ahhoz, hogy odajárjunk 😀

            2. Én néhány franciákkal töltött cserkesztabor után azt tudtam roluk, hogy zarkozottak, és nem szívesen baratkoznak külföldiekkel (ráadásul, akikkel mi taboroztunk, elvileg azért jöttek, hogy ismerkedjenek más országok cserkeszeivel, a máshol zajló cserkeszelettel, szóval elvileg ők a nyitottabbak közé tartoztak. Ennek ellenére két lány és egy srác volt hajlandó beszélgetni velünk, a többi kb 20 elvolt magának. Viszont akikkel tényleg sikerült osszehaverkodni velük azért lehetett komolyabb dolgokról is beszélgetni. De azt nem tudtam en sem, hogy humortalanok.

              1. Hát inkább úgy mondanám, hogy a humoruk eléggé alulfejlett. Tudnak röhögcsélni a vicceiken, de tényleg annyira óvodás vicceket mondanak, hogy az nekem pl nem üti meg az ingerküszöbömet. És persze mindig van kivétel, aki erősíti a szabályt, én is ismerek egy jópár olyan franciát, aki nagyon is barátkozós… meg egy csomó olyat is, aki nagyon nem az :S Egymással, egymás közt vannak el leginkább.

                1. Nem tudom az én mintám mennyire reprezentatív, sok francia barátunk van és még több franciával dolgoztam együtt. Az általad leírt típus abszolút létező jelenség, én kékvérűnek hívom ezt a típust. Még amikor értik is a viccet, akkor is úgy reagálnak, hogy megfagy az ereidben a vér, és elnézést kérve kihátrálsz a teremből, amiért el mertél sütni egy poént.

                  Aztán vannak a nagyra nőtt ovisok, a nagyon fárasztó poénjaikkal, róluk is írtál 🙂 Csapatba verődve kacarásznak minden pot-n (munkahelyi napközbeni koccintások – kb bármilyen indokkal lehet pot-t összetrombitálni 😅) és rém fárasztóak.

                  De szerencsére vannak nagyon jó humorú franciák is, sokan 😊

                  Ja és vannak a szóviccekre szakosodott franciák is, bár ők lehet, hogy csak a munkakörömből adódóan voltak felülreprezentálva az ismeretségi körben. Ők is néha nagyon zsibbasztóak, de azért az elfogadható kategória 😊

                  1. Haha, igen, a szóvicceseket nem is vettem külön csoportba 😀 De igen, én is pont így tapasztaltam, csak én a kékvérűeket karótnyeltnek hívom inkább 😀 A többi totálisan stimmel – és igen, pot-t bármikor össze lehet trombitálni bármilyen indokkal 😀

    2. A következő munka is remélhetőleg ilyen lesz, mert eddig az összes ilyen volt 🙂 Ismeri a helyet, ahova megy, eddig is bedolgozott nekik, csak most átvennék egy másik pozícióba. Meglátjuk persze, a puding próbája az evés… de a francia munkatempót és morált ismerve, annyira nem izgulok 😀

      Én is nagyon sajnálom, hogy konstans neki a fájdalom… néha jobb, néha rosszabb amúgy. Most kapott végre időpontot a 2. beszúrásra, aug 27-re… addig marad a fájdalomcsillapító meg az úszás. A beszúrás olyan, hogy scanner alatt beadnak neki egy ilyen fájdalomcsillapítós.gyulladáscsökkentős koktélt a gerincébe, hogy ne fájjon annyira. És igen, gerincsérve van szegénynek, de olyan hülyén, hogy kétoldalt lóg ki az 5-6. csigolyájánál, emiatt ilyen extra sz.r neki. A műtét az utolsó opció, nem akarunk rögtön azzal kezdeni.

      1. Kitartást a gerincserv elviselesehez a férjnek . Rendszeres gyógytorna nem tudna atütő megoldást nyújtani? azt veszem észre magamon, hogy amióta tényleg rendszeresen tornázom (gyógytornász kontrollja mellett) annyi apróbb, de a hétköznapi életében bosszúságot okozó fájdalom múlt el, az általános közérzetben rengeteget jelent. Megértem, hogy a műtét az utolsó utáni opció….

        1. Gógytornázik is, kapott feladatsort, mikor nagyon fáj neki, akkor naponta többször is csinálja. Főleg nyújtásokra van szüksége, de az úszást is azért nyomja, mert azt mondták neki, hogy az is segíteni. Mondja is, hogy jobb tőle – de elmúlni nem múlik el.

          Bízom benne, hogy a beszúrás is segít neki majd – az első nem hozott áttörést, talán a második majd fog. Nem hiányzik a műtét, egyáltalán…

          1. Ami nekem csodálatos gyógyulás hozott az én gerincsérvemnek (de úgy, hogy egyik napról a másikra teljesen elvágták a fájdalmat), ami 5 évig kitartott, az az 5 napos bejárós fájdalomcsillapító-gyulladáscsökkentő infúzió, ami 1-2 óra alatt lecsöpög. Tavalyelőtt elmentem egy újabbra, mikor 5 év után megint előjött a fájdalom. Ha ezzel így elleszek, hogy 5 évente csak ennyi, összeteszem a 2 kezem…

            1. Én úgy elküldeném egy ilyenre… de itt még csak nem is beszéltek ilyesmiről. Van a gyógytorna, az inflitration (beszúrs), meg a műtét. Ennyit mondtak, másról szó se esett 🙁 Nem tudom, otthon lehet-e ilyet privátban kérni, és ha igen, mennyiért.

    Vélemény, hozzászólás?